A legutóbbi német választások után öt hónapba telt, mire sikerült kormányzótöbbséget összehoznia a szövetségi törvényhozásba bejutó pártoknak. Szeptember 26-án Németországban újabb választások lesznek, és az eddigi felmérések a négy évvel ezelőttihez hasonló helyzetet jósolnak. Ráadásul a standard pártok előnye közel sem akkora, mint korábban volt.
A centrista német kormánykoalíció továbbra is a legvalószínűbb forgatókönyv, ennek ellenére sok szakértő hónapokig húzódó koalíciós tárgyalások számít, amely idő alatt Németország és az Európai Unió döntéshozó képessége is megbénulhat.
Az idei választás lesz az első az elmúlt húsz évben, amelyen Angela Merkel nem indul. Hosszú lejtmenet után a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) szövetsége felfelé kezdett araszolni.
A konzervatív-centrista CDU/CSU és a szocdem SPD az elmúlt két évtized túlnyomó részében együtt kormányzott, és mindkettőn súlyos árat is kellett érte fizetnie. Népszerűségük soha nem látott mélységekbe zuhant a 2017-es választásokra, részben a közös kormányzás terhei miatt, részben a 2015-ös migránsválság és a Willkommenskultur kudarca miatt.
Két valószínű forgatókönyv
Az INSA és a Yougov legfrissebb felmérése szerint a CDU/CSU egy százalékponttal 29 százalékra erősödött (néhány héttel ezelőtt még csak 26 százalékot kapott az INSA-tól). A Zöldek 18 százalékon stagnálnak – bár júniusban 21 százalékon is jártok már. Az SPD 16,5 százalékon áll, a vállalkozópárti Szabaddemokraták (FDP) 12,5 százalékot kapott. Az Alternatív Németországért (AfD) szélsőjobboldali pártot 10 százalékra mérték, a szélsőbaloldali Die Linke-t pedig 7 százalékra.
A felmérések szerint két koalíciós formációnak van a legnagyobb esélye: az egyik az úgynevezett Jamaica-koalíció. A pártok színeiből ugyanis a jamaicai zászló is kirakható lenne, ebben a CDU-CSU, a Zöldek és az FDP venne részt. A német konzervatívok az FDP-vel már kormányoztak, a Zöldekkel szemben azonban jelentős értékrendi fenntartások merülhetnek fel. Főleg a bajor CSU részéről.
A másik forgatókönyv Kenya után kapta a nevét, ebben a CDU/CSU, a Zöldek és az SPD hármasa szerepel. Két baloldali párttal egy koalícióban nyilván nem lenne egyszerű a német konzervatívoknak, de más szempontok is vannak. Egy kenyai koalíció a magas állami kiadások fenntartását hozná magával, ami a dolgozók ás a vállalatok számára magasabb adókat jelenten. A két baloldali párt pedig nyilván sokkal gyorsabb „zöld gazdasági átmenetet” követelne meg a CDU/CSU-tól.
A többi forgatókönyv már jóval kevésbé tűnik valószínűnek. A CDU/CSU és az FDP két (és fél) szereplős formációjának csak annyi esélye lenne, mint egy széles baloldali koalíciónak (SPD, Die Linke, Zöldek).
Így – a most elérhető információk alapján – a választások után megint hónapokig elnyúló koalíciós tárgyalásokra kell számítani, amelyek vélhetően csak 2022 év elején zárulnak le. Ez a gyakorlatban pedig azt jelenti, hogy a német választási kampány célegyenesétől az új német kormány felállásáig sem Berlinben, sem Brüsszelben nem akarnak majd fajsúlyos döntéseket hozni.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
