Az élet védelme mellett határozottan állást foglalva, de a napi politikai csatározásból mégis kiemelkedve keressük azt a formát, ahol Európa – és nem az agyonbürokratizált Európai Unió – jövőjét szeretnénk a magunk homályos kristálygömbjében szemlélni.
Kicsi a keresztény értelmiségi világ itthon, mégis atomizált. Dr. Dabóczi Kálmánnak, a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnökének tett föl kérdéseket a Gondola.
– Elnök úr, az Emberfia egykor 72 nemzethez küldte el a tanítványokat. Hazánk a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig egy nemzet. Miért nem elég egy vagy két tanítvány?
– A kiválasztott nép üdvtörténete megfontolandó példát állít elénk. A Teremtő kihangosított szavaként sokáig pár próféta elegendő volt, hogy az egész nép elgondolkodjon, megtérjen és – ha csak egy rövid időre is – Isten szándéka szerint, az Ő jelenlétében élje az életét, ami egyébként a legértékesebb saját maga számára is.
Amikor azonban Jézus belépett a történelembe, a helyzet gyökeresen megváltozott. Az Isten saját maga, emberek által közvetlenül érzékelhető fizikai valóságban élt közöttünk és érintett meg sokakat életpéldájával, tanításával, személyiségével. A belsőleg megérintett emberek lettek tanítványok, személytől személyig továbbadva ennek örömét. Így belőlük sosem elég, egészen addig nem, amíg nem lesz tanítvány minden nemzet. De ennek idősíkja emberi ésszel felfoghatatlan, és nem is a mi dolgunk ezt feszegetni. Misztérium.
– Ön tanítójának – sőt Tanítójának – vallja Kindler József professzort. Együtt alapították az Altern-csoportot, a KOVÁSZ-t, amelyből a KETEG-képzés is kinőtt. A legendás professzor hogyan tudná elviselni a mai világ elsilányuló és teljesen eldurvult közéleti, közösségi kommunikációját?
– Kindler professzor – Tanár Úr volt. Így, nagybetűvel írva mindkét szót. Még a csendes morfondírozás közben is tanított, hogy mit jelent az értelmiségiek felelősségét akár kételyek között őrlődve is hordozni. És Úr volt, intellektuálisan szeretett mattot adni kristálytiszta formális logika mentén, de sosem alázta meg vitapartnerét, és soha nem folyamodott a mai közélet egyre gusztustalanabb karaktergyilkosságához. Egyszerűen érthetetlen, hogy a hazai politikai közélet a közösen is vállalható értékek és jövőkép helyett miért egymás emberi méltóságának folyamatos gyalázására koncentrál, mint a hatalom megszerzésének egyedül üdvözítő eszközére. Tanár Úr mindazon értelmiségiek helyett is bocsánatot kérne és szégyellné magát, akikkel még a rendszerváltoztatás idején vállvetve keresték és mutatták az utat a hirtelen megváltozott, kinyílt világban. Számonkérően, de irgalommal kérdezné a tekintetével, hogy miért adjátok el a lelketeket és miért maradtok csöndben, amikor az értelmiség elsődleges felelőssége másoknak segíteni a tisztánlátásban és eligazodásban.
– A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom európai munkacsoportjába hívnak 6-8 gondolkodó és kommunikációképes multiplikátor embert. Jézusnak 12 embert sikerült összegyűjtenie, közülük is egy – jelképesen – III/III-as ügynöknek bizonyult. Ennek mi a szerepe abban, hogy Önök csak 6-8 emberben gondolkoznak?
– Nem hiszem, hogy van olyan értelmiségi gondolkodó ma hazánkban, aki 30 éve azt jósolta volna, hogy ilyen lesz Európa 2020-ra. Azt pláne nem, hogy ezt még szívből kívánta volna is. A demokrácia és közgondolkodás a közösségi média platformjainak egyeduralma mellett egy mérnöki precizitással irányítható és manipulálható virtuális buborékká silányul a szemünk előtt. A hatalom bármi áron történő megszerzése mögött azonban nem pusztán anyagi és egyéni ambíciók lelhetők fel. Világnézetek harca folyik, ahol az életpártiak az életellenesekkel csapnak össze egyre nyíltabban és gyakrabban. Az élet védelme mellett határozottan állást foglalva, de a napi politikai csatározásból mégis kiemelkedve keressük azt a formát, ahol Európa – és nem az agyonbürokratizált Európai Unió – jövőjét szeretnénk a magunk homályos kristálygömbjében szemlélni. Melyek lesznek Európa legfontosabb társadalmi jellemzői 20-30 éven belül? Hány országban lesz iszlám többség és ez milyen hatást gyakorol az egész európai kultúrára és életmódra? És milyen szerepet játszhat ebben hazánk kontinentális szinten? Elszigetelődik, kompromisszumot köt, kapitulál? Az alapításkori keresztény gyökereivel nyilvánvalóan szakító európai politikai térben hogyan lehet a keresztény értékeket megjeleníteni, képviselni? Lesz-e ennek egyáltalán szalonképes fóruma? Hiszen láthatjuk, hogy mára a Szentírás szó szerinti idézése is büntetőjogi következményekkel járhat a „demokratikus”, „toleráns” Nyugaton, életvédő aktivistákat meghurcolnak, lejáratnak. Templomok harangjait némíttatják el, kereszteket vernek le az osztálytermek falairól, bár most nem Marx és Engels kerül a helyére. De akár kerülhetne is, ha az agresszív kisebbség őszinte lenne, mert az ideológiáját tekintve ennél marxistább felfogást Európa még nem látott, ami az elmúlt években eluralkodott a kontinensen, részben tengerentúli import termékként. Ez lenne a demokrácia csúcsa, amire 1989 után annyira vágytunk?
Ezekről a kérdésekről szeretnénk közösen gondolkodni azokkal, akiknek ezek a jelenlegi tendenciák nemcsak fájnak, hanem van bennük tűz és bátorság alternatíva megfogalmazására. És bátorságuk túlmutat a „forradalmi” lájkolásokon. Ahogy a KOVÁSZ folyóiratunk bibliai mottója is mondja: „egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti”, így ezen a területen tényleg nem tömegekre van szükség, hanem tiszta lappal játszó, az emberi esendőség ellenére a hűséges és hiteles életre törekvő, de a szakterületükön világlátott és felkészült emberekre. Akinek ez szimpatikus, megszólító, az megtalál minket az interneten, keressen bátran!
– A nem külföldi spekulánsok által pénzelt, hanem hazai forrásokból hazai célokért fáradozó civil szervezetek miket tehetnek azért, hogy Európa jövőjét – nem az EU, hanem Európa jövendőjét – tekintve, a következő 20-30 év kulturális, közösségi és politikai kilátásait elemezve a felkészülésben erősítsék hazánkat?
– Az a hálózati modell, amelyet a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom keretében az elmúlt pár évben sok síkon építünk, nem pusztán közéleti vagy vallási aktivitás. Első lépésben a kommunikációs kultúra új ellen-kultúráját kell létrehoznunk, erősítenünk. Olyan felületeket létrehozva, ahol nincs tere egymás gyalázásának és a közösség kiveti magából ezt a viselkedést. Aki ezt nem tartja be, nem adja meg a másiknak a neki kijáró tiszteletet és méltóságot, annak kívül tágasabb. Ez nem kirekesztés, hanem a kulturális minimum megkövetelése. Ha ezek a fórumok működnek, akkor folytatódhat a közösségépítés kulturális értékeink közös újrafelfedezésével, mert ez segít a világnézeti meggyőződésbeli különbségek áthidalásában. Itt látom nagy szerepét a magyar és egyetemes kultúra valóban időtálló értékeinek megjelenítésében.
Ha szót értünk egymással és tudunk örülni közösen felfedezett értékeinknek, akkor kezdődhet a beszélgetés a közös jövőről, célokról. Joggal lehet déjà vu érzése az olvasónak, hiszen 30 éve is hasonló folyóba léptünk. Egy új, világnézeti, kulturális rendszerváltás, vagy inkább történelmi váltó előtt állunk. A döntésünk generációkra meghatározza az ország sorsát, lehetséges mozgásterét. Vége a kényelmes értelmiségi létformának, ahova a jólét miatt belesüllyedtünk. Értelmiségiek, ébresztő! Itt az ideje, hogy a TV távirányítója és az okostelefon helyett Magyarország és Európa sorsát vegyük a kezünkbe!
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
