A váci székesegyház plébánosa, Görbe József nem először jelentkezik önálló kötettel. A közelmúltban megjelent …Te… című könyve bizonyos értelemben folyatása a 2010-ben közölt szerzői kiadású Én… című kötetének. Az alábbiakban Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető tanára recenzióját olvashatják.
E szövegekben a filozófiai mélységben megírt témák, melyek gyakran komoly figyelmet kívánnak az olvasótól, a kozmológia tárgykörétől indulnak, és egy személyközpontú gondolkodás horizontján találnak nyugvópontra. Görbe József a most kiadott könyvében sem helyezte gondolatait a teológiai szakirodalom nagyobb összefüggéseibe, nem alkalmazott véget nem érő tudományos lábjegyzetrendszert vagy szakszerű metodológiát. Jelen kötetben olvasmányait és tapasztalatait összegezte, így annak hangvétele jóval személyesebb, mint a megszokott értelemben vett tudományos munkáké. A töprengés ilyen szabad formája azonban újszerű megközelítéseknek is teret engedett. Buzdítom ezért az akár teológiai és filozófiai háttérismeretekkel nem rendelkező olvasót, hogy bátran vágjon neki annak a szellemi és lelki útnak, amelyre a könyv hívja, de lassan és figyelmesen olvassa a kötetet. A sietség jelen esetben megengedhetetlen.
A gondolatmenet kezdetén a szerző a világegyetem határtalanságát kutatja, mellyel a személy egész valóságában kapcsolatba kerül, és
Utánozhatatlan egyedisége az élethez kapcsolódik, mivel attól elszakíthatatlan. Éppen ebben rejlik a személy megismételhetetlensége: az ember nyitott a megismerésre, az önmagán túlira. A kozmológiától indulva érkezünk tehát meg a személyesség alaptapasztalatához. Descartes felismerése ez, aki a mindenségben egyetlen biztos fogódzóként lelt rá a gondolkodó szubjektumra, és így önmagából kiindulva ragadta meg a teljes valóságot, vagy ha tetszik, a valóság teljessége önmaga mélyebb megértésére ébresztette őt. A végtelen tapasztalata pedig a filozófia tapasztalata. „Minden filozófiában benne van ugyanis az az egyvalami, amit senki sem birtokolhat, amely felé azonban annyi komoly erőfeszítés irányult: az örök filozófia, a philosophia perennis” – írta Karl Jaspers [1]. A filozófia tárgya az átfogó, amelyet nem tud a maga teljességében megragadni, csak ráirányulni tud. Ahhoz, hogy a filozófia a saját tárgyát, a létet meg tudja közelíteni, az emberből kell kiindulnia, mert egyedül az ember képes felülmúlni önmagát akkor, amikor a lét közelébe megy.
Az ember a valóságban való részvétel által jut el önmagához – a világ végtelenségének kérdése tehát a személy egyediségére, az ember kitüntetett voltára irányítja a figyelmünket. Ezen a ponton pedig a személy párbeszédre való alapvető nyitottsága, a találkozásban, a másikkal való érintkezésben megnyilvánuló lényege kerül előtérbe. Hiszen
Görbe József ezután továbbmegy, és elhagyja a filozófia területét. Ez pedig talán éppen annak köszönhető, hogy katolikus pap, aki az ember kozmoszban elfoglalt helyét fürkészve a személyességhez, a találkozáshoz és így végső soron Istenhez akar megérkezni. Kutatva és szemlélődve döbben rá arra, hogy a tapasztalat végső horizontja mennyire személyes. A személyesség és a találkozás beteljesülése pedig az Istennel való találkozás. Így záródik be egy kör: a határtalanság tapasztalata a személyes Végtelenhez vezet el bennünket. Ez könyv ezen az úton viszi végig az olvasót, és a valóság teljességét szemlélve önmaga jobb megértésére és Isten közelébe vezeti őt.
Ajánlom Görbe József kötetét azoknak, akik mernek mélyen gondolkodva szemlélődni, hogy így
érkezzenek. Ahhoz az Istenhez, aki közel enged önmagához bennünket, mert a vérét adta értünk.
*
[1] JASPERS, Bevezetés a filozófiába, Erópa Könyvkiadó, Budapest 1996, 15, vö. JASPERS, Karl, A filozófiai hit, Attraktor Kiadó, Máriabesnyő-Gödöllő 2004, 134.
Görbe József: …Te…
szerzői kiadás, Vác, 2020.
(A könyv megvásárolható: Káptalan Könyves Kuckó könyv-és kegytárgybolt. Cím: 2600, Vác Káptalan u. 11., telefon: 06/27-308-315)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
