A szlovák parlament megkérdőjelezhetetlennek minősítette 2007-ben a Beneš-dekrétumokat, s ezzel a történelmi tüske ott maradt Magyarország és Szlovákia kapcsolatában a kormányok közti együttműködés jelentős fejlődése mellett is. Erről a tényről és a feloldás lehetőségének kilátásairól szólt az M5 csatorna április 15-i „Ez itt a kérdés” című műsora.
A kérdés megvitatásához Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt, Csáky Csongort, a Rákóczi Szövetség elnökét, Horváth Attila jogtörténész egyetemi tanárt, valamint online Forró Krisztiánt, az MKP országos elnökét és Szarka Tamás zeneszerző, költő, énekest hívta meg Gulyás István műsorvezető.
A beszélgetés elején Potápi Árpád János összefoglalta a történelmi tényeket és adatokat, nyilvánvalóan a témában kevéssé tájékozott nézők kedvéért, hangsúlyozva, hogy a két ország sokat közeledett egymáshoz, de a vitás kérdések megvannak.
Ezekből a legégetőbbre mutatott rá Forró Krisztián: a Beneš-dekrétumok kérdését ma is tabuként kezelik Szlovákiában, a németektől legalább bocsánatot kértek, a magyaroktól nem, így az ő három kisfián is rajta van a háborús bűnösség bélyege. Horváth Attila arra emlékeztetett, hogy a jogfosztott magyarok minden vagyonát cseh és szlovák telepeseknek adták, a ki- és betelepítésekkel pedig az igazságtalan határmegvonást akarták utólag igazolni. A nem kevés haláleset és az egész életek munkájának elvesztése olyan mély sebek, amelyeket gyógyítani kellene.
Gulyás István műsorvezető keserűen jegyezte meg: örülhetünk, hogy nem volt genocídium. Majd arról kérdezte a vendégeket, hogy személyes tapasztalataik szerint mi van a történtekről a tankönyvekben és a köztudatban?
Csáky Csongor, aki 1989-ben kezdte az alapiskolát felvidéki szülőhelyén, az oktatásban nem találkozott a kérdéssel, a családi legendárium nyomán ismerte meg a tényeket: százezrek sorsát a trianoni döntés óta. Közülük kerültek ki a Rákóczi Szövetség alapítói, akikre a legnagyobb tisztelettel kell gondolni.
Nagy különbséget lát a történtekkel kapcsolatban a magyar és a szlovák ismeretek között. Ezek közelítése, a valós tények és okok kibontása sokat segíthetne abban, hogy egy szlovák is megértse: miért vannak ott a magyarok.
Szarka Tamás elmesélte élményét, amikor először járt édesapjával egy baranyai faluban, és ott utcányi nép üdvözölte és ölelgette őket. Sorsukat, történeteiket megismerve, tartaná fontosnak elmagyarázni mindenkinek: mit jelent, ha egy 50 kg-os csomaggal kikergetnek az állomásra, és sosem látod többé a nemrég felépített házadat, hazádat. „Ilyen ma már nem történhet meg!”– szokta hallani, ha szóba kerül a téma. Ő nem olyan biztos ebben, ezért kell ismerni a múltat.
Potápi Árpád János, akinek szülőföldje és választókörzete olyan Tolna megyei terület, ahonnan 220 ezer németet üldöztek el, hogy le tudják telepíteni az elűzött bukovinai székelyeket és a felvidéki magyarokat, a nemzet veszteségeihez hozzátette a háború, a hadifogság, a kommunizmus áldozatait és az 1956-ban távozott 200 ezer magyart. Csoda, hogy van Magyarország, és elértük, ahol ma tartunk!
Az oktatás felelősségét hangsúlyozta, szépek az emléknapok, de nem élő élmények, mondta, sokkal többet ér, ha a fiatalok, a gyerekek elutaznak egy szomszédos országba a Határtalanul program vagy a Rákóczi Szövetség révén, és látják, hogy ott is magyarok élnek, nem rezervátumban, amely megrekedt valamikor a történelmi múltban, hanem pont úgy, mint mi.
Ezért a legnagyobb nemzetpolitikai eredménynek azt tartja, hogy egy nemrég készült felmérés szerint az anyaországi fiatalok kétharmadának van határon túli barátja, mégpedig olyan, akivel napi szinten tart kapcsolatot.
A műsorvezető azt a kérdést is firtatta, hogy vajon ez a fiatal nemzedék gondolkodik-e az identitásról?
Csáky Csongor szerint lehet, hogy ezt nem fogalmazzák meg, de tapasztalatai szerint ezek az utak, az ott látott, tapasztalt dolgok, a barátságok emléke bennük marad, és talán végig is kíséri életüket.
A beszélgetés következő témájához egy korábban készült interjú részletét játszották be, amelyben Gubik László, a Szövetség a Közös Célokért elnöke a legfontosabb elvárásként azt jelölte meg, hogy Szlovákia rendezze a magyarság alkotmányos státuszát, az állampolgárság ügyét, s meg kell értetni a szlovákokkal, hogy ez a rendezés nem velük szemben történne, hanem értük is.
Természetesen elsőként Forró Krisztián reagált, rámutatva, hogy a felvidéki magyaroknak nincs érdekképviseletük a parlamentben, ezért fog össze a három magyar párt.
Az érdekképviselet nem cél, hanem eszköz a kettős állampolgárság és az alkotmányos helyzet tisztázására.
Egymás nélkül nem fognak bejutni a parlamentbe, jegyezte meg Szarka Tamás, míg Potápi Árpád János a szerbiai, a horvátországi és a romániai magyar példával adott nyomatékot az összefogás szükségének. Enélkül sem a parlamentben, sem az önkormányzatokban nem jut szerephez a nemzeti kisebbség.
Horváth Attila szerint nemcsak az országgyűlési képviseleten múlik a kérdés, hanem a magyarság egységes fellépésén is. A nemzetiségi jogok intézményeinek megteremtéséért kell küzdeni a közvéleményben, Brüsszelben és az egyes országok jogalkotóinál. Olyan nemzedék lép színre, amely erről keveset tud, olyan tanárok kellenek, akik megértetik, hogy ez nem tananyag, nem a vizsga miatt kell. A nemzetiségi jog nem emberi jog, hanem közösségi, mert csak közösségben lehet gyakorolni. Ezért kell a közösséggel megértetni.
Az 52 perces műsoridőben már csak röviden érinthettek néhány témát: Potápi Árpád János a V4-ek együttműködését és a járványhelyzetben a Szlovákiának nyújtott magyar segítséget említette, Forró Krisztián szerint nem alapozhatunk arra, hogy a 21. században nem fordulhatnak elő a 20. századihoz hasonló tragédiák, de örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány vallja az elvet: minden magyar felelős minden magyarért. Csáky Csongor pedig úgy találja, hogy az elmúlt tíz év a vitaindítóban jelzett gordiuszi csomó átvágása felé mutat, és azt is jelzi, hogy a fiatalokban a fájdalomtól való eltávolodás és a közös jövőépítés érzése az erősebb.
A teljes műsor megtekinthető itt.
Felvidék Ma
The post Gyógyíthatók-e a magyarság sebei, és hogyan? appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
