Völgyesi Miklós feljelentése ma is ott van a Legfőbb Ügyészség asztalán.
A napokban „ünnepeltük” az őszödi beszéd 15. évfordulóját, ősszel pedig arra emlékezhetünk ökölbe szorított kézzel, hogy a 2006. október 23-i, békés ünneplőkkel szembeni rendőri brutalitásoknak a mai napig nincs semmilyen jogi következménye. Másképpen fogalmazva: azt kell a borzalmas események után tizenöt évvel elviselnünk, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, aki aznap este közvetlenül irányította a rendőrséget, még senki nem vonta felelősségre semmiért.
És ezzel szemben áll a másik tény: nevezett Gyurcsány Ferenc az, aki itt és most irányítja az egyesített ellenzéket, s ha győznek a 2022-es tavaszi parlamenti választásokon, akkor Gyurcsány Ferenc lesz az, aki újra hatalomra kerül ebben az országban. És esetleg újra alkalma lesz arra, hogy a rendőrséget ártatlan emberek megveretésére szólítsa fel.
Érdekes, nem?
Sokak, általam nagyra becsült szakemberek véleménye is az, hogy Gyurcsány ellen nem lehet kellő bizonyítékot találni arra, hogy bármi köze is volt a rendőri brutalitásokhoz. Vélhetően így van ez. De azért, a rend kedvéért, vegyünk sorra néhány tényt, s utána vonjunk le következtetéseket.
Először az események apropóján a Magyar Nemzet egy 2012. októberi cikkéből idéznék: „A forradalom ötvenedik évfordulóján kicsúcsosodó rendőri brutalitás még az őszödi beszéd kiszivárogtatásával kezdődött. A szeptember 18. óta Gyurcsány Ferenc távozását követelő tüntetők a tévéostromot követően egy feltüzelt, bosszúszomjas rendőrséggel néztek szembe. Már október 23. előtt is sorra érkeztek a hírek a hatósági túlkapásokról, de ami a nemzeti ünnepen történt, minden korábbit fölülmúlt.
A nap folyamán több kisebb összetűzés volt a rendőrök és a Kossuth térről aznap hajnalban (mint később a bíróság kimondta: jogellenesen) eltávolított tiltakozók között. Az összecsapások délután fél négykor vettek éles fordulatot, amikor körülbelül ezer tüntetőt kezdett el oszlatni könnygázzal a rendőrség a Parlament közelében, az Alkotmány utcában, mivel a tiltakozók feldöntötték a kordont. A tüntetőket a Bajcsy-Zsilinszky útra szorították ki, majd a tömeg nagy része az Erzsébet térre szorult, ahol később beindították a kiállítási tárgyként odavitt páncélkocsit.
Ezzel a csoporttal keveredett össze a Fidesz–KDNP nagygyűléséről hazatartó több tízezer ember. A rendőrök pedig nem válogattak, mindenki kapott a könnygázból, gumilövedékből és a kardlapozással kísért lovasrohamból. A hajnali két óráig tartó összecsapásoknak 167 sérültje (köztük 17 rendőr és 5 külföldi) volt, közülük 134 ambuláns, 33 pedig kórházi kezelésben részesült. Gumilövedékek miatt ketten is megvakultak fél szemükre, a nyak-, fej- és szemsérülések száma 80 volt. A nap folyamán 153 embert állítottak elő, közülük 35-öt őrizetbe is vettek. 69 személy ügyében indult nyomozati eljárás.
A kormány és a főváros vezetése ennek ellenére elégedett volt a rendőrség munkájával, Gergényi Pétert, a BRFK akkori vezetőjét egyenesen Budapestért-díjjal tüntette ki Demszky Gábor. A felháborodás nyomán létrehozták ugyan a Gönczöl-bizottságot és több rendőrségi vizsgálat is zajlott, ezeknek azonban nem lett konkrét következménye.”
Ennyi történt a Gyurcsány-, illetve Bajnai-időszakban. Semmi meglepetés nincs ebben természetesen.
Másodszor: a 2010-es fideszes győzelem után Orbán Viktor miniszterelnök felkérte Balsai Istvánt arra, hogy vizsgálja ki a 2006. őszi történéseket, és erről tegyen jelentést. A Balsai-bizottság jelentését 2012 márciusában fogadta el az Országgyűlés, mely azt tartalmazta, hogy a rendőri vezetők nem szakmai tévedésből, hanem legfelsőbb politikai utasításra cselekedtek 2006 őszén. A Balsai-bizottság szerint szükségszerű lenne Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök jogi és politikai felelősségét is vizsgálni, ráadásul vele kapcsolatban felvetődhet a terrorcselekmény gyanúja (!). A jelentés szerint, „ami 2006. október 23-án történt Budapest belvárosában, az alkalmas volt a lakosság megfélemlítésére, ugyanis nemcsak a közterületeken jelen lévők, de a tévénézők tudatában is alappal keletkezhetett reális félelemérzet”.
A jelentés szerint a rendőri vezetők – Gergényi, Bene stb. – „nem gondatlanságból vagy egyszerű szakmai tévedésből, hanem magatartásuk következményeit előre látva annak a tudatában cselekedtek, hogy ezzel a békés állampolgárok gyülekezési jogát korlátozzák”. A Balsai-jelentést egyébként az Országgyűlés alkotmányügyi, emberi jogi, valamint rendészeti bizottsága is megtárgyalta, a parlament pedig 2012 márciusában 279 igen szavazattal tizenegy nem ellenében, három tartózkodás mellett elfogadta. További jogi lépések azonban nem történtek ennek ellenére sem.
Harmadszor: Völgyesi Miklós nyugalmazott legfelsőbb bírósági tanácselnök, aki a Balsai-bizottság segítője, tanácsadója volt, a vizsgálat alapján 2011 októberében személyes feljelentést tett – az ötéves elévülési idő lejárta előtt! – terrorcselekmény miatt Gyurcsány Ferenccel és a politikai-rendőri vezetéssel szemben. És most kapaszkodjanak meg: az ügyészség azóta, a mai napig nem válaszolt semmit a feljelentésre, nem fogadta be hivatalosan, de nem is utasította el – s ennek immáron tíz éve! Erről éppen Völgyesi Miklós adott interjút a FIX TV-ben ez év februárjában.
Bár nem vagyok jogász, de annyit mégis megjegyeznék: megítélésem szerint az ügyészség törvénytelenül járt el azzal, hogy tíz év óta nem válaszol Völgyesi Miklós feljelentésére, se pró, se kontra. Ebből fakadóan pedig véleményem szerint az elévülés sem áll meg, hiszen a feljelentés öt éven belül történt meg – hivatalosan, törvényesen.
Negyedszer: 2013 szeptemberében a Központi Nyomozó Főügyészség vádemelése alapján elindult a per a 2006. október 23-i brutalitást irányító rendőri vezetőkkel szemben, azonban döbbenetes módon az ügyészség előzetes mentesítést adott a vádlottaknak, ami azt jelenti, hogy börtönbe eleve nem kerülhetnek, s ha esetleg kapnak is felfüggesztett börtönbüntetést – ez lehet a legmagasabb büntetésük –, akkor sem lesz priuszuk, azaz büntetlen előéletűek (!) maradnak. Ezenkívül pusztán elöljárói intézkedés elmulasztásával (!) vádolták meg őket, fel sem merült az ártatlan ünneplőkkel szembeni brutális fellépés mint vádpont.
Erről semmi más nem juthat az ember eszébe, csak a klasszikus A tanú című film: az ítélet már előbb megvolt, mint a tárgyalás. Vajon hogyan képzelte ezt akkor a Központi Nyomozó Főügyészség debreceni osztálya?
Ötödször: a per négy évig (!) tartott, a Fővárosi Táblabíróság az ítéletét 2017 februárjában hozta meg, és „hihetetlenül” súlyosat: Gergényi Péter volt budapesti rendőrkapitányt, aki a rendőrség első számú irányítója volt a brutális események során, elöljárói mulasztás miatt 400 ezer forint pénzbüntetésre ítélték.
Ahogy akkor a Fidesz megjegyezte: az ártatlanul elítélt tüntetők is többet fizettek büntetésként, mint Gergényi Péter.
A többi pedig néma csend…
A jogi eljárás láthatóan befejeződött. Völgyesi Miklós feljelentése ugyan ma is ott van a Legfőbb Ügyészség asztalán, de hát Istenem, annyi papír fekszik annyi asztalon…
Befejezve a jogi részt, egyetlen megjegyzést hadd tegyek: tény, hogy Gyurcsány Ferenc azon a napon közvetlenül irányította a rendőrséget. Erről beszámolt Kondorosi Ferenc akkori államtitkár, de Kövér László házelnök kérésére maga Gyurcsány is megerősítette, hogy október 23-án a Nemzetbiztonsági Kabinet ülésén folyamatosan irányította a rendőri mozgásokat. Morvai Krisztina is arról beszélt, hogy tény: Gyurcsány az ominózus napon ott volt a Teve utcai rendőrpalota irányítóközpontjában.
De ezek után is azt lehet mondani (hadd ironizáljam a saját állításomat): Gyurcsány irányított ugyan, de senki nem bizonyította, hogy a rendőröket brutális fellépésre szólította fel.
Ám ha közvetlenül irányította a rendőrséget azon a délutánon és estén, akkor ugye azt is látta, hogy valami egészen fura módon, az ő angyalian jóságos utasításai ellenére a rendőrök elkezdték verni, ütni, lőni, taposni az embereket. Akkor viszont vajon miért nem állította le a rendőröket azonnal Gergényin keresztül? Miért nem? Vagyis: elmulasztotta leállítani a rendőri brutalitásokat, a terrorgyanús agresszivitást a békés ünneplőkkel szemben.
És itt befejezem.
Annyit teszek hozzá végül: tudjuk azt is, hogy az akkori, Obama-féle amerikai adminisztráció „rászólt” Magyarországra, hogy hagyják békén az általuk hőn szeretett Gyurcsány Ferikét. Ezt közölték Budai Gyulán keresztül. Nos, rendben, ahogy Hofi mondta egykoron a katonatörténeteiben: elhangzott a „Kuss!”, megvan a közös nevező.
Tehát akkor felejtsük el a jogi számonkérés lehetőségét. Azonban a civil társadalom erkölcsi ereje és erkölcsi ítélete többet ér mindennél, többet ér a jognál is. És azt nem állíthatja meg még Joe Biden sem. Egyelőre maradjunk ennyiben.
Fricz Tamás
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
