Tavaly augusztus 20-án írta alá a három szlovákiai magyar párt elnöke Komáromban azt a szándéknyilatkozatot, amelyben rögzítették, hogy főleg a legutóbbi parlamenti választás kudarcából okulva egyesítenék pártjaikat. Azóta mindössze az új formáció nevéről állapodtak meg. A csigalassúságot lehet a járvánnyal is magyarázni, de csak részben.
A nyögvenyelősen haladó tárgyalgatásokon is kiderült: nem könnyű összeegyeztetni a pártok értékrendjét. Végül három platformot befogadó gyűjtőpárt létrehozásáról született alku. Nagy József, az Összefogás vezetőségi tagja minap egy Facebook-bejegyzésben úgy vélekedett, „nagy, de nem lehetetlen az All-in-One pártban képviselni a konzervatív és a liberális 50 árnyalatát”. Megállapítása a saját pártjában sem aratott osztatlan sikert, kollégái közül többen – az MKP tagságával egyetértésben – azt hangoztatják, hogy a politikai újszülött csakis nemzeti, illetve polgári konzervatív értékek mentén tevékenykedhet.
Egyelőre nem világos, mit is jelent a mi körülményeink között az etnikai politizálás. Kizárólag a magyar polgárok érdekképviselete lenne a cél, vagy ezzel együtt a vegyesen lakott déli régiók társadalmi gondjait, gazdasági fejlesztését is programszerűen felkarolják. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter nemrég az MKP székházában amolyan eligazításként közölte a három pártelnökkel: „a magyar kormány eddig is, a jövőben is az etnikai alapon szerveződő pártokat tartja stratégiai partnerének a Felvidéken”. Ilyen meghatározás alapján a ruszinok és más nemzetiségűek tagjai lehetnek-e a Szövetségnek, netán csak magyarok léphetnek be?
Ellenszél is nehezíti az előrelépést. Ravasz Ábel lemondott a Hídban betöltött elnökségi tagságáról, mert szerinte a várható kompromisszumok következtében pártja elveszíti arculatát. Az MKP hívei között is sok az elégedetlen, néhányan ki is léptek a pártból. Bírálják a vezetőket, mert nem képviseli kellőképpen a hazai magyarság érdekeit, hatalmi harc dúl köztük, s a tervezett pártegyesülést sem vitatták meg a tagsággal. Az egyik hazai magyar hírportál vitaműsorának ezt a címet adta: „A Híd süllyedő csónak, a Szövetség a mentőhajó(…)”.
Elsősorban ezek a tiltakozások, de néhány kommentár is igazolja, hogy azokat a bizonyos árkokat még mindig nem sikerült betemetni. Kétségtelenül igazuk van azoknak, akik szerint a Híd döntéshozói végzetes hibát követtek el, amikor még Ján Kuciak és jegyese meggyilkolása után sem léptek ki a kormánykoalícióból. Ugyanakkor addig jelentős összegekkel támogatták az önkormányzatokat, a mostohagyermeknek tartott régióinkat. Eredményeik jelképe az R7-es gyorsforgalmi út elkészült szakasza. Az építkezés folytatásáról, miként más dél-szlovákiai beruházásokról is, mélyen hallgat a jelenlegi politikai hatalom.
Ez újra igazolja, hogy erős magyar párt nélkül szinte semmi esély eredményesen képviselni a számunkra fontos ügyeket. Egy agilis képviselő nem megy sokra a pozsonyi parlamentben. Ugyanígy gondolkodnak azok a potenciális választók, akit tudatosítják, hogy a Híd megmaradt támogatóinak szavazatára is szükséges van az ötszázalékos parlamenti küszöb eléréséhez. Több közvélemény-kutatás jelzi, hogy közösségünkben ezek a pragmatikus polgárok vannak többségben.
Ezért is lényeges, hogy az MKP Országos Tanácsa vasárnap elvben egyetértett a pártegyesüléssel, igaz, hosszas viták után és újabb feltételeket szabva. E hét végén a Híd OT ülésén derül ki, miként fogadja ezeket. Közelebb kerülünk a remélt egyesüléshez? Vagy újra kell tárgyalni azokat a téziseket is, amelyekről korábban már egyezség született? Patópáloskodásnak pedig nincs helye, mert előrehozott parlamenti választás is jöhet.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
