Ki őrzi az őrzőket, vagyis ki ellenőrizze az Európai Unió Bíróságát? A lengyel és német alkotmánybíróság szerint ugyanis a luxemburgi testület nem mindenben illetékes, illetve néha figyelmen kívül hagyja az uniós jogot. Orbán Viktor egy forradalmi javaslattal állt elő.
A lengyel kormány szerint a lengyel alkotmánybíróságnak kell esetenként eldöntenie, hogy egy kérdés az uniós, vagy a nemzeti jog hatálya alá tartozik-e. Előbbiben az uniós bíróság, utóbbiban a lengyel alkotmánybíróság illetékes. Ez a kérdésfelvetés azért számít Brüsszelben “eretneknek”, mivel az EU Bírósága a lopakodó föderalizáció egyik fő eszköze. Hogy miért? A migráció példája jól mutatja.
Az újkori népvándorlás eddigi tetőzésénél, 2015 elején egy önkéntes kvótáról beszéltek, amelynek keretében Magyarországnak áprilisban 309 migránst kellett volna átvennie. Ezt követően szeptemberben a belügy- és igazságügyminiszterek tanácsa többségi szavazással úgy döntött, hogy egy 120 ezres kontingens részként Magyarországnak immáron 1294 migránst kell átvennie, így lett egy “önkéntes” kvótából kötelező kvóta, illetve a 309-ből 1294 migráns, akiket két év alatt osztottak volna szét. Magyarország az unió bíróságához fordult, ám ott az alapjában tagállami hatáskörbe tartozó bevándorlás területét érintő kérdésnél jóváhagyták a többségi szavazás eredményét. Arra is emlékszünk, ahogy az luxemburgi testület a Sargentini-jelentés szavazásánál is jóváhagyta a kreatív számlálást, amikoris a kétharmad biztosításához a tartózkodást nem számították a leadott szavazatok közé.
A német alkotmánybíróság 2020 májusi határozata az EU Bíróság másik hiányosságára mutat rá. Az Európai Központi Banknak (EKB) a Lisszaboni szerződés szerint nem lenne szabad a tagállamok költségvetését támogatnia, vagyis azok államadósságát — akár áttételesen — finanszírozni. Az EKB lélegeztető gépe nélkül azonban az eurózóna perifériája Franciaországtól Görögországig csak komoly megszorítások árán tudná a szintén szerződésekben rögzített konvergencia-kritériumokat teljesíteni, ami a közös fizetőeszközzel és a neoliberális integrációval szemben kritikus pártokat juttatna hatalomra.
A német alkotmánybíróság megállapította, hogy az EKB (PSPP) kötvényvásárlási programjával aránytalanul túlterjeszkedett a tagállamok által rá átruházott hatáskörén (ultra vires) és ezzel azt is kimondta, hogy az EU Bíróságának a kötvényvásárlást jóváhagyó korábbi határozata “egyszerűen nem követhető”, vagyis az uniós jog “önkényes” alkalmazása. Az elsőfokú határozat értelmében a német Bundestagnak — onnantól rendszeresen — szakértői jelentést kell készíttetnie az EKB kötvényvásárlási programjáról. Ez megtörtént, így onnantól az alkotmánybíróság már nem kifogásolta a kötvényvásárlást.
A kérdés azért fontos, mivel Brüsszel a kötelezettségszegési eljárásokkal tudja az uniós jog egységes érvényesülését kikényszeríteni, amelyekről végső sorban az EU Bírósága dönt. Ha a tagországok a bizottságot és az uniós bíróságot — eredeti feladataiknak megfelelően — visszaszorítják a közös politikák területére, kiveszik kezükből a lopakodó föderalizáció fő eszközét. Ezt nem akarják Brüsszelben, ezért inkább kötelezettségszegési eljárást indítottak Németország ellen az szövetségi alkotmánybíróság EKB-t és EU Bíróságot elmarasztaló határozata miatt. Példát akarnak statuálni.
Túlterjeszkedtek?
A cél: a tagországok ne is vizsgálhassák, hogy egy adott kérdésben az EU Bírósága illetékes-e! Amennyiben Brüsszel eredményes lenne ebben, úgy a Soros-egyetem és a Stop Soros! törvények példájára az egyébként nemzeti illetékességbe tartozó kérdéskörökben az uniós bíróság olyan gumiparagrafusok alapján döntene, mint az “európai értékek”, “jogállamiság”, vagy a “verseny szabadsága”. A jogértelmezésnél persze a Soros-hálózat “szakértői” és “civil szervezetei” szívesen segítenek.
A legnagyobb csata tehát elkezdődött. Orbán Viktor az EU jövőjéről szóló vita magyar tézisei között a birodalomépítés helyett az európai “demokráciák demokráciáját” üdvözölné, a “tagállamok nemzeti és alkotmányos identitásának védelme érdekében ezért új intézményt kell létrehozni a tagállamok alkotmánybíróságainak bevonásával.” Ehhez járulna a tagállami parlamentek vétójoga (piros lap eljárás) a szerintük túlterjeszkedő uniós jogalkotással szemben.
A magyar kormány tézise azért forradalmi, mert egyértelműen a közös politikák területére szorítaná vissza az európai integrációt. A gazdaság területére, ahol Európa valóban jól működik. Ahogy az EU letér(t) erről az útról, hanyatlásnak indul(t). Az integráció elmélyítésére hajlandó országok a megerősített együttműködés formájában ennél persze messzebb is mehetnek, mint Schengen, vagy az euró esetében. Mi csak annyit kérünk: ha Brüsszel a migránsok vagy a deviancia esetében a kútba ugrik, nekünk ne kelljen, és ne is kényszeríthessenek bennünket erre!
Kiszelly Zoltán
politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
