A pedagógusok az iskolanyitás miatt végül előbbre kerültek az oltási programban, így az első érdeklődök már a múlt hétvégén megkaphatták az AstraZeneca vakcináját. Köztük volt Michaela Kozmová, a somorjai Bél Mátyás Szlovák Tannyelvű Alapiskola pedagógusa is, aki az oltás menetéről és a jelentkező mellékhatásokról mesélt lapunknak.
A múlt héten rendkívül gyorsan zajlottak az események, az egészségügyi miniszter mindössze a keddi sajtótájékoztatóján beszélt először arról, hogy a tanárok elsőbbséget kapnak, szombaton pedig már meg is kezdődött a beoltásuk. Ön mikor és hogyan értesült a dologról?
Igen, tulajdonképpen én is csak az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy van ilyen lehetőség. Csütörtök délelőtt kaptunk egy tájékoztatást az igazgatótól, hogy aki szeretne, az már akár szombaton is mehet az oltásra. Mivel már aznap el kellett küldenünk a választ, sok gondolkodási időnk nem volt. Mindenesetre úgy tudom, hogy a tanári kar többsége így is bejelentkezett.
Miért döntött úgy, hogy elmegy az oltásra?
Azzal, hogy a következő hetekben megszűnhet a távoktatás (a Dunaszerdahelyi járás az interjú készítésének időpontjában még fekete régiónak számított, vagyis a gyerekek egyelőre nem térhettek vissza az iskolapadba – a szerk. megj.), és a diákokkal újra személyes kapcsolatban leszünk, szerintem el is dőlt a dolog. Ugyan arról lehetett olvasni, hogy a gyerekeket kevésbé veszélyezteti a vírus, de mivel Szlovákiában már különféle mutációkról is beszélnek, ezért jobbnak láttam minél előbb túlesni az oltáson. Úgy gondolom, hogy így nagyobb eséllyel védem a diákokat és egyben saját magamat is.
Hogyan kellett bejelentkezni az időpontra?
Akik visszajeleztek az iskolaigazgatónak, hogy menni szeretnének, azoknak elküldte a weboldal címét, amin regisztrálni lehet. Be kellett írnunk a személyes adatainkat, elérhetőségeinket, ezután pedig kaptunk egy SMS-t az Egészségügyi Információk Nemzeti Központjától (NCZI), ahol ott volt a helyszín és az időpont. Én már szombat délelőtt mehettem, így szerencsére ott voltam az elsők között. Emellett még vinnünk kellett egy igazolást az iskolától, hogy valóban pedagógusok vagyunk és alkalmaznak bennünket.
Hogyan zajlik maga a vakcinázás?
A regisztráció során ki lehetett választani, hogy hol szeretnénk beoltatni magunkat, én a főrévi (Ružinov) kórházat jelöltem be. A helyszínen egy kicsit elbizonytalanodtam, mert nem jelezték, hogy pontosan hova kellene mennünk. Végül egy katona jött értünk, amikor már vagy harmincan várakoztunk a kórház előtt. Az oltási központ tulajdonképpen úgy néz ki, mint egy rendelő, annyi különbséggel, hogy a váróteremben van adminisztratív személyzet, akik kiosztják a kitöltendő dokumentumokat. Ide ismét be kellett írnunk a személyes adatainkat, és rákérdeztek a kórtörténetünkre is. Ezeket végül leadtuk az orvosoknak, akik aztán név szerint hívtak be mindenkit. Összességében azt tudom mondani, hogy elég hosszú az adminisztrációs folyamat, hiszen a regisztrációkor és a helyszínen is ugyanazokat az adatokat kérik tőlünk, úgyhogy ezen talán lehetne gyorsítani. De ezzel együtt is csak legfeljebb 30–40 percet várakoztunk.
Fájdalmas az oltás?
Nem különösebben. Vállba adják, és tőlem azt is megkérdezték, hogy melyik oldalra kérem. Ezzel kapcsolatban azt tudom javasolni mindenkinek, hogy azt az oldalt válasszák, amelyiket kevesebbet használják, tehát a jobbkezesnek a bal vállat és fordítva, mert utólag aztán fáj a szúrás helye.
Mennyi ideig tartották ott a helyszínen? Megfigyelték, hogy jelentkezik-e súlyos immunreakció?
Igen, az oltás beadása előtt még egyszer megkérdezték, hogy mire vagyok allergiás. Utána pedig azt mondták, hogy még legalább 15 percig maradjak a váróteremben. Ezt viszont nem ellenőrzi senki, tehát ezt már a saját felelősségünkre bízták.
Említette, hogy az oltás után fájt a karja. Milyen mellékhatások jelentkeztek még?
A helyszínen kaptunk egy tájékoztatót arról, hogy milyen mellékhatások jelentkezhetnek, és azt kell, hogy mondjam, rajtam szinte minden kijött. Szombat délután még nem éreztem semmit, csak kisebb fáradtságot. Az egyik kolléganőm még jelezte is, hogy ő már belázasodott, de nekem nem volt semmi bajom. Ez viszont estére már megváltozott: felment a lázam, rázott a hideg, gyenge voltam, és a karom is eléggé fájt, nem tudtam felemelni a vállam. Emiatt persze aludni sem tudtam, egész éjjel forgolódtam és lázcsillapítót szedtem. Annyira elgyengültem, hogy egyszer még össze is estem, a páromnak kellett az ágyba támogatnia.
Meddig tartott ez az állapot?
Nagyjából 1 napig. Vasárnap még lázas voltam, és a karom is fájt, de hétfőre szerencsére jobban lettem. Volt egy kis fejfájásom még, de keddre az is elmúlt.
Mivel ilyen mellékhatások jelentkeztek, utólag nem bánta meg, hogy beadatta a vakcinát?
Nem. Igaz, tényleg rosszul voltam, de szerintem az összképet kell nézni. Egynapnyi rosszullét elhanyagolható ahhoz képest, hogy kórházba is kerülhetek a koronavírus miatt, ahol akár hetekig is kezelhetnek, arról nem is beszélve, hogy másokat is megfertőzhetek. Ezt az áldozatot meg kell hozni ahhoz, hogy a javulhasson a járványügyi helyzet.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
