35 évvel az csernobili atomerőmű-katasztrófa után, amely minden idők egyik legsúlyosabb nukleáris balesete volt, ismét izzani kezdtek felrobbant reaktorcsarnok mélyére temetett uránium-hasadóanyagok. A kutatók most azt vizsgálják, hogy a jelenség jelentéktelen „utóhang” csupán, vagy rendkívüli beavatkozást követelő vészhelyzet.
A csernobili szenzorok megnövekedett számban észleltek neutronokat, ami a maghasadás folyamatának egyértelmű jele. A kijevi székhelyű Atomerőművek Biztonsági Problémáinak Intézetének (ISPNPP) illetékesei nem túl megnyugtatóan nyilatkoztak a sajtónak.
„Sok a bizonytalanság. (…) De nem zárhatjuk ki a baleset lehetősét. A neutronszám lassan növekszik”
fogalmazott Maxim Szaveljev, az ISPNPP kutatója. Ő úgy véli, hogy a döntéshozóknak még van néhány éve, hogy kitalálják, hogyan fojtsák el az esetleges fenyegetést. Bármit is találnak ki, azt a fukusimai atomkatasztrófa következményeit nyögő Japánt is érdekelni fogja.
Régi dilemma
A csernobili nukleáris fűtőelemek „önfenntartó hasadásának” dilemmája régóta kísérti a tudósokat. Amikor 1986. április 26-án a csernobili atomerőmű negyedik blokkjának magja leolvadt, és az urán fűtőelemek és azok cirkónium burkolata, a grafit moderátor rudak és a homok egymásba olvadtak, és az anyag radioaktív lávaként a reaktorcsarnok alagsorának mélyére marta magát. Az úgynevezett „fűtőanyag tartalmú massza” (FCM), vagy más néven kóriumláva a mélyben megszilárdult, ám ez egy 170 tonnás, a négyes blokk fűtőelemeinek 95 százalékát tartalmazó anyagtömeg.
A baleset után az atomerőmű fölé épített acél-beton szarkofág lehetővé tette az esővíz beszivárgását. A víz viszont lassítja a neutronokat, így növeli a hasadóképességet (a sebesség csökkenésével nő az esélye, hogy a szabad neutron találkozzon egy hasadó atommaggal).
1990-ben egy júniusi felhőszakadást követően tudósok egy csoportja súlyos sugárfertőzést kockáztatva gadolinium-nitrát oldatot permeteztek a megszilárdult kóriumlávára, hogy megakadályozzák a maghasadás felgyorsulását és elhárítsák egy újabb robbanás veszélyét. Most azonban már megközelíthetetlen a kóriumláva helye, így nem is lehet bejuttatni a hasadásgátló anyagot.
Nem ismétlődhet meg 1986
A dolog érdekessége, hogy most nem juthatott be víz a reaktorcsarnok alá, tehát valami más miatt növekedett meg a neutronszám Csernobilban. Az egyik valószínű elmélet szerint a kóriumláva felszíne folyamatosan szárad és keményedik meg, és ez a réteg kvázi visszaveri a belsejében lévő hasadóanyagok neutronjait, növelve a láncreakció esélyét.
A kutatók azonban kizárják a 1986-os események megismétlődését, mivel az eredeti acélbeton-szarkofág, és az EU által 2016-ban erőmű fölé húzott, 1,5 milliárd euróba kerülő NSC szarkofág együtt felfogná a robbanást, tehát nem kell tartani egy Európa fölött szétterülő radioaktív felhőtől, ahogy harmincöt évvel ezelőtt.
Ugyanakkor a robbanás beomlaszthatja a régi szarkofágot, és sugárszennyezett porral töltheti meg a NSC belsejét, késleltetve . A robbanás elkerülésének egyik lehetséges megoldása egy olyan robot megépítése lenne, amely kellő ideig ellenáll az intenzív sugárzásnak ahhoz, hogy lyukakat fúrjon a kóriumlávába, a lyukakba pedig bórhengereket helyezzen. A bór elnyeli a neutronokat, tehát lassítja a maghasadást.
Sciencemag.com, Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
