A Kriegsmarine történetének legnagyobb zsákmányát a Pinguin segédcirkáló szerezte meg. Ez ráadásul egy lövés nélkül történt, és megmutatta, hogy a segédcirkálók a költségeikhez képest aránytalanul nagy veszteségeket tudtak okozni az ellenségnek. Alább erről az esetről olvashatnak egy cikket, ami a Kriegsmarine történetének egy kevésbé ismert fejezete.
Bevezetés
A világháborús tengeri hadviselésből leginkább a konvojok, a tengeralattjárók és a csatahajók vannak a reflektorfényben. Ez abban a tekintetben korrekt, hogy a háború előtt a háborúra készülő országok leginkább ezeket a területeket fejlesztették, mivel ezekkel akartak győzni.
Viszont a Kriegsmarine legköltséghatékonyabb műveletét a segédcirkálók bevetése jelentette. Ezeknek a hajóknak a felszerelése egy százalékába került egy csatahajó megépítésének, ennek ellenére több hajót süllyesztettek el. Ennek következtében a 11 német segédcirkáló által elsüllyesztett és zsákmányolt 130 ellenséges hajó aránytalan veszteségeket okozott a tengeri kereskedelemtől függő briteknek.
A múltkori, általánosabb jellegű cikk után most egy konkrét esetet, a Pinguin segédcirkálót és a norvég bálnavadász-flotta fogságba esését írjuk le.
A Pinguin
A Pinguin a segédcirkálók közül a második legsikeresebb volt. Kevesebb mint egy év alatt 28 hajót süllyesztett és fogott el, amiknek az összesített vízkiszorítása több mint tizenhétszerese volt a saját vízkiszorításának. Ebből látszik, hogy ez a tengeri portyázó hadviselés egyik kiemelkedő esete volt.
A hajó vízkiszorítása 7766 tonna volt, és a szokásos segédcirkáló-fegyverzettel látták el. A fő fegyverzetet 6 darab 15 cm-es löveg alkotta. Ezeket gépágyúk és torpedók egészítették ki. Kezdetben két, később egy vízirepülőgépet hordozott.
A rajtaütés
Az Atlanti-Óceán déli részén folytatott műveletek folyamán a Pinguin lehallgatta a norvég bálnavadászok rádióforgalmát. Ebből kiderült, hogy a norvégok a háborútól távol nem számoltak veszéllyel.
1941. január 13-án a norvég bálnavadász flotta két nagyobb hajója találkozott, ami során sebezhetővé váltak. A Pinguin a félhomály leple alatt megközelítette a norvégokat. A norvégokhoz közel érvén, a németek utasításokat adtak, hogy adják meg magukat, és ne merjenek rádiót használni. Az ágyúkat nem sütötték el, hogy a távolabb lévő hajók ne fogjanak gyanút.
A hajók átvételére küldött különítmények rövid időn belül leadták a jelzést: a hajók a mi kezünkben vannak. Néhány távolabb lévő hajó viszont időközben rájött, hogy mi történik, és kereket oldott.
A zsákmány
A művelet révén összesen 36 ezer tonnányi összvízkiszorítású hajót sikerült zsákmányolni, a Pinguin saját vízkiszorításának a többszörösét. Ráadásul egyetlen ágyúlövés nélkül.
Szintén nagy eredmény volt, hogy a hajók tele voltak bálnaolajjal: 20 ezer tonna stratégiai nyersanyag. Emellett a hajókon volt 10 ezer tonna fűtőolaj is. Csak a bálnaolaj értéke akkori áron 4 millió dollár volt.
A világháborúk idején a bálnaolaj stratégiai nyersanyag volt. Ennek az volt az oka, hogy glicerint lehetett belőle előállítani, ami a lőszergyártáshoz lehetett használni. Emellett kiváló volt margaringyártásra is, ami a háború idején egy jelentős élelmiszer volt. A bálnaolaj továbbá kenőolajnak is használható volt, amivel fegyvereket lehetett működtetni.
Amellett, hogy ez a németek számára jelentős zsákmány volt, a briteknek nagy kiesésnek minősült. Ennek az volt az oka, hogy a britek hozzá voltak szokva, hogy olcsón átveszik a norvégok által szerzett bálnaolajat, amit ők az előbb felsorolt célokra használták.
A bálnaolaj eljuttatása Németországba
A németek tudták, hogy a britek idővel keresni fogják a norvégokat, mivel a norvégok a britek engedélyével vadászták a bálnákat. Ezért a Pinguin kapitánya cselhez folyamodott. Az elfogott hajóktól északnyugati irányba haladt néhány napig, majd leadott egy hosszú rádióüzenetet. Ez a csel bevált, és a britek rossz helyen keresték a németeket és a zsákmányolt hajókat.
A norvégok fogságba kerültek, a Pinguin legénysége pedig átvette a zsákmányolt hajók irányítását.
Ezek után a Pinguin és a 14 zsákmányolt hajó egy ideig keletnek haladt, ami során kitervelték, hogy hogyan fogják őket Európába juttatni. Ez komoly feladat volt, mivel a norvégok nem csak a déli féltekén voltak, hanem közelebb voltak az Antarktiszhoz, mint Dél-Amerikához. Közben a német flottaparancsnokság megüzente a hajók Európába juttatásának módját. A nagyobb zsákmánynak számító bálnafeldolgozó-hajók márciusban értek Európába.
(Olvasónktól)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
