Az ifjú méregzsák mindenre dühös volt.
Dühös volt az ország energiaellátására, mert még mindig az atomenergiától függ. És az olajtól. Dühös volt a vízerőművekre. A zajos és otromba szélkerekekre. Dühös volt arra, hogy hidakat akarnak építeni Dániába. Dühös volt a dánokra, azért mert dánok. A nyérctenyésztőkre, mert nyérctenyésztők. Voltaképpen minden állattenyésztőre. Mindenkire, aki húst eszik. És mindenkire, aki nem… Minden kapitalistára. Majdnem minden kommunistára. Az apjára, mert bankban dolgozik. Az anyjára, mert nem dolgozik sehol. A nagyanyjára, mert grófi felmenői voltak. Önmagára, mert bérrabszolgaként kell dolgoznia, ahelyett, hogy megváltoztatná a világot. És a világra, mert nem biztosítja számára az elfogadható bérrabszolgaságot. Dühös volt arra is, hogy Holgerral együtt ingyen lakhatnak egy bontásra váró házban, hogy nincs lakbér, amelynek fizetését megtagadhatná. Mennyire, mennyire szeretne valahol barikádokon állni! És a legjobban az dühítette, hogy egyetlen értelmes barikádot sem talál, amelyre kiállhatna.
Nombeko arra gondolt, ha az ifjú méregzsák néhány hétig fekete lenne Dél-Afrikában, és ki kellene pucolnia egy-két latrinát, talán látna perspektívát az életben.
Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni /részlet/
Forrás:monarchista.blogspot.com
Tovább a cikkre »
