Statisztikák
A mai társadalmi kérdések közül talán az egyik legerőteljesebb az abortusz. Nagyon kevés embernek nincs véleménye a témában. Sokan még mindig hevesen reagálnak az ellentétes véleményre, de már egyre többen vannak azok, akik a kulturált vita medrébe terelik a nézőpont ütköztetéseket. Azt azonban már a legelején érdemes tisztázni, hogy maga a téma nagyon komoly társadalmi-erkölcsi-tudományos-etikai kérdéseket feszeget, amelyeket nem lehet egyetlen legyintéssel elintézni. Ameddig nem alakul ki párbeszéd a pro és a kontra érvek támogatói között, addig nem lehetséges csökkenteni a két fél közötti feszültséget, sőt nem lehet mindenki számára megfelelő megoldást találni. Talán ez nem is lehetséges. Talán nem is kell, hogy mindenki számára kielégítő legyen a megoldás. A megfelelő véleménynyilvánításhoz azonban szeretnék némi támpontot adni azoknak, akik még bizonytalanok a kérdésben. A soron következő írás-sorozattal ugyanis az a célom, hogy megindítsam az építő jellegű párbeszédet. Igyekszem egy olyan gondolatsort közre adni, amely próbál objektív maradni, még hogy ha ez szinte lehetetlen vállalkozásnak is tűnik!
Maga a terhesség-megszakítás kifejezés a törvényes úton végrehajtott abortuszt jelenti. Ez nem keverendő össze a magzatelhajtással, ami bűncselekmény (Btk. 163§, de erről később); s nem keverendő össze a vetéléssel sem, amely egy spontán esemény. A továbbiakban éppen ezért az „abortus arteficialis” lesz terítéken, vagyis a művi abortusz. A kifejezés alatt a terhesség orvosi beavatkozással történő megszakítását kell érteni. Hogy egy ilyen döntés megszülessen, számtalan tényezőnek kell együttállnia. Csak néhány példa: anya életének megvédése, súlyos genetikai betegséggel érkező magzat, erőszaktevés, anya kérése, stb. A kiváltó ok nagyon sok lehet, beszélhetünk „szükséges” (biológiai kényszer áll a háttérben), vagy „kényelmi” (társadalmi kényszerrel a háttérben) okokról is. A kettő között magában a módszerben nincs sok különbség, azonban azok a nők, akik végül az abortusz mellett döntenek és kijönnek az orvostól, mind másként látják azt az utat, ami odáig vezetett. Az apák számára ugyanilyen árnyas és göröngyös az út. Egy olyan történetben, amelyben ha akárhol is, de színt kap az abortusz, már nem lehet önfeledt és boldog végkicsengés, sőt másként fogalmazva csak negatív végkifejlet lehet. Meghal egy magzat, sérül az anya és az apa, sérül a környezet és többé semmi lesz ugyanolyan, mint azelőtt…
Hogy az abortusz kérdéskört minden szempontból körüljárhassuk, kezdjük a számokkal! A központi statisztikai hivatal honlapján pontos adatok vannak rögzítve, bárki számára hozzáférhetőek. Jelen tanulmányhoz is elsősorban ezeket az információkat használtam fel. A 2012-es és 2017-es „Statisztikai tükör” és „Terhességmegszakítások” című KSH-munkák például (Kiss-Vámosi Éva munkacsoportja) szépen illusztrált diagramokat tartalmaz a témában. Ezeket az adatokat magyarázzák is, így könnyebben megérthető, hogy mit is látunk a képernyőn. Az alábbiakban ezek közül többet is ide fogok illeszteni, így bárki ellenőrizheti az általam közreadott információkat. A KSH adataiból könnyedén kikereshetjük, hogy például csak 2011-ben 38400 művi abortuszt hajtottak végre Magyarországon. Bár kétségtelen tény, hogy 2021-ig ez a szám lényegesen csökkent a hivatalos statisztikákban, ez nem jelenti azt, hogy valóban kevesebb beavatkozást is hajtottak végre. A beszámolók szerint egyre többen vállalják a beavatkozást külföldön, a „jobb színvonal és körülmények” miatt, illetve sokan vállalkoznak még mindig az illegális megoldásokra, többek között a csecsemők magára hagyására, vagy megölésére. Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a vállalt gyermekek száma is valamelyest nőtt, tehát magára a beavatkozásra is kevesebben gondolnak [1, 2].
1956-ot támpontként használva, egészen a rendszerváltás kezdetéig, 1989-ig a művi abortuszok száma elérte Hazánkban az ötmilliót. Nem kell biológusnak lenni hozzá, hogy belássuk, ennek komoly demográfiai következményei voltak/vannak. Ötmillió meg nem született magyar gyermekről van szó. Éppen ezért az abortusz kvázi „legalitását” a Kádár-éra legnagyobb bűnének tartják. Mindezzel együtt azonban kijelenthető, hogy a világ többi részéhez viszonyítva Magyarország ma már a nagy átlag közelében van. Ha ennek tükrében egy pillantást vetünk a világ abortusztérképére, akkor jól láthatjuk, hogy a nyugati civilizációra jellemző arányok jelennek meg nálunk is [3].
A fenti kép magáért beszél, de néhány gondolatot hozzá kell fűzni. A 2011-es korszak óta Lengyelországban szigorították az abortusz feltételeit, sőt ha keményebben fogalmazunk, akkor azt is mondhatjuk, hogy betiltották. Ezen kívül érdemes egy pillantást vetni a nagy népességnövekedést (népességrobbanást) mutató országokra, ahol szinte kivétel nélkül vagy tiltják, vagy számos feltételhez kötik az abortuszt. Ezekben az országokban ugyanis az illegálisan elvégzett abortuszok száma megállapíthatatlan.
Henshaw, Singh és Haas 1999-es munkája az egész világra kiterjedő kutatást végzett. Megállapították, hogy összességében az elvégzett abortuszok száma nem kiemelkedően magas a nyugati világban, ellenben a fejlődő országokban már a mintavételezés is nehézkesnek bizonyult. Ettől függetlenül meg tudták állapítani, hogy ezekben az országokban is alacsony az elvégzett abortuszok száma (25% alatti a teljes várandósságra lebontva). A következtetésükben megfogalmazták, hogy a szigorú jogi szabályok sem garantálják, hogy az abortuszok száma alacsony is marad a jövőben [4].
2007-ben egy frissebb tanulmányban Sedgh és az előző bekezdés szerzői újra elővették a kérdést és még részletesebben megvizsgálták a világban uralkodó állapotokat. Ezúttal a legálisan elvégezhető abortuszok statisztikai adataira voltak kíváncsiak. Munkájukat az előző tanulmányhoz képest időközben bekövetkezett változásokra építették. Ebben többek között megállapították, hogy Kínában 7 év alatt 21%-al csökkent a legálisan végrehajtott abortuszok száma. A szerzők megemlítették, hogy ebben az időszakban Kína adta a világ összes legálisan elvégzett abortuszának közel harmadát. Az egész világon csökkenési adatokat mértek. Ezzel párhuzamosan megállapították, hogy azokban az országokban, ahol fizetős a szolgáltatás (pl. Hollandia), az árak fokozatos emelkedésben vannak. A kettő közötti összefüggés egészen nyilvánvaló, ugyanakkor a csökkenő abortuszhajlamot ők több tényező együttállásában is keresték (gyermekvállalási hajlam, fogamzásgátlási lehetőségek elérhetősége, nem bejelentési köteles helyen/intézetben estek át az abortuszon, stb.) [5].
Számunkra még érdekes lehet egy 2016-os tanulmány, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban készítettek. A tagállamok közti jelentések összegzésével a szerzők kiszámítják, hogy a tárgyévben 1000 élve születésre körülbelül 11,8 abortusz jutott a 15-44 éves nők között. Ez 2007-hez képest (a szerzők korábbi munkája) 1%-os csökkenést jelent. A teljes idő intervallumban 2016-ban volt a legkevesebb az elvégzett abortuszok száma úgy, hogy azok száma 2007-től kezdve tendenciájában csökkent. A tanulmány célja az volt, hogy a részletes statisztikai elemzésekkel segítsék a döntéshozókat az abortusztörvények célzásában [6].
2019-ben Tierney és munkacsoportja vette górcső alá az USA abortusz helyzetét. Ez volt az első cikk, amely az abortusz adatok teljességével dolgozott a serdülőktől egészen az idősebb korcsoportokig. Az Add Health (többek között amerikai egészségügyi adatokkal foglalkozó szervezet) becsült vetélési arányainak összehasonlítása más, külső forrásokkal azt mutatta, hogy a várható abortuszok csak 35%-át rögzítették. Ebből az következett, hogy az Add Health nem tudott jobban teljesíteni, mint más statisztikai konzorciumok. A szerzők megállapítják, hogy csak egy példát említsek, hogy etnikai alapon nem találtak eltérést az abortuszra jelentkezettek között. Ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy az abortusszal foglalkozó intézetek önjelentése nem teljesen pontos és így a statisztikai magyarázatok is kritikai megközelítést érdemelnek. Ezeket az adatokat javasolják körültekintően felhasználni a továbbiakban [8].
Mindezzel együtt a nemzetközi irodalomból az sejlik fel, hogy világviszonylatban csökkenni látszik a legálisan és lejelentetten végrehajtott abortuszok száma. Ebben nem csak a klasszikus értelemben vett nyugati civilizáció van benne, hanem a világ többi része is (azok az országok is, ahol jogilag, vagy vallásilag tiltva van). Bár jelen tanulmányomnak nem célja az állásfoglalás, annyit megjegyeznék, hogy bizonyos irodalmak a növekvő számot tartanák üdvösnek, míg mások éppen károsnak. Az viszont kétségtelen, hogy egyetlen tanulmány sem tudott megbízható adatokat közölni az illegálisan, illetve a legálisan, de nem jelentéskötelesen (pl. magánklinikákon) végrehajtott abortuszok statisztikáiról. Ez, ha nem is cáfolja, de lábjegyzetben kérdőjelezi a világon látható csökkenő tendenciát.
Ha ezek tükrében közelebb jövünk Európához, akkor az alábbi ábrán az abortusszal megszakított terhességek %-os arányát látjuk. Bár szeretjük azt gondolni, hogy Közép- és Kelet-Európa erkölcsileg a Nyugat felett áll, a konzervatív értékek elterjedtségének megfelelően ideát kevesebb az abortusz, mint nyugaton. Ennek ellenére a számok nem éppen erről tanúskodnak. Itt jóval magasabb arányban fordulnak elő a terhesség megszakítások, mint Nyugat-Európában. Természetesen ezt a képet tovább árnyalja, hogy változó a gyermekvállalási kedv is, hiszen köztudott, hogy nyugaton maximum 1-2 gyermeket vállalnak a családok, jobbára 0,5-1 gyermek születik egy nyugati átlagos családba, addig keleten ez a szám még mindig valamivel magasabb, 1,4-2 [3].
Európa esetében egy érdekes adalék az abortuszokhoz a koronavírus világjárvány. Ez döntően befolyásolja az alapvető egészségügyi ellátásokat is, tehát kézenfekvő, hogy megvizsgáljuk, az abortuszok elvégzésére ez miként hat! Moreau és munkatársai 2020-ban pontosan ugyanezt a kérdést vetették fel. Európa 46 országából gyűjtöttek adatokat. Ezek közül hat országban az abortuszt jelenleg tiltják, vagy a járvány miatt felfüggesztették. További 12 országban korlátozzák az elérhetőséget az egészségügyi kockázatokra való hivatkozással. Tizenegy további országban a szolgáltatás egyáltalán nem elérhető, vagy csak jelentős időbeli csúszással (szintén a járvány miatt). Egy ország sem bővítette ki az abortusz terhességi határait, amely az időbeli csúszás esetén akár annak elmaradását is maga után vonhatja. A fentiekkel összhangban nyolc ország engedélyezte az otthoni mifeprisztonos abortuszt, orvosi felügyelet alatt. A mifeprisztonról egy későbbi részben még lesz szó bővebben is. A szerzők következtetései szerint a koronavírus pandémia az abortuszhoz való hozzáférést jelentősen korlátozta Európa-szerte, de ugyanakkor néhány újítást is behozott a köztudatba, mint például a tele medicinát. Mindez katalizátorként szolgálhat az „abortuszellátás” (ahogy a szerzők fogalmaznak) folyamatosságának és méltányosságának (minőségének) a biztosításához [9].
Ha Magyarországot is megvizsgáljuk, már a fenti Európa térképen is néhány alapvetést tehetünk (Kelet-Magyarországon több a művi abortusz), de ennek pontosításához álljon itt egy újabb ábra, ugyanebből az időszakból a Johnstonsarchive fentebb idézett irodalmából. Az éves szinten elvégzett abortusz számokat látjuk itt, %-ban kifejezve a teljes várandósságot figyelembe véve. Északnyugat-Magyarországon ez a szám 20-25%, tehát a magzatok „többik fele” meg fog születni. Ezzel szemben Északkelet-Magyarországon az érkező magzatok durván harmadát-felét elvetetik [3].
Szintén a Johnstonsarchive.net által elérhetővé tett adatokból kinyerhetőek a Magyarországon elvégzett abortuszok megyékre lebontva is. Alább az abortuszok százalékos kifejezése látható a teljes várandósság alapján, megyékre lebontva. Két táblázatban mentettem ki az archívum adatait, 1995-2001-ig, illetve 2002-2011-ig [3].
Abortuszok százalékos aránya megyénként, 1995-2001
Abortuszok százalékos aránya megyénként, 2002-2011
Amennyiben Az adatokat tovább bogarásszuk, a 2017-es „Terhességmegszakítások” című KSH munkából kigyűjthetjük az élve születésekhez viszonyított abortuszok számát. Ezt a következő diagramon is követhetjük, amely ebből a munkából származik [2].
Ahogy a diagramon is látjuk, 1956 és 1974 között magasabb volt a művi vetélések száma, mint az élve születéseké. Erre utaltam, amikor a „Kádár-éra legnagyobb bűnére” hivatkoztam. A diagramon jól látszik, ahogy a hetvenes évektől mostanáig folyamatosan csökken a művi vetélések száma, ugyanakkor csökken az élve születések száma is. A tendencia egyelőre nem látszik megfordulni, az abortuszok száma lassulva ugyan, de máig csökken, míg az élve születések száma is csökken, de ennek görbéje 2019-nél már visszafordulni látszik. Újabb adatokat még nem találtam, de vélelmezem, hogy a születések száma talán enyhe növekedést is mutat majd, ha belenézünk a 2020-21-es adatokba is, amikor elkészülnek.
Egy következő KSH ábrán a 2000 és 2011 közötti abortuszon átesett nők életkorának alakulása látszik. Jól kivehető, hogy van egy plató a görbében, azaz nem a várt tökéletes gauss/harang görbét kapjuk [1].
Valamivel frissebb adatokat is találunk a 2017-es KSH kiadványban. Megfigyelhető, hogy az abortuszon átesett nők életkor szerint túlnyomórészt a 19-35 év közötti korcsoportba tartoznak, legtöbben a húszas éveikben vállalkoznak a beavatkozásra [2].
Ha még ennél is tovább haladunk a statisztikák erdejében, akkor érdemes megállnunk egy pillanatra az érintett nők családi háttere mellett. Az alábbi ábrán 2000 és 2011 közötti KSH adatokat látunk, ebben stabil %-os arányt foglalnak el az elvált és özvegyasszonyok, ugyanakkor a hajadonok aránya folyamatos növekedést mutat a családon belüli abortuszra vállalkozókkal szemben. Itt nem arról (vagy nem csak arról) van szó, hogy a hajadonok egyre többen végeztetnek el magukon abortuszt, hanem arról, hogy az összes elvégzett terhesség megszakítás közül hajadonok tették ki a legnagyobb arányt. Ennek hátterében állhat az egyre később vállalt házasság, valamint az is, hogy a házasok egyre tudatosabbak a családtervezés során [1].
A következő KSH ábra egy érdekes és ellentmondásos adatot tartalmaz. Nevezetesen, hogy az abortuszt vállaló nők hányadik gyermek érkezése esetén hozzák meg ezt a nehéz döntést [1].
A 2000 és 2011 közötti időszakból vett adatokra támaszkodva jól látjuk, hogy tulajdonképpen nincs arányeltolódás, szinte %-ra pontosan ugyanannyi az esély az abortuszra az első, második, harmadik, vagy többedik gyermek érkezésekor. Ez szétoszlatni látszik azokat a tévhiteket, amelyek szerint a családok maximum 1-2 gyermek érkezését tartják csak kívánatosnak; és általában az elsőként érkező korai magzatok vannak kitéve abortusznak, ahol „az anya szinte még gyerek”. Ebből tehát az a tanulság is levonható, hogy egy többgyermekes család esetén a következő születendő magzatra már nincs „szükség”. Persze ez utóbbi kifejezést lehet finomítani, vagy éppen árnyalni [1].
Ne haladjunk el az abortuszon átesett nők iskolai végzettsége mellett se! A KSH 2016-os statisztikáiból kiemelt diagramon láthatjuk, hogy az iskolai végzettség szerint egymáshoz arányított nők csoportjai között jelentős eltérések találhatóak. A 8 osztályt el sem végzett nők, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők együtt sem teszik ki a 20%-ot. Velük szemben a legnagyobb csoport a 8 osztállyal rendelkező nőké, őket követi a középfokú végzettségű, érettségivel rendelkezők csoportja. A kettőt követi a szakmunkások csoportja, ahova hozzávetőlegesen az összes abortusz 15%-a esik. Az iskolai végzettség bizonyos esetben meghatározhatja az abortuszhoz való hozzáállást, illetve összefüggésben állhat az életszínvonallal, amelyen a nő élni kényszerül [1].
Az eddigi statisztikák után lássunk egy gyakorlatiasabb megközelítést! 2017-ben Taylor és Francis jelentettek meg egy cikket, amelyben a magyarországi nők abortusszal kapcsolatos tapasztalatait állapították meg. Ehhez felhasználták a „Nők az interneten” nevű nonprofit (magyarul feminista NGO által fenntartott egyik klón honlap, amelyből több is létezik) honlap információit és lehetőségeit [11]. A felmérést is ennek a szervezetnek a nézőpont „tengelyén” keresztül vizsgálták. A kutatás célja az volt, hogy a Magyarországon élő nők tapasztalatait összegyűjtsék, akik orvosi abortuszt szerettek volna kérni az előbb említett honlapon. A tanulmány erőssége, hogy rengeteg statisztikai adatot felvettek a nőktől (életkor, abortusz kérésének oka, családi állapot, lakhely, stb.). Gyengesége, hogy az erősen szubjektív tapasztalatokat összefoglaló online konzultációkon elhangzottakra helyezi a hangsúlyt. A cikk végső konklúziója szerint az orvosi műtéti abortusz sokkal veszélyesebb, mint a gyógyszeres és házi abortusz. Emellett a szerzők kitérnek arra is, hogy véleményük szerint (amit az online konzultációk során elhangzottak alapján jelentettek ki) a kórházakban az orvosok megkínozzák a nőket és lelkileg is bántalmazzák, megalázzák őket. Ezért tartanák kívánatosnak, ha Magyarországon is elérhető lenne a házi gyógyszeres abortusz, akár orvos nélkül is [10].
Ahogy láttuk, a statisztikák nyújtanak számunkra lehetőséget arra, hogy manipuláljunk az adatokkal, és a saját érdekeinknek megfelelően prezentáljuk azokat. Az adatfelvétel és az adatok közlése, a metódusok, valamint az adatokból fakadó interpretációk is mind-mind szubjektív véleményekre használhatóak, ahogyan arra az egyik általam is hivatkozott cikk is rámutatott [8]. A kiugró adatok kezeléséről nem találtam információkat, ahogy arról sem, hogy melyik csoport mit tekint kiugró értékeknek. Ez alapján bármilyen statisztikai bemutatót lehet készíteni. Éppen emiatt igyekeztem olyan irodalmat összeválogatni, amelyek – bár nem minden aspektusból tekinthetők objektívnek, de – legalább próbálták adataikat úgy bemutatni, hogy azok nyers valójukban mutatkozzanak meg. A KSH adatai ilyen szempontból megbízhatóak, illetve a tudományos folyóiratok közül azok, amelyek megfelelő citáltsággal rendelkeznek ahhoz, hogy az áltudományos tényközlések ne álljanak érdekükben.
Most, hogy láttuk, a jelenlegi világunkban milyen arányban tölti be szerepét az abortusz, s milyen nagyságrendben kell elképzelnünk, ideje továbblépnünk. A Továbbiakban be fogom mutatni, hogy milyen hosszú múltra is tekint vissza a művi abortusz története, s hogy a különböző korokban hogyan álltak hozzá ehhez a bonyolult kérdéshez. Tartsanak velem legközelebb is!
Sajnos nem tudok elhaladni amellett a tény mellett, hogy ne előlegezzem meg már most egy későbbi epizódunk idevágó passzusát. Az orvosi felügyeletre ugyanis nem azért van szükség egy abortusz lebonyolítása során (akár egészségügyi, akár egyéb okokból is hajtják azt végre), hogy ezzel is bántalmazzák a nőket. Az otthon elvégzett abortuszok komplikációk esetén gyakran halálosak lehetnek (mint ahogy arra a Dél-Amerikai országokban rengeteg példa van, de erről majd egy későbbi részben). A komplikációk azonban nem érintenek mindenkit. Itt arról van inkább szó, hogy magukat önjelölt szakértőknek kinyilvánítók olyan készítmények illegális adagolását tanácsolják kétségbeesett nőknek, amelyekről az azt beszedők szinte semmit sem tudnak. A készítmények általában mifeprisztont tartalmaznak, amely nemrég még rajta volt az Egészségügyi Világszervezet droglistáján is, de éppen az abortuszok miatt került le onnan. A készítmény szedésére buzdítva a nőket nemcsak a magyar érvényes jogszabályokat sértik meg. Ha más készítményeket is szednek mellette (akár fogamzásgátlókat, akár vérnyomáscsökkentőket, akár vérhígítót, vagy csak egy egyszerű vitaminkészítményt) nem lehet kizárni ezek együttes mellékhatásait. Márpedig ha ilyen fellép, az illetőnek sokkal nehezebb a helyzete, mivel ha elmondja az igazat, azért előállítják magzatelhajtásért. Ha nem mondja el, esetleg félrekezelik és meghal. Erkölcsi oldalról megközelítve is súlyos aggályokat vet fel a házi, gyógyszeres, orvost mellőző abortuszra buzdítás. Hazudnia kell a gyógyszertárban, hazudnia kell a postán (gyógyszerrendelés esetén), és még az orvosnak is, ha komplikációk lépnek fel nála (javasolják, hogy hazudjon egyszerű vetélést, mivel szerintük azt ugyanúgy kezelik, mint egy abortuszt). Ez utóbbi különösen problémás. Egy online konzultáció SOHA nem helyettesíthet egy nőgyógyászati szakorvosi vizsgálatot. Ennek elmaradása esetén a javasolt készítmény adagolása mellett felléphet komplikáció. Olyan, ami nem feltétlenül a mifeprisztonhoz köthető (pl. eleve méhen kívüli terhesség, vagy a magzat abnormális elhelyezkedése, stb.). Ezekkel együtt, plusz az orvosi felügyelet mellőzésével a nő életveszélyes állapotba kerülhet. Bár a honlapokon kiírják, hogy a nő csak akkor szedje a készítményt, ha nincs mifepriszton érzékenysége, de azért tegye mindenki a szívére a kezét: ezt honnan kellene tudnia? A jelen cikkecske szerzőjének saját véleménye mindezzel kapcsolatban az, hogy itt tudatos félrevezetés történik. Olyan kétségbeesett nőket húznak a csőbe, akik a helyzetükből kifolyólag sokkal sebezhetőbbek, mint mások (pl. volt már abortusza és rossz élményei vannak, vagy még éppen hogy nem volt neki, csak a szóbeszédek miatt fél a beavatkozástól). Az otthoni abortuszt nem követi a műtétileg előírt „kaparás” (amelyről egy későbbi részben még lesz szó). Így, ha maradnak is reziduumok, azokat nem távolítják el. Ezek gyulladást okozhatnak (magas %-ban) és súlyos, akár életveszélyes szövődményeket. A szerző javasolja minden nőnek, aki abortuszra óhajt menni, hogy előbb beszéljen szakorvossal, akár nőgyógyásszal! Ha zavarják a körülmények, próbálja meg megoldani a nőgyógyásszal való személyes – négyszemközti kommunikációt és tanácsadást. Bár a fenti utolsó cikk szerint a magyar tanácsadás elfogult, minden nő biztos lehet afelől, hogy éppen az abortusz kockázatai miatt akarják lebeszélni arról. Egy szülés kevesebb biológiai kockázattal jár. Ezt a következő részben látni is fogjuk! Olyan személyektől, akikről nem tudjuk, hogy valóban praktizáló orvosok-e (az internetre való kiírogatások mindent elbírnak), ne fogadjunk el tanácsokat, vagy azokról kérjük ki általunk ismert szakember véleményét is! Ami pedig bűncselekménynek számít, hiába is írjanak erről mást, azt NE tegyük meg, mert jogilag is büntethetővé válunk. Magyarország törvénykezése az orvosi felügyelet nélküli otthoni házi abortuszt magzatelhajtásként értékeli, amit büntet is! Btk. 163. §: Aki más magzatát elhajtja, bűncselekményt követ el, amit 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtanak. Aki ezt üzletszerűen, az állapotos nő beleegyezése nélkül vagy súlyos testi sérülést, vagy életveszélyt okozva teszi ezt, az szintén bűncselekményt követ el, amit 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtanak. Az a nő, aki a saját magzatát elhajtja, vagy elhajtatja, vétséget követ el, amit egy évvel honorál a törvény (és a fentieket halmozni is lehet, tehát lazán kijöhet egy 3-6 éves büntetés a végén). Ezt a „netjogtáron” bárki ellenőrizheti.
Minden esetben kérjük ki valódi szakember véleményét!
Felhasznált Irodalom
1] Statisztikai tükör, 2012 – Központi Statisztikai Hivatal kiadványa, 2012
2] Terhességmegszakítások – Központi Statisztikai Hivatal kiadványa, 2017
3] Johnstonsarchive.net, Worldwide Abortion Legalisation, 2007-2011; 2012
4] HENSHAW, Stanley K.; SINGH, Susheela; HAAS, Taylor. The incidence of abortion worldwide. International family planning perspectives, 1999, S30-S38.
5] SEDGH, Gilda, et al. Legal abortion worldwide: incidence and recent trends. Perspectives on Sexual and Reproductive Health, 2007, 39.4: 216-225.
6] JATLAOUI, Tara C., et al. Abortion surveillance—United States, 2016. 2019.
7] https://addhealth.cpc.unc.edu/
8] TIERNEY, Katherine I. Abortion underreporting in add health: findings and implications. Population Research and Policy Review, 2019, 38.3: 417-428.
9] MOREAU, Caroline, et al. Abortion regulation in Europe in the era of COVID-19: a spectrum of policy responses. BMJ sexual & reproductive health, 2020.
10] LES, Krisztina; GOMPERTS, Rebecca; GEMZELL-DANIELSSON, Kristina. Experiences of women living in Hungary seeking a medical abortion online. The European Journal of Contraception & Reproductive Health Care, 2017, 22.5: 360-362.
[11] https://www.womenonweb.org/
12] Btk. 163§ – Magzatelhajtás
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
