Bogár László rendet vágott!
Az utóbbi hetek során újra nagy publicitást kapott az a számos társadalomelemző által már eddig is hangoztatott javaslat, hogy legyen sokkal szorosabb és intézményesített kapcsolat a népesedési folyamatok és a nyugdíjrendszer között.
„A mai nyugdíjrendszernek ugyanis legalább is látszólag logikailag nem sok köze van a gyermekvállaláshoz. A köztudatban úgy él a nyugdíj, hogy egy aktív életen át fizetem a járulékot, és ennek fejében jogosulttá válok a nyugdíjra, sőt sokszor még az is megfogalmazódik, hogy a nyugdíj mindentől független, egyetemes »emberi jog«, minden közösségnek »kötelessége« eltartani minden idős embert, függetlenül attól, hogy fizetett-e valaha is bármilyen járulékot.
Az emberek többsége szeretne gyereket, de »belátja«, hogy »most még« nincs olyan gazdasági helyzetben, hogy vállalja. A társadalom számára a gyermek gazdasági haszna óriási, kvázi végtelen, hisz gyermek nélkül megszűnne maga a társadalom is, de gyermeket nem a társadalom vállal, hanem az egyének, akiknek a társadalom csak nagyon kis részben téríti meg az így felmerülő költségeket.A gyermekek végtelen társadalmi haszna, hogy – tovább működtetik a gazdaságot, fizetik az adókat és a társadalombiztosítási járulékokat – nagyrészt közös, nemcsak azok realizálják, akik a gyermeknevelés – modern társadalmakban egyre növekvő – költségeinek döntő részét állják, hanem azok is, akik egyáltalán nem vállalnak gyermeket. Tehát – ha azt akarjuk, hogy a nyugdíjrendszer hosszú távon fenntartható legyen, akkor – a feladat, hogy a gyermeknevelést anyagi értelemben is összekapcsoljuk a nyugdíjrendszerrel.
A gyermeknevelés gazdaságilag is legalább részben jövedelmezővé tételének két útja lehetséges, amit nevezhetünk »input-« és »outputfinanszírozásnak«, olvashatjuk a dolgozatban. Az első szerint a társadalom erőforrásokat biztosít a gyermekneveléshez, azaz fedezi annak költségeit, a második szerint pedig kvázi, amikor társadalom »átveszi« a »kész«, felnevelt gyermeket, akkor visszatéríti a felnevelés költségeit.Valószínűleg ennek valamely kombinációját célszerű megvalósítani, de a nyugdíjrendszert mindenképpen érdemes bevonni a konstrukcióba legalább utófinanszírozás gyanánt. Mint minden ilyen stratégiai fontosságú kérdés esetében, az ördög a részletekben lakozik, nagyon komoly munkát igényelne egy ilyen rendszer létrehozása, ám ez nem lehet ok arra, hogy ne vágjunk bele.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
