Száznegyven éve koronázták meg a független Román Királyság első uralkodóját.
Ennek apropóján elmeséljük, kik a román monarchisták főhősei.
1859-ben a Kárpátokról keletre és délre fekvő, az Oszmán Birodalom vazallusának számító két kis fejedelemség, Havasalföld és Moldova az orosz-török háború lezárását követően egyesült.
Ezzel az aktussal először mint Egyesült Fejedelemségek lettek ismertek, majd pedig lerakták a modern Románia alapjait.
AZ EGYESÜLT ROMÁN FEJEDELEMSÉGEK. FOTÓ: OLAHUS / WIKIMEDIA COMMONS
Az egyesülés az akkori nagyhatalmak, a Cári Birodalom, az ottomán törökök, a Habsburgok, sőt, a Német Császárság akaratával szemben jött létre.
Ugyanis az orosz-török háború lezárását követően a két román fejedelemség vezetőinek megtiltották az egyesülést, amitők huszárvágással oldottak meg: 1859. január 24-én ugyanazt a személyt, Alexandru Ioan Cuza-t választották meg mindkét fejedelemség élére.
Cuza uralma azonban nem tartott sokáig: 1866-ban belső puccsal távolították el a román bojárok (nemesek), mivel Cuza felvilágosult abszolutista reformtörekvéseiben az abszolutizmushoz vezető utat látták.
AZ EGYESÜLT FEJEDELEMSÉGEK HADI ZÁSZLÓJA. FOTÓ: OFFICIAL MODEL / WIKIMEDIA COMMONS
Német herceg a románok élén
Miután az ország uralkodó nélkül maradt, felmerült egy idegen herceg meghívása a román fejedelmi trónra.
Először a belga udvarban puhatolóztak, majd miután ott nem jártak sikerrel, figyelmük a Német Császárság egy apró hercegségére, Hohenzollern-Sigmaringenre terelődött.
Ez a család a Német Császárságot uraló Hohenzollernek mellékágához tartozott, így a német császárral rokoni kapcsolatban álló jövendőbeli román uralkodó emelheti a fejedelemség nemzetközi presztízsét is – gondolkodtak a román bojárok.
ROMÁNIA ELSŐ KIRÁLYA, EGY SZÜLETETT NÉMET: HOHENZOLLERN-SIGMARINGEN KÁROLY. FOTÓ: WIKIMEDIA COMMONS
Az egyik Hohenzollern herceg, Hohenzollern-Sigmaringen Károly a trónra való meghívást elfogadva1866. május 10-én érkezett meg a kicsiny ország fővárosába, Bukarestbe.
Abban a furcsa helyzetben találta magát, hogy a két egyesült fejedelemség uralkodója lett, ám nem teljes jogú ura. Ugyanis az egyesült román fejedelemségek még mindig török fennhatóság alá tartoztak, külpolitikájuk fölött a Török Birodalom rendelkezett.
Románia csak belügyeit intézhette szabadon.
Károly ezért a belügyekben fontos reformokat indított el: vasutat épített, megreformálta a közigazgatást, egyetemeket alapított, modern intézményeket gyökereztetett meg a román fejedelemségekben.
A függetlenség felé
Közel tízéves készülődés után Károly és köre úgy ítélte meg, hogy az orosz-török ellentétek kiújulása hozzájárulhat Románia teljes függetlenségének elnyeréséhez.
Ezért az 1877 tavaszán elkezdődött orosz-török háborúban a román hadsereg nem uralkodója, az ottomán szultán, hanem az oroszok mellett lépett be a háborúba.
1877. május 10-én Hohenzollern-Sigmaringen Károly aláírásával látta el a román parlament mindkét háza által egy nappal korábban megszavazott függetlenségi nyilatkozatot, amely így kihirdetésre került.Ezt követően a román fejedelemség hadat üzent a Török Birodalomnak.
A román hadsereg átkelt a Dunán és derekasan helyt állt a küzdelemben.
A bulgáriai Plevna ostrománál például az uralkodó, Hohenzollern-Sigmaringen Károly is ott volt, és a korábban meghiúsult orosz támadások végül román támogatással vezettek eredményre: elfoglalták a stratégiailag fontos erődöt.
A GRIVITZA-I ERŐD ELFOGLALÁSA. HENRYK DEMBINSKY FESTMÉNYE. FOTÓ: WIKIMEDIA COMMONS
Az orosz-török háború végül orosz győzelemmel ért véget, amelyet az 1878-as berlini kongresszuson tárgyaltak meg.Románia a győztes oldalon találta magát, így az ország felszabadult a török függés alól és független állam, a nemzetközi közösség teljes jogú tagja lett.
Nagykövetségeket nyithatott más fővárosokban, addig ugyanis a török külképviseleten keresztül képviselték az államot.
Ugyanakkor Románia még mindig csak három birodalom (az orosz Cári, a török és az akkorra már Osztrák-Magyar Monarchiává alakult Habsburg-állam) közé ékelődött kis fejedelemség volt.
Fejedelemségből királyság
Károly ezért elhatározta, hogy fejedelemből királlyá koronáztatja magát.
Ezen lépését a presztízskérdés mellett az ország nevében rejlő félreértések is indokolták. Hiába volt pár éve, 1877 óta független állam, a Románia megnevezés még mindig nem terjedt el, több nemzetközi okmányon még Dunai Fejedelemségekként szerepelt az állam (amely visszautalás az 1859-es Egyesült Fejedelemségek névre).
Ezért a berlini kongresszus után a bukaresti parlament törvényt alkotott:1881. május 10-én a két ház megszavazta azon törvényt, amely az országot fejdelemségből királysággá alakította.
A fejedelmet, Károlyt pedig királlyá koronázták.
A ROMÁN ACÉLKORONA. FOTÓ: REREADER1996 / WIKIMEDIA COMMONS
Az ország uralkodójának királyi koronáját a törököktől zsákmányolt ágyú acéljából öntötték.
Ezzel is szimbolizálták a háborúval megszerzett függetlenséget.
Május 10. a valódi román nemzeti ünnepKárolynak királlyá koronázását követően május 10. lett a román nemzeti ünnep egészen addig, amíg az ország államformája királyság volt.
Az utolsó ilyen nemzeti ünnepséget 1947. május 10-én rendezték, ugyanis pár hónappal később 1947. december 30-án a román kommunisták – immár a gyökeresen megváltozott nemzetközi és belpolitikai környezetben – lemondatták Hohenzollern-Sigmaringen Mihályt az ország trónjáról.
A kommunista diktatúra alatt, 1989-ig az augusztus 23-i puccs – ekkor történt, hogy a keletről érkező szovjet Vörös Hadsereg mellé állt Románia, és szembefordult korábbi szövetségeseivel, Németországgal és Magyarországgal – volt a nemzeti ünnep.
A rendszerváltás után pedig a december elseji gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés időpontjából lett nemzeti ünnep.
December elsején ugyanis az erdélyi, bánsági, máramarosi és partiumi román küldöttek megszavazták a Magyar Királysághoz tartozó románlakta területek csatlakozását Romániához.
AZ UTOLSÓ ROMÁN KIRÁLY, I. MIHÁLY TEMETÉSE 2017 DECEMBERÉBEN. FOTÓ: MONARHIA SALVEAZĂ ROMÂNIA / FACEBOOK
Azonban a 21. században a román közvélemény egy része továbbra is – például Theodor Paleologu konzervatív értelmiségi, vagy Románia sztártörténésze, Lucian Boia – azon a véleményen van, hogy a decemberi elseji nemzeti ünnep helyett fontosabb lenne az ezt lehetővé tevő függetlenség napjára, május 10-re emlékezni, és ismét azt tenni meg nemzeti ünneppé.
A függetlenségi nappal ugyanisnemcsak egy nemzet győzelemét lehetne ünnepelni a másik fölött (ezesetben a románok győzelmét a magyarok fölött, Erdély megszerzését), hanem az állam összes állampolgárára érvényes függetlenséget is lehetne ünnepelni.
Antal Róbert-István
Magyar Tudat
Megosztás
The post A nap, ami Románia erdélyi magyarokkal közös ünnepe is lehetne appeared first on Magyar Tudat.
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
