A kampány újra felnyitotta a baloldal évek óta vastagodó Jobbik-dossziéját: karanténban tartsuk-e a pártot, ha beszélünk róluk, újnácikként, újnyilasokként, újfasisztákként beszéljünk róluk, ha okokat keresünk, akkor a Fidesz, vagy a „toleranciára képtelen” magyar társadalom nyakába varrjuk-e a létezésüket? Esetleg üljünk le vitázni velük, engedjük oda az asztalhoz, győzzük meg, mossuk le őket?
Schiffer András vett egy mély levegőt, s egy régi tabut megdöntve a négy listavezető vitáját kezdeményezte. Nos, az LMP társelnöke kap is érte azóta hideget-meleget.
Mi tagadás, a Jobbik-jelenség hosszú évek óta komoly tarkóvakargatást okoz odaát. A kétezres évek óta legalább már odáig eljutott a baloldali intelligencia, hogy rájöttek, azzal, hogy a cigány-magyar együttélés minden nyűgjét-problémáját a szőnyeg alá söpörték, sokat segítettek a Jobbiknak. Ez persze a magyarországi fasiszta veszélyről szóló több tízezer karakteres tanulmányokban csupán egy félmondat, az uralkodó szélirány továbbra is az: a szélsőségesség, a cigányellenesség csak úgy van, a Jobbikkal vitázni pedig nem szabad, karanténban a helye.
És kinek jó ez?
Igen, a Jobbiknak.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
