Szombaton az MSZP – amelynek az Összefogás nevében jogában áll miniszterelnök-jelöltet állítani – „pajzsra emelte” Mesterházy Attila pártelnököt. Vele indul választási küzdelembe a magát „baloldali demokratikus ellenzéknek” nevező formáció. A belső egyetértést talán sikerült ezzel növelni, az erősen ellenük szóló választási esélyeket viszont nem igazán. Újra 2010-ben vagyunk?
Azt korábban már itt a blogon is megírtuk, hogy az elmúlt egy év lehetetlen konstrukciói – „majd megmondjuk a választás után, ki volt a jelölt”, esetleg „döntsenek a szavazók a listák közt” – elvették volna annak a lehetőségét, hogy a média megtalálja a választási kampányban az „alternatív jelöltet”. Ebből a szempontból a jelölt megnevezése előrelépés. Azon azonban érdemes lenne az őt támogató szövetségnek elgondolkodnia, hogy ha 2010-ben Mesterházyval (mert akkor is ő volt „a jelölt”) agyagba lettek döngölve, akkor hogy juthattak oda, hogy az ő jelölése egyáltalán előrelépés a mondjuk pár hónappal ezelőtti helyzethez képest? Micsoda káprázatos stratégiai mélyrepülés kellett ehhez? Hogy felejthették el végig, hogy a fő ellenfél az, akivel majd most kell megmérkőzni, és nem a mostani „szövetséget” alkotó, egyébként 2010-ben még formálisan nagyrészt egy pártban lévő formációk? (Gy. k.: nem, nem kampányolunk itt se Gyurcsány se Bajnai mellett. Ők is ugyanennyire rossz választás lennének szerintünk.)
Véleményünk szerint a választás ezzel eldőlt. Az MSZP most még megpróbálkozhatott volna saját soraiból például Botka Lászlóval – hogy mi okból nem tette, most már mindegy – de inkább a bizonytalan eredmény helyett a tisztes vereségre látszik játszani. Jó lesz az a 0-2, ne kockáztassuk az esetleges 3-2-ért a 0-6 lehetőségét. Mesterházy karizmája, polarizáló, véleményt fókuszáló képessége nem is mérhető Orbánéhoz. Az egyetlen adu a kezében, hogy ő „a kormányváltás”. A kormányváltást akarók egy része azonban őket sem szeretné, és még az „orrát befogva, kesztyűben” sem szavazna rájuk.
2010-ben vagyunk tehát ismét. A választás végeredménye – hacsak a szociknak nem sikerül valami nagyot gurítaniuk, de erre nem látszik sem a munició sem a képesség -, vagy nem száll el nagyon a forint, borítékolható. Blogtársammal, garmr-rel egyetértek, az LMP utolsó esélye ez, és hozzáfűzve posztjához: pontosan ez ad esélyt Schifferéknek. Ha egy kiélezett „fideszmszp” párharc lenne, mindenki „tétre” szavazna. Így, hogy ez, legalábbis a közvélemény szerint eldőlt, lehet „helyre” is szavazni, cizellálható a vélemény. Akinek pedig se a Fidesz, se a szocik nem jönnek be, marad két, illetve a szavazástól való távolmaradással együtt három választásuk.
Egy dologban különbözik a mostani helyzet 2010-től: nem várható éles verseny a második helyért sem. Akkor a Jobbik majdnem befogta az MSZP-t, a mostani előrejelzések szerint nem fogja. Marad tehát a két első befutó elitje számára kényelmes fideszmszp felállás. A mindkettőt rühellők meg már most tudhatják, tudhatjuk: érdemi saját politikai innováció nélkül 2018 is pontosan erről szólhat megint.
Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:
Forrás:kard.blog.hu
Tovább a cikkre »
