A poszt-SZDSZ-es szalonok és a balliberális sajtó részéről oly lelkesen fogadott infjoncokból a DK által dominált baloldali politikai térfél csicskái lettek. Túlzás? Aligha.
„Nem mindenkivel szemben vagyunk arrogánsak – ha ez arrogancia –, de nem tudom, hogy Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában. Már igazán eltakarodhatna a közéletből. Nem szeretnénk, hogy bármi közünk legyen hozzá. (…) Szerintem ezekkel az emberekkel szemben igenis keményen kell fellépni, fel kell hívni az emberek figyelmét, hogy ők valamit nagyon elcsesztek.”
„Lennie kell DK-nak Gyurcsány nélkül. Sok DK-st is biztosan zavar, hogy a DK egy one man show.”
Az első idézet 2017 márciusából, a második 2019 májusából származik. Fogalmazzunk úgy, nem hangoztak el olyannyira régen. Bár efféle gondolatokat napjaink hatpárti balos koalíciójának alighanem számos politikusától tudnánk idézni, akár egykori szocialistáktól, LMP-sektől vagy jobbikosoktól is, ezúttal Fekete-Győr András korábbi interjúiból szemezgettünk. A Momentum elnöke ráadásul két éve mondott olyat is, hogy „nem bírja elképzelni” a Gyurcsány Ferenccel való közös kormányzást.
Alig két évvel később a jelek szerint már nagyon is, így hát az eltakarodás követelését is kihúzta az újliberális „to do list”-ről.
Fiatalos és hajlékony – lehetne akár ez is a Fegyőr-féle szlogen.
Ne legyünk azonban olyan nagyon szigorúak, hiszen gyorsan változó világunkban az a nyerő, aki hamar képes alkalmazkodni a körülményekhez. Elvileg. Csakhogy jelen esetben nem a külső tényezők változtak, hiszen a magyar belpolitika szereplői és erőviszonyai nagyjából azonosak a 2017-es és a 2019-es állapotokkal (kétségtelen, az ellenzék az önkormányzatokban azóta szerzett fontos pozíciókat), a Momentum mégis jelentős fordulatot hajtott végre a szövetségi politikájában.
Kétségtelen: a Jobbik ebből a szempontból leiskolázza a lila csapatot, ahogy az LMP is feladta a 2010 előtti és utáni világot egyaránt elutasító alapállását. Ettől még a budapesti olimpiát megfúró galeri is odatette magát – fordulat ez a javából.
Mi lett volna, ha nem így járnak el, nem ezt az irányt választják? Ez nyilván történelmietlen felvetés, ám alighanem jó darabig megmaradtak volna afféle harmadikutas középpárti szerepben, esetleg új pólust hozhattak volna létre az LMP-vel és akár a domesztikálódott Jobbikkal (hajjaj, hol van már a belvárosi liberális értelmiség vérmes antifa-hevülete?) közösen, szisztematikus építkezéssel kialakítva a Gyurcsány-mentes ellenzék újhullámos erőközpontját.
A nyugati hátszél és a szimpátia is megvolt ehhez, az őszinte szándék, az egység és a szakértelem azonban látványosan hiányzott.
A vidékiző és mucsaizó libsi felsőbbrendűség mögül hamar felsejlett a rutintalansággal sem magyarázható amatőrizmus,
amit a 2019-es önkormányzati voksolás nyomán megszerzett önkormányzati posztok csak még inkább láthatóvá tettek. Göd, Baja, Terézváros – csupa kudarc.
Ezzel párhuzamosan a poszt-SZDSZ-es szalonok és a balliberális sajtó részéről oly lelkesen fogadott infjoncokból a DK által dominált baloldali politikai térfél csicskái lettek. Túlzás? Aligha.
Ugyanakkor ha azt nézzük, hogy néhányuknak a mostani felállás biztos közéleti megélhetést jelent, illetve ígér, deklarálhatjuk: a Momentum a könnyebbik utat választotta. Ezzel azonban örökre eljátszotta a kezdeteknél legalább látszólag meglévő hitelességét és függetlenségét a posztkommunista erőktől. Még akkor is, ha jól tudtuk, ez igazából sosem volt más, mint a kincs, ami nincs.
Aztán Fekete-Győr az utolsó zsetonjait is elveszítette, amikor bement leégni a Partizán stúdiójába, vagy amikor jogilag nonszensz ötleteket dobott be az előválasztási kampányt megelőző miniszterelnök-jelölt-jelölti kampányában. S bár tudjuk, nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni, azért a Momentum számai mostanra egyértelművé teszik: egyedül akkor sem menne könnyen, ha akarnák. Mármint a parlamenti küszöb megugrása.
Erre a kudarhalmazra érkezett meg Cseh Katalinnak a ballib sajtó által szépen agyonhallgatott botránya.
Aminek a lényege minden visszaélési és egyéb korrupciós gyanú mellett mégis csak az, hogy kézzelfogható cáfolatát adja a Momentum egyik fő üzenetének. Nevezetesen annak, hogy ebben az országban csak „Orbán haverjai” juthatnak bármilyen uniós támogatáshoz. Az ugyanis biztos, hogy Cseh Katalin és családi vállalkozása is bőven nyerhetett komoly EU-s pályázatokon, akár többszáz millió forintot is.
A brüsszeli pénzcsapok elzárását napi szinten követelő EP-képviselő 2018 előtt egy olyan cég ügyvezetője volt, amely többek között a Momentum által elkaszált budapesti olimpiára hivatkozva jutott ilyen támogatásokhoz. Nem semmi! Úgy, hogy Cseh Katalin apját nem Mészáros Lőrincnek hívják.
Mindegy, ez már alighanem az utolsó csepp a pohárban, ahogy a Momentum is csak egy apró fogaskerék immár annak a fazonnak a gépezetében, akinek az eltakarodását Cseh Katalin főnöke oly hevesen követelte tegnapelőtt. Hiába, azon a térfélen mindig Gyurcsányé az utolsó szó.
Gyurcsányi mosoly
Így a momentumosok is az ő karjai között lelik hamarosan politikai halálukat.
Kacsoh Dániel
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
