Régóta járok Szlovákiába, a nagyapám szlovák származású és mindig is szimpatizáltam a felvidéki magyarokkal és persze a szlovákokat is kedvelem, hiszen nagyon közel állunk egymáshoz néplélekben. Nos, nem erről szeretnék írni, hanem a szlovák-magyar határ(nem)átlépés során megtapasztalt anomáliáiról, különös tekintettel a schengeni határokra. (A témával korábban itt és itt foglalkoztunk)
A „zöldhatár” átlépése mindig is egy szürke zóna számomra a COVID járvány ideje alatt, mivel Romániával ellentétben a Felvidékre az utóbbi évtizedben már a határ bármelyik szakaszán átmehettünk, sőt akár úgy is érezhettük, hogy nincs igazi különbség a két ország között. A „természetes” földrajzi egységek (Duna, Ipoly, Bodrog, Hernád) ennek gátat szabhattak, de a több mint 600 kilométeres szakaszon bőven vannak olyan átjárók, amit már megnyitottak és jól kiépítve összekötöttek és sok helyen magyar-magyar régiókat is kötnek össze.
A járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet miatt állítólagosan a Schengeni egyezményt felfüggesztették, (?) és a zöldhatárt lezárták 2020. szeptember 1-étől és előreláthatólag, így is marad 2021. szeptemberig vagy az idők végezetéig. Nem értem, hogy jogilag egy nemzetközi egyezményt hogy írhat felül egy magyar törvény. Persze sok jogi furcsaság van a járvánnyal kapcsolatos jogi normák körül, melyek nem felelnek meg az Alkotmánynak, sem a jogszabályi hierarchiának. (A nemzetközi egyezmények állnak a legfelül.)
Itt most szeretnék rátérni a saját tapasztalataimra, melynek illusztrálására fényképeket is küldök. Először is a magyar szervek betontömbökkel lezárták és a katonasággal őriztetik, azokat az átjárókat, amelyeken lehetne akár gyalogosan is közlekedni: Ipolyvisk (Szlovákia, magyar többség) – Tésa (Magyarország).
A Honvédség nagy erőkkel állandó 24 órás szolgálatban, sátor felállításával is őrködik azon, hogy itt egy lélek se mehessen át. Nem messze innen az Ipolysági vasútállomáson szintén a Magyar Honvédség gondoskodik a lezárásról, hiszen Ipolyság (Szlovákia, magyar többségű) városának egyik utcája átnyúlik magyar területre.
Meg kell jegyezni, hogy ez az a vidék, ahol Trianonban úgy húzták meg a határt, hogy az Ipolysági hídfőnek nevezett valami a Párkány felé vezető vasutat hivatott biztosítani és ezért ezen a rövid szakaszon nem az Ipoly folyó választ el minket nemzettársainktól.
Ha egy kicsit tovább megyünk nyugatra elhagyva a hivatalos határátkelőt, a Drégelypalánk-Ipolyhídvég (Szlovákia, magyar többség) gyalogos hidat is a magyar katonák őrzik. Még véletlenül sem lehet átmenni a szomszédos magyar faluba.
Most egy nagyobbat kell ugrani észak-keletre, ahol Kassa környékén megszakad a nyelvhatár és a szomszédos falvak főleg szlovák etnikumúak és már a magyarországi oldalon is többségbe kerülnek a szlovákok. Kassa lakosainak száma 240.000 ebből csak 6400 magyar (2011-es adat). Gondolok itt a magyarországi Pányok, Hollóháza, Abaújvár és Kéked kihaló falvaira (volt Abaúj vármegye).
Az itt lévő házakat sorra vásárolják fel a kassaiak és vesznek egy panelház árából nagy házakat, és hozzá földeket.
Ezen a környéken nincs megnyitott határátkelő, de nézzük meg, hogy itt hogyan néz ki a határátlépés. Abaújváron pár éve nyílt meg egy híd Kenyhec felé ezt is lezárták a járvány miatt, de itt senki nem őrzi a határt.
A képeken is látszik, hogy az új honfoglalók leteszik az autót magyar területen, és átülnek a betontömb másik oldalán lévő ott hagyott másik autóba, vagy valaki felveszi őket.
Abaújnádasdnál (Kéked) még az útakadályt is meg lehet kerülni. Tudomásom szerint Hollóháza és Eszkáros között is így működik a dolog.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy a Szlovák Rendőrség sem a magyar szervek nem őrzik a határt ezen a szakaszon. Félreértés ne essék, véleményem szerint nagyon helyesen és példaszerűen.
A fentiek alapján több kérdés merül fel bennem:
1. Amit lehet a szlovákoknak, azt miért nem lehet a magyaroknak? (Ipolyság vs. Kassa-környék)
2. Miért zárja le hermetikusan a Magyar Honvédség a magyar vidékeket?
3. Ha egyik helyen lehet rugalmasan kezelni a zöldhatárt, a másik helyen miért nem?
4. Miért megint elsősorban a magyarok kárára történik mindez?
5. A Magyar Kormány valójában mit gondol a nemzeti összetartozásról? (A gyakorlatban látjuk.)
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
