Éppen megdőlt egy melegrekord, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy nemrég Ferenc pápánál járt a Pókember. Még egy Pókembermaszkkal is megajándékozta a katolikus egyházfőt az audiencia után.
Nem értem, hogy juthatott be egy ilyen fontos személyhez egy fiktív lény – dobta a dinnyehéjat a nyitott fedelű kuka mellé Bandika. Nyilván protekciója van. Én meg azt nem értem, miért a kuka mellé tetszik dobálni a héjat – felelt Ervin. Nem lenne egyszerűbb a kukába? Bandika kifejtette, hogy most egy nem mindennapi emberkísérletnek veti alá magát. Egész életemben gyakoroltam a célba dobást. Ennek következtében az utóbbi tíz–tizenöt évben már nem vétem el soha – minden csutka, héj vagy galacsin, amit a szemetes felé dobok, beleesik. Megszoktam, hogy nem megy mellé, és nyilván megszokta a kuka is. Én viszont ember vagyok, az ember egyik fő tulajdonsága pedig, hogy egy idő után ráun a dolgaira, és megpróbálja máshogy. Szóval ezért dobálom mellé, és higgye el nekem, nem is olyan egyszerű, mint elsőre tűnik.
Akkor ez olyan, mint amikor valaki elhagyja a járt utat a járatlanért? – érdeklődött tovább Ervin. Bandika bólintott, és azt mondta: nem. Lehalkította a rádiót, amely arról tájékoztatott, hogy a görögök 150 eurót adnak minden 18–25 év közötti polgárnak, aki beoltatja magát koronavírus ellen. Na látja – köpte ki a dinnyemagot Bandika. A görögök nem hülyék. Tudják, mi fán terem a motiváció. Mifelénk is megugrana az oltási kedv, ha az emberek zsebébe beszúrna az állam egy-egy százast, az oltáson való részvételt honorálandó. Számomra is rejtély, miért kell ezt az egész ügyet túlbonyolítani – harapott a dinnyéjébe Ervin.
Tessék megnyugodni, a világ tele van rejtélyekkel – dőlt a hideg téglafalnak Bandika. És ez egy darabig még így is lesz. Én viszont szeretem a szabályokat, a rejtélyekkel kapcsolatban nálam az a szabály, hogy egy rejtélyen csak egy napig gondolkodom. Másnap már egy másik rejtélyre figyelek. A mai rejtélyem például az, hogy miért hívták Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényében a román pap kutyáját Plutónak. Persze ez egy elterjedt kutyanév, de inkább csak a Disney-rajzfilm globális menetelése óta. Tamási Áron pedig aligha nézett Disney-rajzfilmeket. De ha nézett is, az Ábel 1932-ben jelent meg, vagyis épp megelőzte a Disney-korszakot. És azt tudja, mi a címe az Ábel a rengetegben angol fordításának? Ervin elismerte, hogy nem tudja, bár józan parasztésszel azt tippelte volna, hogy az Ábelt meghagyják, a rengeteget pedig úgy fordítják, hogy so much. Bandika elmondta, hogy Abel alone címen kell keresni az angol fordítást, az első 1966-ban jelent meg. Negyvenkét dollárért meg is rendelheti az Amazonon, hardcover, vagyis kemény kötésben. De mi lehet angolul a pityóka? – kapta fel a fejét Ervin. Mert a krumplit ugyan tudom, na de nem kéne összekeverni a Gizikét a rizikével. Mivel a dinnye elfogyott, úgy döntöttek, hogy ezt a rejtélyt meghagyják holnapra, addig is szereznek egy másik dinnyét. Azért vagyunk a világon, hogy valahol dinnyét együnk benne – mondogatták elégedetten, aztán hirtelen beköszöntött a szerda.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
