Legyen a Kis-Csallóközből újra vízzel és élettel teli Aranykert!
Nagyjából egy éve portálunkon ezzel a címmel jelent meg egy írás, mely a bősi betonszörny miatt a Csallóközről leválasztott Kis-Csallóköz (Nagybodak, Vajka, Doborgaz és környéke) Duna-deltájának megmentésére hívta fel a figyelmet.
Tavaly tavasszal, a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Társulás (BROZ), felismerve a helyzet súlyosságát, egy jól átgondolt és kidolgozott petíciót indított azért, hogy a Felvidék területén található szárazföldi Duna-delta utolsó épségben lévő maradványainak megfelelő védelmet biztosítson.
E petíciót idén végre siker koronázta, hiszen hosszú évek után először több vizet engednek a Duna ágrendszerébe. A vízerőmű felépítése után ugyanis évről évre egyre kevesebb jutott erre a területre, az elmúlt években pedig már rendre elmaradtak a mesterséges árasztások. Hosszú éveken keresztül szomjaztatták a Duna ágrendszerét. A természetvédelemmel szemben az áramtermelés élvezett prioritást.
Ezen hivatott változtatni a bősi vízerőmű alig egy hónapja elfogadott új üzemeltetési rendje, amelynek értelmében az Állami Természetvédelmi Szervezet (ŠOP) kezdeményezésére az erőművet üzemeltető vállalat köteles késedelem nélkül mesterséges áradásokat szimulálni az ártérben. Ráadásul a doborgazi áteresztő kapun keresztül az ágrendszerbe juttatott vízmennyiség eddig érvényben lévő maximális értékét 60 m³/s-ról megemelték 90 m³/s-ra. Ez nagyon jó hír, mert az elmúlt években ezek az áradások rendre elmaradtak és így nem működött a természet számára oly fontos vízdinamika.
Tavaly nyár elején aztán próbaképpen újra mesterséges árasztásokat idéztek elő és hosszú évek után megint megjelent az ártér kiszáradt medreiben a víz. De nem mindegyikben. Megfigyeléseink alapján a 90 m³/s vízmennyiség – amit tavaly pár napon keresztül a doborgazi kapun keresztül engedtek – kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a délebbi részeken található ágak is feltöltődjenek vízzel. A Somorjai Városi Hivatal ezért elégedetlenségét fejezte ki az új üzemeltetési rend javaslatával kapcsolatban és kérte, hogy a maximális értéket a javasolt 90 m³/s helyett emeljék meg 120 m³/s-ra. Egyes vízügyi szakemberek szerint azonban ez a vízmennyiség veszélyezteti az áteresztő kapu alatti csatorna partjának stabilitását. A lezajlott egyeztetések után végül mégis úgy döntöttek, hogy nyáron – egészen pontosan május 26-án – nagyjából két órán keresztül kipróbálják a 120 m³/s vízmennyiség átengedését és közben méréseket fognak végezni. Érzékeny műszerek segítségével a dübörgő víz által keltett rezgéseket fogják mérni, hogy megtudják károsodik-e a vízlevezető rendszer. Amennyiben mindent rendben találnak, a jövőben még több víz juthat az ártéri erdőkbe a tavaszi és nyári áradások szimulációja során és ezzel kellőképpen megújulhat a vízdinamika.
Tegyük gyorsan hozzá, hogy a különbséget akkor érezhetjük igazán, ha megnézzük a régi adatokat. Úgy 40-50 évvel ezelőtt, még a bősi erőmű üzembe helyezése előtt, a vajkai ágrendszeren alacsony vízállás esetén is 240 m³/s víz folyt keresztül. Az átlag 510 m³/s volt, magasabb vízállás esetén pedig akár 1100 m³/s, tehát száraz nyári időszakokban is több mint a tízszerese a mainak.
Az erőművet üzemeltető vállalat ennek ellenére régi adósságát törleszti ezzel a Duna ősi ágrendszere felé. Üdvözöljük hát a jó hírt és bizakodunk, hogy az illetékes állami szervek a közeljövőben nagyobb figyelmet fognak szentelni az ártér vízdinamikájának, hogy Szlovákia legnagyobb szárazföldi deltája megőrizhesse egyedi természeti értékeit!
Forrás: felvidek.ma, DunaVit Facebook-oldala
(Méry János/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
