Megfélemlített, nyilatkozattételtől húzódozó méhészek, hallgatag szakmai szövetség: ide vezetett Karácsony Gergelyék fővárosi ámokfutásának újabb, talán az eddigieknél is vaskosabb hazugsága. Azt, hogy a sűrű, elvadult gazban, melyben nyoma sincs virágnak és gazdag növénytársulásoknak, nem gyűjt a méh, lapunknak egy neve elhallgatását kérő szakember is megerősítette.
Egy szakember is pontot tett a főváros legújabb ámokfutásának és nettó hazudozásának végére. Ismert: forgalmas, teherautók által is sűrűn használt útszakaszok lekaszálatlan, zöld elválasztó sávjában és több olyan pontján a fővárosnak, ahol derékig ért a lekaszálatlan gaz, (mint például az Óbudai-szigeten) kioktató hangvételű táblákon adta tudtul a városvezetés a következőket:
„Nem gaz, méhlegelő”, illetve: „Kevesebb kaszálás, több méh”.
A neve elhallgatását kérő agrármérnök lapunknak elmondta: sűrű, elvadult gazban, melyben nyoma sincs virágnak és híre sincs a gazdag növénytársulásoknak, nem gyűjt a méh, de ugyanígy a mintaszerűen rendben tartott angol gyepre sem mondhatjuk, hogy méhlegelő. Ha a méheknek akarunk kedvezni, például megtehetjük, hogy tarvágás helyett egy kicsit magasabban hagyjuk meg a füvet kaszáláskor, így az apró virágok sértetlenül maradnak.
Ha egy területen nagy számban gyűjtögető méhek jelennek meg, akkor ott körülbelül 3, legfeljebb 4 kilométer sugarú körben kaptárnak kell lennie – tudtuk meg a szakembertől. (A méhek jó része ma már nem tud megélni a szabadban, mert „vadon” élőket igen hamar elpusztítja a varróatka.) Ez a 3 kilométeres sugarú kör, amely a méhésznek gazdaságos (a méhek akár 5 km-re is elrepülnek a kaptártól), mert a méh a begyűjtött „üzemanyagot” használja fel visszaútja során. Ha túl nagy távolságból gyűjtöget, meg is eszegethet mindent, mire visszaér.
Kérdéses, hogy a Bocskai út panelrengetegében vagy az Óbudai-szigeten, s a Duna sűrűn beépített túlpartján, illetve a a ferencvárosi Gizella sétányon, a HÉV sínei és a bicikliút közötti, kizárólag elhasználódott gyepfoltokat tartalmazó sávban, ahol szintén ilyen táblát helyeztek el, akad-e kaptárokat fenntartó méhészet egy 3 kilométeres sugarú körben. (A Google keresője „méhészetként” adja ki térképén találatként mindazokat a szaküzleteket és átvevőpontokat, ahol mézhez lehet jutni – a szerk.)
Ha esetleg akad ilyen méhészet, szintén kérdéses a méhek jelenléte a zajosan közlekedő HÉV-szerelvények és a biciklisek által sűrűn használt útvonal közötti sávban, a néhány miliméteres fűszálakon.
Olvasóink egyébként a lapunk által indított szavazáson a „méhek érdekeinek szolgálata” helyett a közterületek rendben tartása a fontosabb.
„Szerintem ez csak költségkímélés, hogy ne kelljen kaszálni” – mondta ki az általunk is sejtett, valódi indokot a szakember, akit arról kérdeztünk, valószínű-e, hogy az Óbudai-sziget elhagyott csücskében, egy gyomos, elhanyagolt területen méhek gyűjtögessenek.
Arról is megkérdeztük, e hasznos kis rovarok gyűjtőhelyükként használhatják-e a kelenföldi Bocskai út elválasztó sávjának zöldjét, ahol teherautók száguldanak és autók ontják a kipufogógázt.
„Nem nagyon fordul meg a méh a sűrű, elvadult gazban, melyben nyoma sincs virágnak és híre sincs a gazdag növénytársulásoknak” – szögezte le a méhész. Elmondta: ha például egy földterületen százszorszép, pitypang és fehér lóhere található (természetesen nem valami nagy forgalmú út mellett), azt már hívhatjuk méhlegelőnek.
Ha már Budapestről beszélünk: a nagyváros területén a méheket a sárga színű fémtáblákkal jelezett, elhanyagolt, néhány négyzetméteres területek helyett inkább a hárs- és akácfák, így a japánakác táplálhatják.
Egy méhlegelő tehát nem attól méhlegelő, hogy a gyomos, elvadult, lekaszálatlan területre odatűzünk egy sárga fémtáblát. Viszont méhlegelőnek számít például egy repceföld, amikor virágzik. A méhészek – ezt hívják vándorméhészetnek – akár nagy távolságokat is utaznak kaptárjaikkal a (valódi) méhlegelők után.
A méhek szállítása úgy történik, hogy a repcevirágzás idején megbeszélik a gazdával, hogy kimennek a területre. A kiengedett méhek éjszakára visszagyűlnek a kaptárokba. Így mennek területről területre a méhészek.
Könnyen beszerezhető, speciális magkeverék megvételével magunk is bármikor létrehozhatunk méhlegelőt kertünkben, vagy ha földtulajdonosok vagyunk, egy-egy erre szánt földterületen. Ezeknek a méhlegelőknek a létrehozása – az esztétikai élményen kívül, amit a dúsan virágzó kert vagy parcella jelent – a beporzó rovarok sokaságának ad megélhetést, táplálékot, sőt nektárszívogató madaraknak is.
Az sem baj, ha nem vagy csak ritkán téved arra „igazi” méh, hiszen ezek a kisebb-nagyobb területek felbecsülhetetlen hasznot hajtanak, esélyt jelentenek a pusztuló természet fenntartására, megóvására.
Úgy tűnik, lapunk nyüzsgő méhkaptárba nyúlt a téma megpiszkálásával. A hirado.hu-nak nyilatkozó méhész azért kérte neve elhallgatását, mert attól tart: úgy jár, mint egy korábban már nyilatkozó méhészeti szakember, akit – állítólag – „darabokra szedtek a kommentelők”, miután véleményt mondott a fővárosi, úgynevezett „méhlegelők” ügyében, s elveszíti vásárlóinak egy részét.
Telefonon próbáltuk bővíteni más forrásokból is információinkat, ám azt a választ kaptuk méhészektől, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület „hírzárlatot rendelt el”. Ez azt jelenti, hogy tanácsadóiknak azt ajánlják, ne nyilatkozzanak a a fővárosi méhlegelők ügyében.
Lapunk tehát a szakmai szervezethez fordult. A következő kérdéseket küldtük el az Országos Magyar Méhészeti Egyesületnek:
„Tisztelt Hölgyem/Uram!
A fővárosban kihelyezett, „Nem gaz, méhlegelő!” feliratú táblák kapcsán a méhek gyűjtögetési szokásáról, életmódjáról szerettem volna méhészetekkel beszélgetéseket készíteni. Azt az információt kaptam, hogy tanácsadóiknak azt ajánlották: ebben az ügyben ne nyilatkozzanak.
Érdeklődnék, hogy ezt az ajánlatot (utasítást?) ki, milyen okokból fogalmazta meg.
Szeretném továbbá segítségüket kérni abban, hogy erősítsék vagy cáfolják meg, szakmájuk hiteles képviselőjeként, az általam összegyűjtött alábbi információkat, állításokat:
– Irreális, hogy a méhek gyűjtögessenek egy forgalmas útszakasz zöld elválasztó sávjában, a sűrű, elvadult gazban, melyben nyoma sincs virágnak és híre sincs a gazdag növénytársulásoknak.
– Nem valószínű, hogy a méhek berepülnének vaktában kijelölt pontokra egy nagyváros közepén, ha ott csak zöld növényzet van.
– Budapest területén a méheket elhanyagolt, néhány négyzetméteres területek helyett inkább a hárs- és akácfák, így a japánakácok táplálhatják, melyek elhelyezkedése nem lokalizálható, a főváros számtalan pontján vannak ilyen fák.
– Nem méhlegelő egy földterület attól, hogy nem végzik el rajta a kaszálást.
– Ha egy földterületen, nem a forgalmas útszakaszok mellett százszorszép, pitypang és fehér lóhere található, azt már inkább hívhatjuk méhlegelőnek.”
Megkeresésünkre az egyesület cikkünk közléséig nem válaszolt.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
