Tegnap volt 76 éve, hogy 1945. április 5-én Kassán kihirdették Beneš csehszlovák köztársasági elnök hírhedt dekrétumait, amelyek kollektív bűnösséggel illették a felvidéki magyarságot és megaláztatásba kényszerítették.
Állampolgárságunk elvesztését, vagyonelkobzásokat, koncepciós pereket, deportálásokat, kényszermunkát, kitelepítéseket, erőszakos reszlovakizációt eredményeztek Beneš törvénykezései.
Miközben az egykori csehszlovák köztársasági elnökre mi nem szívesen gondolunk vissza, emlékét Szlovákia egyes helyein előszeretettel ápolják. Az ótátrafüredi Grand Hotelban valamikor is megszállt vendégek közül Fidel Castro mellett Eduard Beneṧre a legbüszkébbek a szálló történetének megörökítéséért felelős helytörténészek. A recepció előtti folyosóteremben egy nagy tabló állít emléket az egykori csehszlovák köztársasági elnök szállodai és felvidéki megszállásának.
Beneṧ Kassáról érkezett 1945 áprilisában Tátrafüredre, miután sebtében összetákolt kormánya jóváhagyta és meghirdette a hírhedt kassai kormányprogramot, amely beneṧi dekrétumként máig sötéten kísérti a felvidéki magyarságot.
Ezt követően, mint aki jól végezte dolgát, feleségével és kormánytagjaival együtt közel egy hónapot töltött luxuskörülmények között a Magas-Tátra legimpozánsabb szállodájában, amely még 1904-ben az Osztrák-Magyar Monarchia alatt épült szecessziós stílusban.
A sors keserű fintora, hogy az egykori Magyarország területén épült szállodában pihente ki a számunkra rossz emlékű kassai kormányülés fáradalmait, a magyarok és németek teljes jogfosztottságára és kiűzésére irányuló intézkedések elfogadását, amelyek a mai napig érvényben vannak!
Sőt, a szlovák parlament a közelmúltban, 2007. szeptember 20-án 120 igennel kinyilvánította a dekrétumok érintetlenségét, vagyis magyarán szólva megerősítette őket.
Történt mindez annak a Ficónak a miniszterelnöksége alatt, aki három évvel később az állampolgársági törvény módosítását is sikeresen kezdeményezte a szlovák parlamentben, amellyel egy újabb lehetőséget teremtett a felvidéki magyarok szlovák állampolgárságának elkobzására.
Edvard Beneš mellett a Grand Hotel másik ismert szállóvendége a kubai diktátor, Fidel Castro volt. A Magas-Tátra kedvelése mellett az a közös bennük, hogy mindketten békésen élő emberek tízezreit tették földönfutókká, kényszerítették szülőföldjük elhagyására egyrészt nemzetiségük, másrészt politikai nézeteik miatt.
Castroról köztudott, hogy imádott pingpongozni, az időeltolódás miatt a csehszlovák elnökkel soha nem játszottak együtt. Csak Fidelt látni egy ilyen képen a szálló falán a zöld asztal mellett, Benešt egy másik zöldasztalnál egy korábbi időpontban. Az emberekkel viszont egyformán pingpongoztak mindketten. A különbség köztük csak az volt, hogy amíg Kubából politikai üldöztetésük miatt önként menekültek el az emberek, addig Csehszlovákiában elkergették a szülőföldjükről a magyarokat.
Pár évvel ezelőtt az ottani tartózkodásom utolsó pillanataiban, miközben elrévedezve néztem Beneṧ tablóját a Grand Hotel aulájában, a hangzóhasonlóság miatt egy pillanatra összerezzentem a recepciós hölgy szavára, aki keverve a vezetéknevemet a keresztnevemmel a következőt mondta: „ pán Denes, kész a számla”… Dehogy van kész, gondoltam, hivatalosan eddig még senki sem nyújtotta be!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
