Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök március 15-én állami kitüntetésben részesült; ennek kapcsán kérdezte őt a Debrecen Televízió Erőnk forrása című felekezeti magazinműsora.
Nemzeti ünnepünkön Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést adományozta Palánki Ferenc megyéspüspök számára a „több évtizedes lelkipásztori szolgálata, valamint a papnövendékek szellemi és lelki felkészítését szolgáló nevelői tevékenysége elismeréseként.” Ferenc püspök a Debrecen Televízió Erőnk forrása című felekezeti magazinműsora vendégeként többek között a hivatásáról, papnevelésről, az egyházmegye jövőjéről fejtette ki gondolatait. Beszélgetőtársa Vojtkó Ferenc szerkesztő-műsorvezető volt.
– Mindannyian arra számítunk, hogy a szeretetünket, szolgálatunkat a Jóisten fogja megjutalmazni, de az evilági visszajelzés is jólesik az embernek. „A siker helye az utca, a dicsőségé pedig a szívek titkos kamrája” – fogalmaz Hamvas Béla filozófus. Ezt az elismerést nevezhetjük sikernek, mégis, amikor valaki egy közösség, a magyar nemzet nevében kap kitüntetést, az egy olyan visszajelzés, amelyben Isten üzenetét fedezheti fel. Számomra ez azt jelenti, hogy a Tőle kapott szolgálatban talán jó úton járok. Megtisztelőnek érzem a kitüntetést, és köszönöm mindazoknak, akik rám gondoltak.
– A középkereszt kitüntetést a szolgálata elismeréseként kapta, a püspöki mellkereszt pedig szolgálatának jelképe.
– Ez a mellkereszt jelképezi, hogy az egyházmegye súlyát, nehézségeit, terheit hordozom. Bárhol, bármilyen helyzetben, liturgikus, közösségi eseményeken beszélek a püspöki kereszttel a nyakamban, az egyházmegyét képviselem, Isten népének teszek szolgálatot, nemcsak azoknak, akik római katolikusként az egyházmegyénkhez tartoznak, hanem a szeretet szolgálatában mindenkinek. Amikor hajléktalanokat étkeztetünk, a karitászban adományt gyűjtünk, osztunk, vagy bármi más módon segítünk, akkor nem kérdezzük meg a rászorulótól, hogy milyen vallású. A kereszt tehát Isten szeretetének a jele, mi ezt képviseljük és hirdetjük.
– Ebben az évben ünnepelte püspökké szentelésének 10. évfordulóját.
– Nagyon meglepett a püspöki kinevezésem. Amikor döntöttem a papi hivatás mellett, nem gondoltam arra, hogy valaha püspök leszek. Nem tudok semmilyen különleges képességemről, viszont nagyon szorgalmas vagyok; ha szükséges, késő éjszakáig tanulok, készülök a lelkigyakorlatokra, előadásokra, prédikációkra. Amikor XVI. Benedek pápa felkért a püspöki szolgálatra, 16 évnyi papi szolgálat volt mögöttem. Meglepődtem, hiszen általában 20-30 éves papság után neveznek ki valakit püspöknek. Valószínűleg a papnevelésben végzett szolgálatom volt a mérvadó a választásban. A papságra nevelés különleges feladat, mert az ember a jövőt építi, az eljövendő papságot formálja, alakítja.
Amikor spirituális, lelki igazgató lettem – két szemináriumban is –, akkor megijedtem a feladattól, mert volt, hogy egy nap négyszer kellett előadást tartanom a papnövendékeknek, ami rengeteg felkészülést igényelt. Ugyanakkor ez óriási lehetőséget is rejtett magában, hiszen Jézusról beszélhettem, és megoszthattam velük azt, amit megértettem, a szívembe befogadtam. Valamint láthattam azt, hogyan nő fel az a papi generáció.
Fontos dolga van egy papnak, hiszen Isten üzenetét kell képviselnie, továbbadnia szavaival, tetteivel, viselkedésével. Azt is láthatjuk, hogy bizony sok bűn vesz körül bennünket, ami miatt a világ szemében hiteltelenek lettünk. Amikor megújulásról beszélünk, először is önmagunkat kell megújítani. Az emberek könnyen megítélnek egy-egy embert, aki elbukott, de kevésbé veszik észre azt, aki becsületes, jó papként szolgál, elköteleződve az emberekért, Istennek szentelve életét. Hála Istennek sok ilyen pap van.
Amikor a papnevelés szolgálatát végezzük, azt szeretnénk elérni, hogy hiteles, elköteleződő, másokért élő, Krisztus szeretetét képviselő papok tudjanak lenni.
– Nemcsak a papnövendékek, hanem a jövő generációja, a fiatalok felé is nagy figyelemmel van.
– Ezt a szolgálatot sem kerestem, de amikor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagja lettem, a nyugdíjba készülő Balás Béla akkori kaposvári püspök úr lemondva az Ifjúsági Bizottság elnöki tisztségéről, valamint Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök szintén lemondva a Hivatásgondozó Bizottság elnöki tisztségéről, mindketten engem jelöltek meg utódukul. Természetesen vállaltam a feladatot. Országos szinten az ifjúság, a hivatások ügye sok energiát felemészt, gyakran kell előadásokat tartani, különböző helyeken megjelenni, programokat szervezni, de mindezt nagy örömmel teszem, mert a jövőért dolgozom.
– Soha nem merült fel a kérdés: Miért pont én?
– Olyan szempontból érdekes a kérdés, hogy hálát ébreszt bennem, de ez az Isten titka, hogy miért pont én. Bár én azt gondolom, hogy tőlem alkalmasabbat, tehetségesebbet is választhattak volna, mégis bennem van az, hogy Jézus tudta, miért engem választott, és miért ide, Debrecenbe küldött. Nekem nem az a dolgom, hogy ezt vizsgáljam, hanem hogy ahová állított, abból hozzam ki a legjobbat.
– Hogyan látja az egyházmegye jövőjét?
– Azon területek, ahová nagyobb energiát szeretnék kifejteni, reményeim szerint megerősödnek majd: az ifjúság nevelése és az oktatási intézmények is magasabb színvonalon fognak működni. Szeretném, ha a pedagógusaink még jobbak lennének, a felnövekvő generációnak legyen kedve a mi iskoláinkban dolgozni, a gyerekeknek nálunk tanulni, a szülőknek a mi közösségeinkhez tartozni.
Az elmúlt évek alatt sok mindent építettünk az egyházmegye területén. Az építkezések folytatódnak, de a lelkiségre, közösségépítésre, az egyházközségek megerősítésére, az emberek megszólítására szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni.
Sok nehézség, baj éri az embereket, és még inkább érezzük azt, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy egyedül senki nem menekülhet meg. Olyan közösségeket szeretnénk kiépíteni, ahol mindenki megmenekülhet, örök életet nyerhet.
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
A beszélgetést lejegyezte: Kovács Ágnes
Videó: Debrecen Televízió
Fotó: Merényi Zita (archív)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
