A Szent Rozália park célirányos fejlesztése, csinosítása már hosszú évek óta tart. Hamarosan újabb pontokon fog megújulni, sőt, kibővülni.
A 12. században élt középkori szentről elnevezett park egyszerre működik komplex emlékhelyként, szakrális térként és a szabadidő tartalmas eltöltését szolgáló nyilvános helyszínként. A gútaiaknak és a városba látogatóknak egyaránt a rendelkezésükre áll ez a tér.
A parkot a főút felől övező és teljes körű felújítás előtt álló kerítésen túl a Szent Rozália-kápolna uralja. Az építmény mintegy 270 éves, a tornya viszont újabb keletű, azt már a 19. században emelték. Tornóczi Nagy Andrea, az Acta Ethnologica Danubiana évkönyvben 2011-ben megjelent Gúta belterületének szakrális kisemlékei című tanulmányában egy idős adatközlőjét idézi arról, hogy honnan is származik az építmény neve: „Meg aztándig azír híták Rozáliának, mer ezt is egy gazdag ember ípítette, akinek hát ölíg sok vagyona vót. Úgyhogy aztán annak a felesíge is talán Rozália vót, így hallottam.ˮ A kápolnát az elmúlt 50 évben többször is felújították, s az önkormányzat is gondját viseli. Ma már csak ritka alkalmakkor, főleg nemzeti ünnepekkor nyitják meg.
A kápolna jobb oldalán áll az 1835- ben marhavész idején állíttatott Szent Vendel szobra. Az ízléses kialakítású szakrális kisemlék eredeti helye a park északi előterében volt, ahol a gútaiak évente négyszer nagy állatvásárokat tartottak. Ugyan azóta felmerült már, hogy akár az eredeti helyére is visszahelyezhetnék, ma már kevésbé illene bele a tömbházas miliőbe – voltaképpen pedig „szervesséˮ vált a jelenléte a kápolna mellett.
A kápolna előtti széles térben kétoldalt sorakoztatták fel a 80-as években felszámolt régi gútai temető sírkeresztjeit. Volt ugyan olyan hozzátartozó, aki elszállíttatta felmenője sírkövét, az emlékművek többsége azonban itt maradt. Tulajdonképpen a régi gútaiak emlékezetét őrzi a hely.
A sírkeresztek szinte egybeolvadnak két másik, valóban fájdalmas és traumatikus eseményekre utaló emlékművel. 1990-ben itt állították fel a II. világháború áldozatainak mementóját: szám szerint 194 hősi halott neve figyelmezteti a szemlélődőt a háborúk elviselhetetlen árára.
Nem maradt említés nélkül a parkban kitelepítések emléke sem: a főkapu boltozata alatt az 1947-es kitelepített gútaiak neveivel ellátott táblák díszítik a falat. A mintegy 2500 ember, zömmel Pitvaros, Mezőberény és Medgyesegyháza településekre kerültek Csongrád, illetve Békés megyékbe. Ugyan egyre kevesebben, de mind a mai napig élnek olyan testvérek és unokatestvérek Gútán és ezekben a magyarországi helységekben, akiket akkor szétszakított az erőszakos lakosságcsere. Az önkormányzatok is rendszeresen kapcsolatban vannak egymással, amely elé legutóbb csak a járványhelyzet gördített akadályokat. A Gúta 1945–1949 című könyvében Angyal Béla több döbbenetes elbeszéléssel idézi fel a deportálások hatásait. Szabó Béláné Gőgh Rozália például így fogalmazott: „Volt itthon látogatóba többször édesapám, mindig mondta, de jó lenne itt meghalni, ide feküdni a feleségem mellé. És tudja, hogy 100 évet élt az apám! 1883-ban született és 1983-ban halt meg Pitvarosonˮ.
A traumatikus eseményeken túlmenően a kápolna mögött kapott helyet a Szent István-i államalapításra utaló Milleniumi kopjafa. Habár hangsúlyosan nemzeti emlékhelyről van szó, nem mellékes, hogy itt is együtt szoktak koszorúzni a gútai magyarok és szlovákok. Március 15- én vagy augusztus 20-án a szlovák tannyelvű óvoda vagy az alapiskola, illetve a Szlovák Kultúra Baráti Körének képviselői is elhelyezik az emlékezés virágait, s ugyancsak van példa arra, hogy a kissé távolabb álló Cirill és Metód emlékét őrző oszlopra magyar szervezetek és képviselők is elhelyezik a saját koszorúikat.
Az önkormányzat a parkban egy négyzetmétert nem ad el vagy ad bérbe vállalkozási célokra. Annak ellenére van ez így, hogy a városháza kapott már ilyen megkereséseket.
A szabadidő kellemes eltöltését több térelem szolgálja a parkban. A legkisebbeknek ott van a nemrég megépült, a tatai várat mintázó játszótér. Emellett a szebbnél szebb fák nyújtotta árnyék, a még az 1982-ben emelt és idillikus szoborral ellátott szökőkút is kizökkentheti a látogatót a napi taposómalomból – nem is beszélve az aktív rekreációt szolgáló futópályáról. A pálya mögött kiterjedt erdőterület található, amely hamarosan a város tulajdonába kerül az állami erdészettől. A telekcserével újabb fejlesztési lehetőségek nyílnak meg az önkormányzat előtt.
Nem mellékes az sem, hogy a parkkal közvetlenül szomszédos mindkét gútai magyar tannyelvű alapiskola, így az rendszeresen megtelik iskolás gyermekekkel is.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
