Mi a közös a kommunistákban és ma élő, egyenesági leszármazottaikban, a 21. századi liberálisokban?
A szélsőséges egalitarizmus hirdetése, miközben ők maguk a végletekig elitisták? A vonzódás a múlt eredményeinek radikális felszámolásához? Az organikus közösségek elvakult gyűlölete? Az engesztelhetetlen dogmatizmus? Az emberi természet és általában a valóság tagadása? A megrögzött pogányság? A groteszk képmutatás? Mindez, és a sort még hosszan folytathatnánk, de a legaggasztóbb közös vonás, hogy bármihez érnek, az azonnal salakká változik.
Ahogy a kommunisták képesek pár év leforgása alatt akár egy trópusi országban is éhínséget előidézni, a modern liberálisok a legprosperálóbb vidékekből is olyan katasztrófa sújtotta övezetet hoznak létre, ahonnan előbb-utóbb menekülnek az emberek.
Esettanulmány következik a liberális fellegvárról, Kaliforniáról, amely páratlan adottságainak köszönhetően vált az elmúlt 100 esztendőben az Egyesült Államok és a világ egyik leggyorsabban fejlődő vidékévé, mára pedig a liberális derékhad szívós, kitartó munkájának következtében a hanyatlás biztos jeleit mutatja.
Ne gondoljuk persze, hogy könnyű munka romba dönteni egy olyan erős államot, mint Kalifornia. Ez a hazánknál négy és félszer nagyobb, kivételes adottságokkal rendelkező terület egy évszázada exkluzív hozzáféréssel rendelkezik a csendes-óceáni kereskedelemhez. Itt telepedtek meg a 70-es évektől kezdve a mára a világ legnagyobb profitot termelő IT-cégei, a Szilícium-völgy révén pedig Kalifornia az Egyesült Államok innovációs központjává vált. A harmincas évektől Los Angelesben rendezkedett be a világ legnagyobb filmipari gyártóközpontja, Hollywood, amely vitán felül a legnagyobb hatást gyakorolta a 20. századi nyugati ember lelkére és tudatára. Emellett itt található az Egyesült Államok borászati központja, és a legtöbb nemzeti park, egyszóval természeti gazdagsága is egyedülálló.
Nem csoda, ha Kalifornia Állam lakossága gyorsan nőtt az elmúlt évszázadban. Legalábbis mostanáig.
A liberális mainstream ugyanis elhatározta, hogy megjavítja azt, ami el se romlott, és ha törik, ha szakad, Kaliforniát, ezt a virágzó államot, a saját képükre formálják, vagy, ahogy ők mondják, „jobb hellyé” teszik. Bármi áron. Nos, az „eredmények” nem maradnak el. Lássuk!
A high-tech cégek kivonulása. A hiedelmekkel ellentétben a süllyedő hajót nem a patkányok hagyják el először, hanem a liberális kapitány. Így van ez a Big Tech cégek esetében is, amelyek lelkes zászlóvivői és élharcosai a progresszív politikának és miközben bőszen lengetik a szivárványos zászlót, szép csendben átköltöznek a republikánus Texasba.
A korábbi sokszínű gazdaságát Kalifornia egyetlen iparágra, a high-tech cégekre cserélte, amelyektől így lényegében függő helyzetbe került – és épp ezek a cégek azok, amelyeket az elmúlt évek gazdaságpolitikájával elüldöz az Arany Állam. Nem véletlen, hogy az ipari növekedés rangsorában Kalifornia az 50 állam közül a 44.
A megemelt adók és a rugalmatlan szabályozási környezet elől a republikánus Texasba menekülő cégek – tech refugees – száma egyre nő. A Tesla, az Oracle és a Hewlett Packard már mind elhagyták Kaliforniát. Don’t California My Texas! – mondják a Texasban élők, akik attól félnek, hogy ezek a cégek magukkal viszik a kaliforniai élet- és gondolkodásmódot, amivel egy államot már sikerült csődközeli állapotba juttatniuk.
Töltsd sötétben az egész évet, ezzel is a klímát véded! A zöld energiapolitikának hazudott intézkedések következtében az elmúlt években a nemzeti átlagnál ötször gyorsabban emelkedtek az energiaárak Kaliforniában, ahol jelenleg drágább a gáz- és a villamosenergia, mint bárhol másol Amerikában. A klímaharc oltárán feláldozott energiaszektor és az erőszakos „zöldítés” rendszeres áramellátási gondokat okoz. A napelem jó ötlet, kivéve akkor, ha naplemente után is 30 fok van és jó amerikai szokás szerint 16 fokosra klimatizálják az épületeket. A következmény borítékolható. Áramkimaradások és méregdrágán vásárolt, hagyományos módon termelt energia.
Középosztály, reszkess! Az igazi liberális nem szeret félmunkát végezni, ezért gondja van a munkaerőpiacra is. Kaliforniában 2008 óta ötször több alacsony bérezésű munkahely jött létre, mint magas bérezésű. Az új munkahelyek 86 százaléka az átlagbér alatti. A középosztály gyarapodásának alapjait az elmúlt évtizedek zöld politikái és high-tech mániája teljesen felszámolta. Hiába a magyar ellenzék által is áhított többsávos jövdelemadó-rendszer, Kaliforniában a legmagasabb a szegénységben élők aránya, és itt a legnagyobb a különbség a közép- és a felsőosztály jövedelme között egész Amerikában: az Arany Államban a szakadék 72 százalékpontos, míg az amerikai átlag 57%. A szegényebb rétegek már az oktatásban sem reménykednek, ott ugyanis teljesítmény helyett minden a politikai indoktrinalizációról szól. Az 50 állam közül Kalifornia a 49. helyen áll az alacsony jövedelmű diákok teljesítményét tekintve.
Tegyünk említést arról is, hogy a munkanélküliségi ráta jelenleg 8,3%, ezzel az amerikai államok legrosszabbul teljesítő egyharmadába tartozik az Arany Állam. 2020 nyarán Kaliforniában a koronavírus-járvány következtében 5 millióra nőtt a regisztrált munkanélküliek száma, ezért az állam demokrata vezetése úgy döntött, hogy a legégetőbb feladat az illegális bevándorlók „kimentése” egy 125 millió dolláros program keretében. A 125 millió dolláros program nagyobbik részét, 75 millió dollárt a befolyt adójövedelmekből különítették el, a fennmaradó 50 milliós összeget pedig a tervek szerint az ultragazdag liberális filantrópok adták volna össze. Elvileg. A gyakorlatban a sok filantróp mindössze 38 millió dollár dobott össze.
A hajléktalanok Mekkája. Az amerikai hajléktalanok 50 százaléka Los Angeles és San Francisco városában él. Csak Los Angelesben az elmúlt 5 évben 40 ezerről 60 ezerre nőt a hajléktalanok száma – ez Veszprém teljes lakosságának felel meg.
Amúgy a negyvenmilliós állam területén 220 ezer hajléktalan lakik. Viszonyításként: a 10 milliós Magyarországon egy szélsőbaloldali portál számításai szerint 8568 hajléktalan él és számuk egyre csökken.
A hajléktalanokat nem csak a kellemes éghajlat vonzza Kaliforniába a többi amerikai államból, hanem a liberális hajléktalanpolitika is, amelynek alapelve, hogy a hajléktalanság pusztán egy lakhatási probléma, ami az állami kiadások megfelelő allokációjával megoldható. (Ennek az őrületnek Budapesten is megvannak a zászlóvivői a városházán és egyes kerületekben, szóval érdemes óvatosnak lenni.)
San Franciscóban, a progresszió fellegvárában az elmúlt évtizedekben folyamatosan növelték a hajléktalanokra fordított kiadásokat: a város jelenleg évente 380 millió dollárt (kb. 113 milliárd forintot) költ az utcán élőkre – és ez az összeg nem tartalmazza az igazságszolgáltatási költségeket, a jóléti kifizetéseket és az infrastruktúra romlásából származó kiadásokat. Az amerikai nagyváros tehát a legvisszafogottabb becslés szerint is évente 47 500 dollárt költ minden egyes hajléktalanra (kb. 14 millió forintot). Az eredmény: drámaian romló közbiztonság és mérhetetlen szenny. A hajléktalanok nem hajlandóak igénybe venni a hajléktalanszállókat, így sátorvárásokban laknak, ahol naponta 60 tonna hulladékot termelnek. Az illetékes városi hatósághoz minden nap körülbelül 80 telefonhívás érkezik a járdákat borító emberi ürülék miatt.
Drogliberalizáció és bűnözés. Kaliforniában az elmúlt öt év alatt több mint 2100 százalékponttal megugrott a fentanil-túladagolás okozta halálozás, az opioid származékok közel 4000 embert öltek meg tavaly az Arany Államban. Egy 2019-es felmérésben a San Francisco utcáin élők 42 százaléka vallotta magát drogfüggőnek, és 39 százalékuk mondta azt, hogy valamilyen mentális betegséggel küzd – a valódi számok valószínűleg jóval magasabbak. A hajléktalanok fényes nappal, a nyílt utcán keresgélik a még használható vénáikat, a dílerek pedig – akiknek a döntő többsége illegális migráns – minden szemérmességet mellőzve, csapatokba verődve számolják a készpénzt. San Franciscóban a közrend iránti igényt felülírja a liberális politikai korrektség, ezért a város évente 4,5 millió tűt oszt szét a heroin és a crack feloldására használt C-vitaminnal együtt, leírást is mellékelve arról, hogyan kell elszorítani a felkart a „belövés” előtt. Ingyenes tűcsere-program – ismerős ugye?
Egy 2014-es rendelet a vagyon elleni bűncselekményeket és a kábítószer birtoklást bűncselekményről lefokozta vétséggé. Ennek következményeként 2018-ra közel 40 százalékkal csökkent az elvonó programban résztvevők száma, hiszen a rendőrség már nem tudja börtönnel fenyegetni a szerhasználókat. Következő lépésként 2019 augusztusában a város elfogadott egy „nyelvhasználati iránymutatót”, amelynek értelmében a bűnözőket „igazságszolgáltatásban érintett személynek”, vagy „visszatérő lakosoknak” kell nevezni. A „bűntett” és az „elkövető” szavak használata tilos.
Ahol elharapózik a droghasználat, ott más bűncselekmények száma is drámaian megnő: egy drogfüggő nagyobb valószínűséggel követ el bolti lopást, mint egy átlagos polgár. A különbség huszonkilencszeres! Miközben a szerhasználók aránya a társadalomban 2,6 százalék, a vagyon elleni bűncselekményért bebörtönzöttek 72 százaléka függő. Nem véletlen, hogy az utóbbi években „shoplifting boom” söpör végig Amerika nyugati partjának nagyvárosain. San Franciscóban 50, Los Angelesben pedig 61 százalékkal növekedett a bolti lopások száma 2010 óta. A tavalyi évben Kalifornia, Oregon és Washington államokban összesen közel 900 ezer bolti lopást regisztrált az FBI. A valós számok még rémisztőbbek, hiszen a legtöbb bolttulajdonos már nem is jelenti be a lopást.
Volt egyszer egy Hollywood. A Covid csak a kegyelemdöfést adta meg, már előtte is válságban volt az amerikai filmipar központja. Ez összefügg azzal, hogy lehetetlen, életszerűtlen szabályokat kényszerítenek a filmesekre és a szovjet propagandát idéző módon kell megjeleníteniük a liberális agybaj tantételeit. Hollywood hanyatlásával véget ér egy 100 éves történet. Aki kételkedik, nézze meg Quentin Tarantino filmjét.
Mindezek fényében talán nem csoda, Kalifornia lakossága menekülő üzemmódba kapcsolt. Az elmúlt 10 évben 1,2 millióval csökkent a 40 milliós állam lakossága. 2015 és 2019 között 46 ezerről 156 ezerre nőtt a nettó kivándorlás. Elsősorban azok a fiatal felnőttek (35-44 év közöttiek) költöznek el, akik a családalapítás időszakába lépnének. Az államban 2010 óta 60 százalékkal csökkent a termékenységi ráta, és 50 százalékkal gyorsabb ütemben öregszik az lakosság, mint az amerikai nemzeti átlag.
Nem csak a fiatalok, de a kisebbségi etnikumokhoz tartozók is menekülnek Kaliforniából. Az afroamerikaiak 58, a latinók 45 százaléka tervezi elhagyni Kaliforniát. Mindeközben Kalifornia az illegális bevándorlók szentélye, ahol az elmúlt években több mint egy millió migráns kapott jogosítványt és ingyenes egészségügyi ellátást, illetve San Franciscóban szavazati joggal is felruházták őket a helyi választásokon.
„Az ókori városállamok modern megfelelői vagyunk. Kalifornia egyesíti magában Athén gondolatiságát és Spárta erejét.” – így látta Kaliforniát Arnold Schwarzenegger, aki 2011-ben köszönt le mint kaliforniai kormányzó. Azóta élesben tesztelik a progresszív zöldpolitika és identitáskultusz legvadabb ötleteit, amelyek brutális hatásai egyre világosabban megmutatkoznak.
Hiába, a tetteknek következményeik vannak. De még mielőtt nyugodtan hátradőlnénk, hogy ezek a problémák tőlünk szerencsésen messze vannak, sajnos az a rossz hír, hogy nekünk is van egy Kaliforniánk. Úgy hívják: Brüsszel. És megvannak hazai kijáró embereik is, akik alig várják, hogy végre rajtunk is kipróbálhassák a kaliforniai módszereket.
Lánczi Tamás
politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
