Néhány nappal ezelőtt, egy, az interneten történő esti virtuális sétám alkalmával véletlenül betévedtem valamelyik amerikai holokausztmúzeum rejtett zugába, és amit ott találtam, az elborzasztott. 1946. március 12. délutánjának eddig általam még nem látott, nem ismert képsorai, vagyis Szálasi Ferenc és három társának kivégzése minden részletességgel a Markó utcai fogház udvarán, az ünneplő aberrált, bosszúra éhes tömeg üdvrivalgása közepette.
Ezt szeretném most olvasóink elé tárni, de figyelmeztetek: csak erős idegzetűeknek ajánlom.
Felvonul az ítélkezők társasága, hogy végignézze az ördögi színjátékot. Jobbról a harmadik: dr. Jankó Péter tanácsvezető népbíró-vérbíró. Jankó Péter (Pápa, 1907. augusztus 20. – Budapest, 1955. szeptember 15.) bíró, számos „háborús bűnös” perében, köztük a Szálasi-perben tanácsvezető népbíróként ítélkezett, később a legfőbb koncepciós perekben vezető bíró volt. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát 1930-ban. A budapesti Központi Járásbíróságon kezdett dolgozni, majd 1941-től a Pestvidéki Törvényszéken dolgozott. 1945 májusától a Budapesti Népbíróság tagja, 1946 novemberétől másodelnöke, 1949. szeptember–október között pedig elnöke. 1948 első felében és 1949 novemberétől 1950 decemberéig a Népbíróságok Országos Tanácsa tanácselnöke. Jankó tárgyalta több „háborús bűnös”, többek között Endre László, Szálasi Ferenc és társai ügyét. 1947-től a nagy koncepciós perekben tanácselnök, így például a Magyar Közösség perében, de ő tárgyalta első fokon a Rajk-pert is. Ebben a perben mint kiderült, végig Rákosi Mátyás adta az utasításokat. 1950-től haláláig a Legfelsőbb Bíróság másodelnöke, 1953 nyaráig lényegében vezetője, majd meghatározó szerepe egyre csökkent. 1955-ben öngyilkos lett. (Vajon miért?)
A Golgotán
(A magyar mártírok emlékére)
„Las-san Bo-gár!”
Sziszegte a tömeg,
Az arcokon furcsa mámor ült,
S míg a nap fáradt szemén
Vádlón megpihent,
A kötél halkan megfeszült.
Aztán zengett az udvar,
Rikoltott a síp,
Győztesen dörögtek a dobok,
Elnyomva végső sóhaját:
„Harmadnapra feltámadok!”
A halottakat végül a perverz judeobolsevista hatalom még halálukban is meggyalázni szándékozta. Arccal lefelé fordítva kaparták el őket jeltelen sírokba, és azóta is temetetlenek, mert nem akadt még egy olyan valódi nemzeti szellemiségű mozgalom vagy párt, amely végre gondoskodna a minden embernek kijáró végtisztességükről. Ez szégyen és gyalázat mind a mai napig!
Nagy Ferenc akkori kisgazda miniszterelnök egy beszédében büszkén kihangsúlyozta: „Minden más népnél keményebben bűntettük meg a háborús bűnöseinket!”
A sors fintora, hogy ez a kisgazdapárt azóta megérdemelten, végleg eltűnt a történelem színpadáról és elfoglalta méltó helyét a történelem szemétdombján.
Összeállította:
Dobszay Károly – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
