A Dióbél királyfi című népszerű mese, illetve a Rab ember fiai vagy éppen a Kincskereső kisködmön ifjúsági regények szerzőjéről, Móra Ferencről kevéssé ismert, hogy korának celebje volt. Messzi földről is gyakran utaztak Szegedre nők csak azért, hogy megpillantsák a híres férfit, aki a város múzeumát igazgatta. A népszerű író azonban idővel már csak egy valakiért epedezett igazán, a nála húsz évvel fiatalabb Kalmár Ilonáért. Szerelmük a XX. század egyik legdrámaibb története.
Minden Balatonföldváron kezdődött. Az Aranykoporsó című regény megírása volt a hivatalos indoka Móra Ferencnek, amikor 1932 júniusában a Balaton-parti településre utazott. Az éppen üres Zrínyi Szálló magányában azonban a napi tennivalók, a családi és közéleti kötelezettségek alól is próbált szabadulni.
Móra ez idő tájt Szeged egyik meghatározó személyisége, író, újságíró, régész és – az azóta róla elnevezett – Kultúrpalota igazgatója volt. Mindeközben nős, felesége Walleshausen Ilona (1880–1953), akit Szegedre kerülésének évében, 1902-ben vett feleségül. Házasságukat boldogtalanság övezte, sok konfliktus nehezítette. Az együtt töltött 32 év alatt a férfi életében több nő és több szerelem volt, bár ezt maga a család, a kortársak, majd később még a Móra-kutatók közül is többen gondosan igyekeztek eltitkolni.
A szerelmi történet női főszereplője, Kalmár Ilona (1902–1986) Kecskeméten született, és Kiskunfélegyházán nevelkedett. Szülei korán meghaltak: apja, Kalmár Henrik a 4. honvéd huszárezred őrmestere már 1917-ben, édesanyja 1926-ban hunyt el.
1932 nyarán az akkor 30 éves – Móra lányával, Pankával közel egykorú – Ilona a Zrínyi Szálló alkalmazottja volt, nyári munkára, a vendégeket szórakoztató kártyajáték-oktatásra szerződtették. Móra Ferenc azonban nem akart megtanulni bridzsezni, viszont szívesen sétált a környéken a fiatal hölggyel, aki menyasszony volt: Horváth Istvánnak, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület titkárának a jegyese. A szép, modern gondolkodású, művelt fiatal nő nagy hatást gyakorolt az íróra.
Az Aranykoporsó megírása még váratott magára, ám főhősének, Titanillának az alakja már formálódott: az irodalomtörténet Kalmár Ilonát a „Kis Tit” figurájának ihletőjeként, modelljeként tartja számon.
Móra és Kalmár Ilona nagyon rövid idő alatt egymásba szerettek, s kapcsolatuk „naplójaként” egy versfüzér született Címtelen könyv címmel. A mű 35 számozott és egy számozatlan verset tartalmazott, ám azok messze többek esztétikai értékkel bíró költeményeknél: lelki történések, egymásra találásuk históriája, egy szerelmi játék lírai megjelenítése, az udvarlás és az önkifejezés eszköze és közvetett bizonyítéka annak, hogy szerelmük szexuálisan is beteljesedett.
Megközelítőleg egy hónapot töltöttek együtt Balatonföldváron, majd az író július 20-án visszatért Szegedre. A tóparti napok emlékét néhány fénykép őrizte meg, illetve a versek és azok a levelek, amelyeket vagy onnan írt, vagy arra az időszakra utalnak.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
