Idén rendhagyó módon emlékezünk meg a szélsőjobboldal egyik legmegosztóbb témaköréről, a március 15-i eseményekről. Az alábbiakban két tanulmányt közlünk, melyek egyike legitimista, míg a másik szabadságharc-párti álláspontot képvisel. Mindkét tanulmány szerzője hungarista történész, akik egykor a PHM holdudvarában tevékenykedtek. A két eltérő interpretáció megmutatja, hogy a hungarista ideológiában és történelemszemléletben helye van nem csak eltérő keresztény felekezetek képviselőinek, de bizonyos történelmi sarokpontok más-más megvilágításának is.
Veridicus:
Óvakodj március idusától?
IRÁNYELVEK NEGYVENNYOLC HUNGARISTA MEGÍTÉLÉSÉBEN
Negyvennyolccal kapcsolatban már mindent leírtak, és annakaz ellenkezőjét is. A kérdés az, hogyan viszonyulhatunk hozzá hungaristaszempontból?
Ehhez legjobb, ha a hungarizmus erkölcsi, szellemi és anyagialapja, vagyis a tértől és időtől független értékei mentén vizsgáljuk meg akérdést. A kérdést bonyolítja az, hogy 1848 komplex jelenség volt úgy térben,mint időben.
1848 és a nacionalizmus
Az ember világnézetének elsődleges viszonylata az, ahogy önmagát tekinti, ami az ő »Én«-sége – az ő »Ego«-ja. Ez az ember nacionalizmusa, mely fogalom nem feltétlenül a liberalizmus korában kialakult nemzeteszmét jelöli. Ez egyidős az emberrel, az emberi természet elidegeníthetetlen része, mely akkor jött létre, mikor az első ember azt mondta: „Édes hazám!”
Nyilván, ha ebből a szempontból tekintjük 1848 szerves ésalkotmányos módon a korszellem diktálta állammodell közjogi kereteit teremtettemeg az áprilisi törvények szentesítésével és becikkelyezésével.
A probléma az, hogy mivel máshol ez ténylegesen, a szóeredeti értelmében forradalmi úton ment végbe, az uralkodót körülvevő udvarpolitikáját erőteljesebb intervencióra késztette. Az udvar radikalizálódásávalpárhuzamosan a hazai politikai élet is kossuthista irányba ment el, és ezzelpárhuzamosan az eredetileg a nemzetiségeket integráló magyar nemzettudatszétválasztóvá vált. Az Országos Honvédelmi Bizottmány felállításával, majd V.Ferdinánd király akadályoztatásával mindkét oldalon meginduló alkotmányellenestevékenységek a háborút elkerülhetetlenné tették.
A Szent Korona mellőzése, valamint más törvények éstörvényjavaslatok világossá tették, hogy Kossuth és köre egy szélsőségesenliberális irányba akarja elvinni a magyar nemzeteszmét egyik részről.
Másik részről az udvar az olmütz-i oktrojációval a magyaralkotmányosság és szuverenitás megsemmisítését deklarálta.
Túl a közjogi fiaskón, amit a megtorlások bizonyosigazságtalanságai is elősegítettek (például az, hogy az 1848. október 3-a utánitevékenységért kérték számon elvileg a résztvevőket, és Batthyány ekkor márvégleg lemondott), itt a nemzet létét fenyegető soviniszta felfordulások éslázongások történtek, ami magyarellenes népirtásba torkollott. Túl mindenideológiai kérdésen az embernek természetjogi kötelessége volt akkor is a haza,a nemzet, az ártatlanok védelme mindenféle, minden emberiességből kivetkőzöttharamiákkal szemben.
1848 és a krisztianizmus
Az emberi »Én« keresi a kapcsolatot az »Abszolút«-tal. Ennekkiteljesedése Krisztus evangéliumában áll fenn.
1848 azonban vallási szempontból a vallásközömbösség felétett komoly lépéseket, és erősen egyházellenes éle is volt, ami a korszellembőlérthető, ha el nem is fogadható. A zsidóság emancipációja is győzelem eseténhamarább következett volna be. Ezért ezt fekete pontként írhatjuk 1848számlájára.
1848 és a szocializmus
Az emberi »Én« keresi a kapcsolatot a »Mi«-vel; az az ő közösségi vetülete, az »Ego« szocializmusa. Negyvennyolc tett bizonyos lépéseket ebben az irányban (például a jobbágyfelszabadítás által), azonban ezeket meggondolatlanul téve, megágyazott ezzel a szélsőséges kapitalizmus igazságtalanságainak.
1848 és egy fontos megkülönböztetés
Meg kell egymástól különböztetnünk három dolgot, akkor is,ha ezek optimális esetben illeszkednek egymáshoz:
1.) a nemzeti érzést;
2.) a nemzettudatot;
3.) a nemzeti eszmét.
A nemzeti érzés olyan, mint a szerelem. Nagyszerű dolog, desúlyos tévutakra is vezethet, ha rosszul van beirányozva, hamis célok és eszmékszolgálatára hangolhatják. Ahogy egy legényember sajnos a falu rosszába isbeleeshet, mint ló a gödörbe. Egy szlovák a sohasem volt Nagymorva Birdalomértis lelkesedhet őszintén, ahogy egy román a dákokért. A nemzettudat esetébentudatos cselekvésről van szó, tudatos önismeret kialakításáról. Itt fontos azigazság, és nem az átmeneti hangulatok alapján való érték- és eszményválasztás.Csak erre épülhet egy olyan nacionalista ideológia, egy olyan nemzeteszme, amikiállja az idők próbáját.
Hogy 1848 részben, vagy egészben a magyar nemzeteszmetörténeti olvasatába hogyan helyezhető el, további elmélkedést és vizsgálatotkövetel meg. Addig is hajtsunk fejet azok előtt, akik tiszta szívvel életüketáldozták nemzetünkért!
Dicsőség a Hősöknek!
Jakobey Károly: Buda bevétele 1849-benDobronyi László:
Gondolatok az 1848-as magyar forradalomról és szabadságharcról
Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc megítélése nem tekinthető egységesnek a „nemzeti táborban”. Tradicionalista és legitimista körökben általában véve baloldali, a forradalmak mögött álló szabadkőművesség felforgató tevékenységeként szokták értelmezni, melynek alapvető célja a királyságnak, mint államformának a megdöntése, a társadalmi nivellálódást előidéző liberalizmus és nacionalizmus(!) eszméinek érvényre juttatásával. Így közülük egyesek arra ragadtatják magukat, hogy véleményük szerint teljes mértékben jogszerű volt annak leverése, valamint az azt követő véres megtorlás is. Mások szerint viszont nemzetünk történelmének egy dicsőséges eseménye, amelynek során felvettük a harcot az elnyomó osztrák és az orosz intervenciós hadak túlerejével szemben, amely büszkeséggel tölthet el minden magyart. Végül vannak, akik szerint a liberális március 15-i forradalom elvetendő, viszont a hazánk védelmében folytatott szabadságharcra tisztelettel kell emlékeznünk.
Én azon a véleményen vagyok, nem szabad,hogy múltbeli események megítélése éket verjen magyar és magyar, hungarista éshungarista közé. Hanem az a fontos, hogyelsősorban a jelenre és a jövőre koncentráljunk, közösen határozzuk meg azokata feladatokat, célkitűzéseket, amelyeket nekünk vagy utódainknak meg kellegykor valósítani nemzetünk és hazánk megmaradásának, felemelkedésének,dicsőségének érdekében. Viszont úgy gondolom szükséges, hogy történelmünkkiemelkedő jelentőséggel bíró eseményeiről diskurzusokat, vitákat folytassunk,közelebb kerülve ezek helyes értelmezéséhez, hiszen közös történelmünkismerete, a nemzet nagyjaink tisztelete fontos építőkockáját jelenti nemzetiidentitástudatunk elmélyülésének.
Valamennyi történelmi eseményelemzésekor elsősorban azok eszmetörténeti vonatkozásait kell szemügyrevennünk, meg kell vizsgálnunk milyen eszmék, ideológiák hatásai nyilvánultakmeg bennük, illetve mik voltak ezeknek a nemzetek, a társadalmak életébeátültetendő elvi és gyakorlati céljai. És törekednünk kell arra, hogy ne ajelen kor szemüvegén keresztül, sokkal több ismeret és történelmi tapasztalatbirtokában szemléljük az akkori történéseket, hanem próbáljuk beleképzelnimagunkat a vizsgált kor viszonyai közé.
Az 1848-as forradalom és szabadságharctörekvéseit elsősorban a magyar kultúra egy felemelő, virágzó korszakában, a reformkorbankikristályosodó liberalizmus és a nacionalizmus hatotta át. A nyugat-európailiberalizmus az angol és a francia felvilágosodás alapvetően téves eszméibőlfejlődött ki és vált uralkodó ideológiává és gyűrűzött be Európa, majd a világlegtöbb országába. Viszont óvva intenék mindenkit attól, hogy a dolgokatleegyszerűsítve egyenlőség jelet tegyünk minden esetben a liberalizmus más ésmás országokban jelentkező megnyilvánulási formái közé, valamint egy kalap alávegyünk minden forradalmat, és azokat valamennyi esetben negatív folyamatként definiáljuk.Így a reformkorban kibontakozó magyar liberalizmus abban a tekintetbenmindenképpen különbözött angol és francia válfajától, hogy nem tartalmazottkeresztényellenes tendenciákat, mint ahogy a 48-as forradalmunk sem torkollott olyanóriási mértékű, több százezer halálos áldozatot követelő, apácákat és más egyháziszemélyeket sem kímélő esztelen vérengzésbe, mint ami az 1789. évi francia forradalomfő jellemvonása volt, nem beszélve azokról a szándékokról, amelyek akereszténység eltörlését tűzték ki célul. (A jakobinusok a keresztény egyházakatbetiltották és helyettük a „Legfőbb Lény kultuszát” vezették be.) Ugyanakkor a19. századi magyar és más országok liberalizmusa merőben különbözött annak maiformájától, hiszen ez az eszmeiség a 20. századra teljesen eltorzult, éscéljainak világszinten történő megvalósulása után lett a faj és téridegenbevándorlók, kisebbségek, valamint a nemi és egyéb társadalmi devianciákjogainak szószólójává. Ez persze nem jelenti azt, hogy a 19. századi magyar éseurópai liberalizmus ne tartalmazott volna negatívumokat, ne lenne a történelemletűnt, túlhaladott eszmeisége a jelenkori csúf, még ugyan regnáló, világszintenegységesülő társával együtt, viszont abban a korszakban, amikor megszületett,azt kell mondjuk, volt létjogosultsága. Mert akkor csak két alternatívalétezett, feudalizmus, vagy liberalizmus. A társadalmi gazdasági viszonyokfejlődése pedig szükségszerűvé tette, hogy akkoriban a hivatását már betöltött,idejétmúlt feudalizmust felváltsa a polgári átalakulás, a liberáliskapitalizmus.
A 19. század másik uralkodóideológiája a nacionalizmus volt, amely a magyar reformkor és az azt követő48-as események másik fő mozgatójaként jelent meg. Ez tulajdonképpen a modernnemzeti eszme, amely az ember lelkében mindig ott szunnyadó alapvetőirányultságra, a hazaszeretetre épült, de új törekvéseket fogalmazott meg.Tartalmát tekintve legfontosabb eleme, hogy megalkotta a magyar politikainemzet fogalmát, melynek jogkiterjesztés révén teljes jogú tagja lehet minden ahazánkban élő valamennyi népcsoport rendi, társadalmi, vagyoni, nemzetiségi,vallási hovatartozás nélkül. Ennek feltételeként jelent meg a jobbágyságmentesítése az őket a földesurakhoz kötő úrbéri terhektől (robot, adózás), éshogy váljanak földjük szabad birtokosaivá. Hungaristaként természetesen ezekkela célokkal szinte teljes mértékben azonosulni tudunk, az más kérdés, hogy volta 19. századi magyar nacionalizmusnak is fogyatékossága, miszerint több neves reformkorigondolkodó fenntartásai és figyelmeztetése ellenére (Kölcsey, Vörösmarty,Kossuth, Széchenyi,) a fajidegen, honképtelen és talajgyökértelen népekre isjóhiszeműen a magyar nemzetbe integrálhatóként tekintett, aminekkövetkezményeképpen 1849-ben a szabadságharc alatt, Szegeden a magyarországgyűlés kimondta a zsidóság emancipációját. Ugyanakkor nem tartalmaztaegyértelműen a Kárpát-medencét alkotó testvérnépek jogi helyzetének a rendezését,nem kínált autonómiát számukra, igaz akor viszonyai között, ez nem is nagyon volt elvárható. A rendkívül sok pozitívés előremutató gondolatot tartalmazó 19. századi nacionalizmus sallangjainaklevetése, fejlődése, tökéletessé válása csak jóval később, több mint 80esztendő eltelte után a Szálasi Ferenc által megalkotott Hungarizmusbanvalósult meg.
De nézzük meg milyen célokért vonultutcára 1848. március 15-én a forradalmi tömeg Pesten. Ezek áttekintéséhez segítségülhívhatjuk a 12 pontot. Legyen évenkénti országgyűlés Pesten, alakuljonfüggetlen felelős magyar kormány, létesüljön egy független Magyar Nemzeti Banka Rotschildok tulajdonában lévő, bankjegykibocsátási joggal rendelkező OsztrákNemzeti Bank ellenében. Az előbb felsoroltak a szuverén állami lét fontos,mellőzhetetlen intézményei. Továbbá valósuljon meg a törvény előtti egyenlőségtársadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül, állítsanak fel egy önállónemzeti hadsereget, szabadítsák fel a jobbágyokat, legyen közös teherviselés, amagyar katonákat csak a magyar nemzet érdekeinek megfelelően a haza védelmébenlehessen harcra kötelezni, törvényhozási, kormányzati, közigazgatásitekintetében lépjen Magyarország unióra Erdéllyel stb. Azt gondolom, ezekkel acélokkal lehetett és lehet most is azonosulni.
Március 15-e után két nappal a márciusiifjak vezette tüntető tömeg nyomásának engedve a király, V. Ferdinánd,kinevezte az első felelős magyar kormányt Batthyány Lajosminiszterelnökségével, majd április 11-én szentesítette a magyar rendiországgyűlés által megalkotott, ún. áprilisi törvényeket, amely a fentebbvázolt követelések legtöbbjét jogerőre emelte. Nem sokkal később viszont azosztrák kormányzat és az általa befolyásolt uralkodó hazánk törvényeit, így azáltala aláírt áprilisi törvényeket súlyosan megsértve fellázította ellenünk aKárpát-medence népeit, akik közül a szerbek, románok nem egy esetben súlyosvérengzéseket követtek el a magyarság ellen. Ezt követően pedig főlegszerbekből és horvát határőrökből felállított hadseregével elindította Jelačićota törvényesen megalakult magyar kormány megbuktatására, a forradalomtörvényileg szentesített vívmányainak felszámolására, miután kezdetét vetteszabadság-, vagy ha jobban tetszik önvédelmi harcunk, mikor Pákozd és Sukorótérségében sikeresen megállítottuk az ellenség előrenyomulását. 1848. december2-án a Habsburg udvar lemondatta a trónjáról V. Ferdinándot és helyére FerencJózsefet ültette a magyar országgyűlés jóváhagyása és a Szent Koronával történőmegkoronázása nélkül, aki így az 1867-ben megkötött kiegyezésig illegitimuralkodója volt Magyarországnak. 1849. március 4-én császári pátensselkibocsátotta az olmützi alkotmányt, mely hazánk függetlenségének, illetve azönálló magyar országgyűlésnek a felszámolását, a végrehajtó hatalomnak acsászár kezében való összpontosítását tartalmazta. Részben ez utóbbi császárirendelet indította az 1849. áprilisában a debreceni Nagytemplomban ülésezőmagyar országgyűlést arra a döntésre, hogy vonakodva bár, de Kossuth javaslatáraelfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, mely kimondta a Habsburg-ház trónfosztását,viszont az ország államformája maradt királyság, Kossuth mint kormányzóelnök láttael az államfői teendőket.
Szinyei Merse Pál rajza után Morelli Gusztáv: Előörs, 1868, fametszet
Az országgyűlésnek ezt azállásfoglalását lehet vitatni államjogi szempontból, viszont tény, hogyelsősorban a magyar trónt bitorló Ferenc József ellen irányult. A magyartörténelmi alkotmányt átható Szent Korona-tan értelmében pedig a törvényesenmegkoronázott magyar királynak a hatalmat az ország szuverenitását megtestesítőSzent Korona által a nemzettel, az országgyűléssel együtt és nem annak ellenébenkell gyakorolnia. Ferenc József viszont akkor ezeknek a kritériumoknakegyáltalán nem felelt meg.
A szabadságharcot aHabsburg-kormányzat az orosz cár haderejének segítségével leverte, kegyetlenmegtorlásokkal sújtotta a résztvevőit, közülük mintegy 150 embert végeztetettki, köztük a 13 aradi vértanút Batthyányi Lajos miniszterelnökkel együtt, ésezreket vetett börtönbe. Csak az1867-ben megkötött kiegyezéssel rendeződött Ferenc József és Magyarország,illetve Ausztria és hazánk viszonya államjogi tekintetben. Az 1848-asforradalom és szabadságharc törekvései ekkortól tulajdonképpen majdhogynemteljes mértékben megvalósultak, hazánk elérte függetlenségét a monarchiánbelül, végbement a polgári átalakulás, a feudalizmusból a liberáliskapitalizmusba való átmenet folyamata. Hogy ez utóbbi a világ számos országáhozhasonlóan eltorzulva, az országunkba beözönlő galíciáner hordák szellemi ésgazdasági megszállásával, térfoglalásával valósult meg, az akkoriban regnálómagyar politikai elit bűne, de semmiképpen sem okolhatóak ezért a forradalombanrésztvevő, és a magyar nemzet szabadságáért küzdő magyarok.
Dicsőség a forradalom ésszabadságharc hőseinek és mártírjainak!
Éljen a magyar szabadság, éljen a Haza!
***
Borítóképünkön: Than Mór – A kápolnai csata
Zöldinges.net
A Március tizenötödikéről őszintén bejegyzés először Zöldinges.net-én jelent meg.
Forrás:zoldinges.net
Tovább a cikkre »
