A mi Urunk Jézus Krisztuskínszenvedésének, halálának és feltámadásának ünnepére készülve felmerülhet akérdés: „Bűnösök-e Jézus Krisztus halálának okozói?” Azt mondhatná valaki, hogya zsidókat nem gáncs, hanem dicséret illeti meg azért, hogy mesterkedésükkelJézus Krisztust a keresztre juttatták, mert enélkül meghiúsult volna amegváltás. És éppen azért Isten részéről is nem büntetésre, hanem jutalomratarthatnának igényt, mert a megváltásnak eszközei voltak.
Válaszunkat erre az első hallásrafogas és megtévesztő, alapjában azonban naiv ellenvetésre az alábbiakban adjuk.Jézus Krisztus szenvedését és megváltói halálát többféle szempontból nézhetjük.Nézhetjük először is fizikai szempontból, pusztán mint szenvedést éshalált, azaz az életnek lerontását. Ebből a szempontból Krisztus szenvedéseés halála fizikai rossz, amely önmagában véve nem érték, hanem hiány. Erről azoldalról tekintve Krisztus szenvedése és halála nem kedves Isten előtt. „HiszIsten nem alkotta a halált (az embert nem a halál, hanem a létezés céljábólteremtette) és nem leli örömét az élők vesztén”, mondja a Szentírás (Bölcs. 1,13). És ezért mi sem örvendünk Krisztus szenvedésén, hanem gyászoljuk aztnagypénteken és részvéttel, fájdalommal szemléljük Krisztus kínszenvedését éshalálát.
Azonban nézhetjük a szenvedést éshalált, mint erkölcsi cselekedetet még pedig két oldalról is, úgy, mintKrisztus részéről és a kínhalált okozó zsidók részéről.
A szenvedés és halál mint Krisztusnakszabadon vállalt és áldozatos lélekkel elviselt erkölcsi cselekedete,végtelen erkölcsi értékkel bír, amely Istennek végtelen tiszteletet, imádást ésengesztelést nyújt az egész emberi nem nevében és végtelen érdemszerző erejénélfogva a kegyelmek határtalan tengerét nyitja meg számunkra.
Krisztus szenvedése és halála azsidók részéről nézve, akik azt közvetlenül okozták, annak szerzői voltak,egy kimondhatatlan gonoszság eredménye. A zsidók, akik Krisztust keresztrejuttatták, ezzel a tettükkel súlyosan vétkeztek és e tettük feltétlenül gonosz,utálatos Isten és ember előtt. Hogy ebből a gonoszságból egy végtelen jószármazott, t. i. Krisztus áldozata és az ezáltal létrehozott megváltás, az nemteszi jóvá és tisztességessé a zsidók bűnét. Éppúgy mint a pogányokkegyetlensége a keresztényekkel szemben nem válik erkölcsileg jó cselekedettéazáltal, hogy ebből vértanúk születnek. A vértanúk a pogányok vérszomjaskegyetlensége révén jutottak a vértanúság koronájához, mégsem mondhatjuk apogányok kegyetlenségét erkölcsileg jónak és tisztességesnek. Isten, aki „aszívek és vesék vizsgálója”, minden cselekedetben a szándékot nézi, a szándékaz, amely erkölcsileg jóvá, vagy rosszá teszi az erkölcsi cselekedetet, nempedig a cselekedetből eredő következmények. A zsidókat gonosz szándék vezette,céljuk nem a világ megváltása, hanem Krisztus megölése volt, amikor Krisztustbosszúból és gyűlöletből ártatlanul keresztre juttatták, éppen ezértcselekedetük feltétlenül gonosz és utálatos volt Isten előtt.
Akkor hát akkor miért engedtemeg Isten a zsidók gyűlöletét Krisztus iránt, ha az gonosz volt? –Isten azt akarja, hogy minden ember szabadon foglaljon állást vele szemben.Ezért adott mindenkinek szabad akaratot; és próbára akar tenni minden embert,hogy mindenki maga érdemelje ki örök boldogságát. Ezzel azonban együtt jár avétkezés lehetősége is. Isten itt e földön megengedi, azaz nem akadályozza mega gonosz szándékot és bűnös cselekedeteket, de csak azért, hogy ezzel is módotnyújtson az embereknek arra, hogy szabadon cselekedjék és így kiérdemelhesse azörök boldogságot. Ha itt e földön ki volna zárva a vétkezés lehetősége, akkorki volna zárva annak lehetősége is, hogy érdemeket szerezzünk jócselekedeteinkkel. Isten tehát megenged egy rosszat (a vétkezés lehetőségét),hogy abból egy sokkal nagyobb jót (az érdemszerzést, az üdvözülés kiérdemlését)hozzon elő.
Így áll a dolog a jelen esetben is.Isten őröktől fogva elhatározta, hogy szent Fiának érdemei, főleg szenvedése éshalála által megváltja az emberi nemet. Ugyancsak öröktől fogva látta azt is,hogy hogyan fognak a zsidók bánni Krisztussal. Látta azt, hogy gonoszul fognakvele bánni, romlására törnek és halálra viszik őt; és a zsidóknak ez agonoszsága öröktől fogva gyűlöletes volt Isten előtt. De ugyancsak látta Istenazt is, hogy a zsidók gonoszsága Krisztus számára alkalmul szolgál arra, hogyIstenért szenvedjen és meghaljon, és ezáltal Isten iránti szeretetét,alázatosságát, engedelmességét, áldozatos odaadását megvalósítsa ésutolérhetetlen fokban kifejezésre juttassa. Krisztus áldozatos lelkülete,amellyel a szenvedést és halált szabadon elviselte, végtelen erkölcsi érték,azaz jó, amely messze felülmúlja a zsidók gonoszságát. Látta Isten, hogyKrisztus önként vállalt szenvedése és kereszthalála oly végtelen imádást,hódolatot ad őneki, amilyent az egész teremtés együttvéve nem volna képes adni.Ezért megengedte, azaz nem akadályozta meg a zsidók gyűlöletét és gonoszságát,mert látta, hogy ebből egy határtalan erkölcsi jó származik, azaz Istendicsősége és a világ megváltása. Ezzel azonban Isten korántsem hunyt szemet azsidók gonoszsága fölött, még kevésbé hagyta azt jóvá, csak mint egy előrelátott adottságot beleállította a világ rendjébe, okszövedékébe.
Dirck van Baburen – A töviskoszorúzás 1623
Egyébként is a zsidók gonoszsága, ellenséges érzülete Krisztussal szemben nem folyt be közvetlenül a megváltás művébe, annak nem oka, hanem csak alkalma volt. A zsidók gonoszságukkal Krisztusnak csak fizikai értelemben vett (testi és lelki) szenvedését és halálát okozták. Ámde, mint mondottuk, ennek a szenvedésnek és halálnak Krisztus áldozatos, engedelmes, odaadó lelkülete adott értéket és megváltói erőt. Ez a lelkület tette Krisztus halálát megváltói áldozattá. Ettől eltekintve Krisztus szenvedése és halála Isten előtt – mint fizikai és pszichikai rossz – nem bír értékkel, sőt Isten szemében is rossz (fizikai rossz). Helytelen tehát az a felfogás is, amely úgy gondolja a megváltást, mintha Istenbosszúvágyát elégítette volna ki az ártatlan Krisztuson mint valami „Prügel-Knabé”-n és Krisztus kínjain és halálán gyönyörködött és engesztelődött volna meg. Ami Istent megengesztelte, ami igazságosságának és szentségének végtelen elégtételt nyújtott, az Krisztus alázatos lelkülete volt. Ezt pedig nem a zsidók okozták, ez Krisztus istenemberi Szívéből fakadt ki önként, teljesen szabadon, Isten iránti szeretetből. A zsidók gonoszságukkal csak külső alkalmat nyújtottak, hogy ez az áldozatos lelkület külsőleg is megnyilvánuljon, kifejezésre jusson. A megváltás létrehozó fő oka, szerzője (causa efficiens principalis) az Isten végtelen irgalma, amely a bűnbe esett emberiségnek Megváltót adott; eszköz-oka (causa instrumentalis) pedig Krisztus áldozatos lelkülete, és mint ennek kifejezése, az ő szenvedése és kereszthalála.
Azonban azt mondhatná valaki, hogyha a zsidók gyűlölete nem is oka, de legalább szükséges feltétele (conditiosine qua non-ja) volt Krisztus szenvedésének és halálának és ígymegváltásunknak is. Ha a zsidók nem juttatták volna keresztre az Úr Jézust, nemtörténhetett volna meg a megváltás műve. Tehát mégis csak a zsidóknakköszönhetjük megváltásunkat.
Erre meg kell jegyeznünk azt, hogyIstennek más módok is álltak rendelkezésére a megváltáskeresztülvitelére. Az Istenember szenvedése és halála által való megváltás nemegyetlen lehetséges módja az emberiség megváltásának. Isten megtehette volna,hogy minden elégtétel nélkül egyszerűen megbocsátja a bűnt és elengedi abüntetést, vagy pedig megelégszik egy egyszerű teremtménynek végesjóvátételével (satisfactio de congruo). Vagy ha teljes, azaz a végtelensértésnek megfelelt elégtételt elégtételt kíván (aminek megadására egyedül csakegy Istenember képes), erre is elég lett volna a megtestesült Istennek, az ÚrJézusnak egyetlen legkisebb jó cselekedete, pl. egy imádsága, fohásza, rejtettéletének bármely mozzanata, pl. munkája, fáradtsága stb. Hisz Krisztusnak mintIstenembernek minden legkisebb cselekedete végtelen erkölcsi értékkel bír ésteljes elégtételt képes nyújtani Istennek a világ összes elkövetett bűneiért.
Az Isten végtelen bölcsességeazonban nem elégedett meg a megváltásnak ezzel a könnyebb formájával, hanemlegmegfelelőbbnek tartotta a megváltásnak azt a megrázó módját, hogy a Megváltószenvedjen és fájdalmas halálával nyújtson elégtételt és fejezze ki azÚristen iránti végtelen hódolatát és engesztelését. Azt akarta Isten, hogy azember a Megváltó megrendítő szenvedésén és halálán lássa, mit jelent a bűn,mily végtelen sértés az Istennel szemben, lássa, hogy az mindennél nagyobbrossz és végtelen elégtételt követel, amit az ember csak az örök büntetésselróhatna le.
Az Úristen örök mindentudásávalcsalhatatlanul előre látta, hogyan fogják fogadni a zsidók a Megváltót éseszerint rendezte el a megváltás körülményeit. Ha a zsidók a Messiást nem kínoztákés nem ölték volna meg, Isten ezt is látta volna öröktől, és akkor ezer másmódja lett volna arra, hogy a világot vagy szenvedés és halál nélkül,tisztán a Megváltó valamely jó cselekedetével váltsa meg, vagy pedig ha aMegváltó szenvedése és halála által akarta a világ megváltását végbevinni,akkor is ennek a megváltói szenvedésnek és halálnak előidézésére számtalanmás ok és mód állt Istennek rendelkezésére. Így pl. a Megváltó szenvedéseés halála történhetett volna természetes okok, elemi csapások, betegség, vagy szerencsétlenségáltal is, és amennyiben a Megváltó azokat világosan előre látta, szabadon, áldozatoslélekkel fogadta volna el a rája várakozó szenvedést és halált, ez a szenvedésés halál is végtelen erkölcsi értékű lett volna és megváltotta volna a világot.Mivel azonban Isten előre látta a zsidók magatartását, azért legmegfelelőbbnektartotta, hogy Krisztus szenvedése és halála a zsidók gyűlölete folytán következzékbe és így nyilvánvalóan kifejezésre jusson az az igazság, hogy Krisztus azemberek gonoszsága, bűnei miatt szenvedett és halt meg. Ezért választotta Istena megváltásnak jelen módját.
A bolygó zsidó.
Végül megjegyezzük, hogy amikor azegykori zsidók magatartását Krisztussal szemben erkölcsileg rossznak és Istenelőtt utálatos gonoszságnak bélyegezzük, ezzel korántsem akarunk aKrisztus-gyilkos zsidók, még kevésbé azok jelenben élő ivadékai ellengyűlöletet hirdetni. A Krisztus-gyilkosság Kain-bélyege mindenesetrerajta van a Megváltójától elpártolt zsidó népen, mint egy gyilkosatyának megbélyegzettsége gyermekeire is ráveti árnyékát, és a történelemJeruzsálem pusztulásával és a zsidó nép szétszórásával megrázó színekbenmutatja annak az átoknak szörnyű teljesülését, amelyet maguk a Krisztus-gyilkoszsidók mondtak ki magukra és egész népükre: „Az ő vére (legyen) mirajtunk ésa mi gyermekeinken!” (Mt. 27, 25) De a Krisztus-gyilkosság Kain-bélyegeés átka a zsidó nép egyes tagjait egyedenként csak annyiban érinti,amennyiben szellemileg is közösséget vállalnak atyáik bűnével, azaz egyedenkéntöntudatosan szembehelyezkednek Krisztussal. Akik közülük elismerik JézusKrisztust és hódolattal hajolnak meg előtte, azok számára a keresztségszentségében Krisztus vére nem az átok, hanem a megváltás és áldás forrásalesz. Az Egyház sohasem hirdet gyűlöletet a zsidók ellen, hanem szeretetet,és megtérésükért imádkozik (pl. nagypénteken; Jézus Szíve felajánlóimádságban.) Ami magukat a Krisztus-gyilkos zsidókat illeti, őket nemmenthetjük ki a bűn alól. Amit tettek, az feltétlenül bűn volt, bár egyénilegkülönböző beszámítás alá esett. Aquinói Szent Tamás alapján aKrisztus-gyilkos zsidók bűnét a következőképp ítélhetjük meg:
Különbséget kell tennünk a zsidók fejei,vezetői (főpapok, papok, farizeusok és írástudók) és az egyszerű nép, atömeg között. Krisztus halálra hurcolásával mindkettő vétkezett, a vezetőségés a tömeg is, de nem egyformán. A teológiailag képzett és a Szentírásbanjártas főpapok és írástudók, tehát a nép vezetői, elöljárói megismerhettékKrisztusban a megígért Messiást, hisz benne beteljesedett mindaz, amit a prófétáka Messiásról megjövendöltek. „Vizsgáljátok az Írásokat, mert… azok tesznekbizonyságot rólam” (Jn. 5, 39), mondja nekik Krisztus Urunk. Ez a megismerés,legalábbis mint komoly gyanú merült fel a zsidó vezetőemberek lelkében. Haelfogulatlanul vizsgálták volna az ügyet, okvetlenül szilárd meggyőződésrejuthattak volna Jézus messiási voltát illetőleg, és ha tanítását hittel elfogadtákvolna, Isten kegyelmével Jézus istenségét is megismerhették volna. Ők azonban szenvedélytőlelvakítva, nem hallgattak jobb meggyőződésükre és csak azért nem igyekeztekbizonyosságot szerezni Jézus messiási voltáról, mert már eleve el akarták őt pusztítani,mint akiben saját egyéni érdekeiket láttak veszélyeztetve… Amikor tehát a zsidónép fejei Krisztust halálra vitték, tudatlanságból cselekedtek ugyan,amint Szent Péter mondja is: „tudom Testvérek, hogy tudatlanságbólcselekedtetek, mint ahogy a ti elöljáróitok is” (Csel. 3, 17), és Szent Pál is:„ha ismerték volna (az evangéliumi tanítást), soha sem feszítették volnakeresztre a dicsőség Urát” (Kor. I. 2, 7. 8), – de az ő tudatlanságuk bűnös,finomkodó tudatlanság (ú. n. ignorantia affectata) volt, amely nemhogykisebbítené, hanem inkább még súlyosbítja bűnüket. „Ha nem jöttem volna és nem szólottamvolna nekik, vétkük nem volna; most pedig nincs mentségük bűneikre… Ha nem műveltemvolna közöttük a tetteket, amilyeneket senki más nem művelt, bűnük nem volna; mostpedig láttak és gyűlölnek engem is, Atyámat is” (Jn. 15, 22. 24), mondja rólukJézus; Pilátusnak pedig feleli: „Annak, aki engem kezedbe adott (a főpapnak, aszinédriumnak és a zsidóknak), nagyobb bűne vagyon” (Jn. 19, 11).
Ma is gyűlölködnek…
Más az eset a köznépnél,amely mint tömeg követelte Krisztus keresztre feszítését, gúnyolta őt akereszten stb. Az ő lelkükben, legalábbis egyesekében, akik látták Krisztuscsodáit, hallották tanításait, felderenghetett a Jézus messiási voltára valóhit, de azután vezetőik tekintélyükkel megváltoztatták az eleinte Krisztusértlelkesedő lelkek érzelmeit is, a tömegszenvedély elragadta őket és elvakulttudatlanságukban követelték Jézus halálát. Az ő tudatlanságuk sem volt ártatlan(v. ö. Mt. 7, 28 sk.; 9, 33); nem volt ugyan oly közvetlen rosszakaratbólszármazó, mint a vezéreké, azért némileg kisebbítette bűnüket, bár nem mentetteki őket a bűnből.
Legnagyobb bűne tehát a zsidó nép vezéreinekvolt, azután a zsidó népnek, a tömegnek, amely rossz akaratúlagengedte magát elvakíttatni.
Pilátus bűne kisebb volt,mint a zsidóké (Jn. 19, 11), hisz őneki mint szkeptikus pogánynak valószínűlegnem merült fel komoly kétsége aziránt, hátha Jézus valóban Messiás. Ő Jézusbancsak egyszerű embert látott. Súlyosan vétkezett azonban, hogy Jézust mint ártatlanembert saját lelkiismerete ellenére, tisztán emberi félelembőlkiszolgáltatta a halálra.
A keresztre feszítést végrehajtó pogánykatonák bűne még kisebb volt, minthogy ők parancsnak engedelmeskedvejártak el, bár kegyetlen vérszomjukkal ők is vétkeztek.
Egyébként ki mennyiben, milyfokban volt bűnös Krisztus halálában, azt pontosan csupán csak Isten, azörök bíró állapíthatja meg. És amennyiben a kinyilatkoztatás alapján bűnösnekis kell mondanunk Krisztus gyilkosait, különbséget kell tennünk a bűnös és a bűnközött. A bűn feltétlenül gyűlöletes Isten előtt és kell, hogygyűlöletes legyen előttünk is. Ami pedig a bűnösöket, Krisztus gyilkosait (teháta Krisztus halálát okozó zsidókat is) illeti, nem a gyűlölet, hanem a megrendülésés szánakozás érzelmével kell őket néznünk, azzal az érzelemmel, amellyel aszenvedő Megváltó tekintett le rájuk, amikor így imádkozott érettük:
„Atyám, bocsáss megnekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk. 23, 34).
V. ö. Schütz A. Dogmatika I.k. (Budapest, 1923.) 467. sk.
Ezzel a zsidó nép valóban Isten ésa történetem előtt magára vette a felelősséget, és felhívta magára Istenbüntetését, amely már néhány évtized múlva Jeruzsálem pusztulásában utol is érte.„Isten igazságos visszatorlásának e borzalmas kihívása rettentő pontossággal beteljesedett.A büntetés elkövetkezett, amikor az így kiáltozók közül sokan még éltek és az őgyermekeik voltak azok, akik a rómaiak elleni kétségbeesett harcot vívták, s azisteni harag egész súlyát elviselni voltak kénytelenek. Húsvét táján kezdődöttJézus szenvedése; ugyanez időtájban kezdte meg Titusz is Jeruzsálem megszállását.Az Olajfák hegyén tették a zsidók először kezüket Jézusra; az Olajfák hegyénvetette meg legjobban a lábát a római hadsereg, hogy a várost megostromolja.Harminc ezüst pénzen adta el Júdás az Urat; egy ezüstpénz hatodáért adtak elutóbb 30-30 zsidót rabszolgákként. A zsidók ujjongtak, amikor a római katonákJézust megmeztelenítve oszlophoz kötötték és egész testét ostorokkal marcangolták;ugyancsak római katonák ujjongva meztelenítették meg a Jeruzsálemből csapatonkéntmenekülő zsidókat, s fához kötözve őket, felhasították testüket, hogy megkeressékaz aranyat, amelyet véleményük szerint a zsidók elnyeltek. A zsidók fehér gúnyruhábanmegcsúfolták az Urat; Titusz nevetséges ruhába felöltöztetett 2000 zsidó foglyotállíttatott ki Rómában az amfiteátrumban a nép gúnyjának és hahotájának. „Feszítsdmeg, feszítsd meg őt!” kiáltoztak a zsidók kegyetlenül Pilátus előtt, s végülJeruzsálem szeme láttára keresztre juttatták az Urat; „Feszítsd meg, feszítsdmeg!” kiáltották a római katonák hadvezérieknek, valahányszor a konokulellenálló zsidók egy-egy csapata a kezük közé került; majdnem naponként közel500 zsidót feszítettek ily módon keresztre a város körül, úgyhogy FláviuszJózsef szerint (Bellum Judaicum V. 11, 1) végre már nem volt fa a keresztekszámára. „Az ő vére (legyen) mirajtunk és a mi gyermekeinken! kiáltozták a zsidók;Jeruzsálem ostroma alkalmával minden utca s egész árkok megteltek vérrel, s méga templom lépcsőiről is patakzott alá a vér.” (Schuster und Holzammer, Handbuchzur Biblischen Geschichte. II. Bd. Das Neue Testament. 7. Aufl. Freiburg i. Br.1910. 512. old.)… És azóta e borzasztó önelítélés a szerencsétlen zsidó népet „mindengazdasági sikere dacára folyton üldözi, s olyan örökös érzelmi gátat emelt magaés a hívő kereszténység közé, amelyet soha, még az általános felebaráti szeretetparancsával sem lehet teljesen ledönteni; bár természetesen a mai zsidókategyénenként nem lehet őseik bűneiért erkölcsileg felelőssé tenni. Sőt az időkvégén, mikor Izrael mint nép megtér, Krisztus vére engesztelő áldozat gyanántfog rá szállani ősatyái érdemeiért. v. ö. Zak. 12, 10; Mt. 23, 39; Lk. 13, 35;Róm. 11, 25 sk.” (Székely István, Mt. 27, 25. jegyz.)
Aquinói SzentTamás, SummaTheologica, p. III. qu. 47. a. 5. és 6.; Comment. In Ep. I. ad
Cor. II. lect. 2; opusc. 53. cap. 18.
Ez a cikk eredetileg itt jelent meg: Magyarok Nagyasszonya – A Szent X. Piusz Papi Testvérület hivatalos magyar nyelvű kiadványa 3. évfolyam, 1. szám, 2018. Március – Április, 19-23. o.
Zöldinges.net
A Bűnösök e a zsidók Krisztus halálában? bejegyzés először Zöldinges.net-én jelent meg.
Forrás:zoldinges.net
Tovább a cikkre »
