„Kedves Testvérek! A reményt mi hordozzuk, egy új világ reményét, mert mi vagyunk az eszme!”
Kónya Dorián
2021. böjtelő havának első napján, este fél hétkor, egy élethosszon át viselt súlyos betegség után 23 esztendős korában megtért teremtő Istenünkhöz Kónya Dorián, a Zöldinges Világnézeti Műhely oszlopos tagja, a Zöldinges.net szerkesztője, igaz hungarista testvérünk. Nevét sokan a médiából ismerhették meg, hiszen egy ritka genetikai betegégben, a Werdnig-Hoffmann kórban (SMA) szenvedett, mely egy lassú bénulással járó betegség. A múltban több adománygyűjtés és közösségi kezdeményezés során igyekeztek rajta és családján segíteni. Dorián 12 éves kora óta ágyhoz kötött életet élt. Míg iskolába tudott járni éltanuló volt, rengeteget olvasott. Felnőttkorba lépve nemzeti sorskérdéseink iránt érdeklődve megismerkedett a hungarizmus valóságával és elkötelezte magát az eszme élethosszig tartó szolgálatára. Később betért a katolikus anyaszentegyházba, felvéve az egy igaz hitet. Mindenki számára, aki valaha találkozott vele, rögtön feltűnt kellemes, jóságos modora, választékos beszéde, magas intelligenciája és olvasottsága, mellyel minden vitatársaságban megállta a helyét. Interneten keresztül ismertük meg őt még 2018-ban, abban az időben, mikor a hungarizmus tovább éltetésének lehetőségeit fontolgattuk. Rövid időn belül közösségünk oszlopos tagja lett, első emlékezetes cikke a hungarizmus védelmében íródott. Már ekkor megmutatkozott rendíthetetlen elvhűsége, mellyel nem csak bennünk, hanem a Pax Hungarica Mozgalom egykori vezetőiben is tiszteletet ébresztett. A későbbiekben, a Zöldinges.net elindulásakor is mindig aktívan kivette részét a cikkírásból, az online-vitákból, annak ellenére, hogy igen nagy nehézséget okozott neki a gépelés. Dorián a társaság élő lelkiismerete volt, egy végtelenül szerény és szerető harcostárs, aki nyugodtságával békét teremtett minden vitás helyzetben. Hitéleti útkeresése élete utolsó éveiben révbe ért, hiszen többünkkel egyetemben betért a katolikus anyaszentegyházba, részesült a beavató szentségekben és gyakorló hívővé vált. Egyik, ha nem a legfontosabb érték számára a barátság volt, és ezt sosem mulasztotta el kimutatni felénk. Még legbetegebb heteiben is buzdított minket a helytállásra és a harc fokozására. Megmutatta nekünk, hogy még a legnehezebb életállapotban is megteheti az egyén, amit meg kell tennie a nemzet szolgálatában. Ennek ékes bizonyítékai számos írása és rendíthetetlen hite, mellyel példaként járt előttünk. Élete végén Isten kegyelméből még utoljára magához vehette a szentségeket és a betegek kenetében is részesült, így nyugodt, bűnbánó lélekkel, Isten megmásíthatatlan akaratába beletörődve távozott el, reményeink szerint a mennyei királyságba, hogy onnan legyen a hungarizmus ügyének közbenjárója. Mint a jelenkori hungarista közösség képviselői, Doriánt saját halottunknak tekintjük, osztozunk a család gyászában. Személyében egy hithű bajtársat, egy kiváló hungaristát vesztettünk el földi életünk színelátása elől. Hűséges szívvel fogadjuk, hogy Dorián helytállását és hősiességét továbbadjuk a jövő hungaristáinak. Életáldozata és könyörgése kövezze ki a hungarizmus útját a végső győzelem felé.
Nyugodj békében Testvér!
„Hol a szeretet?”
Hol a szeretet, mikor a kapitalista bekebelez?
Hol a szeretet, mikor a behajtó nem kegyelmez?
Hol az igazság, mikor az egyenlőség nevében fajtád meggyalázzák?
Hol az igazság, mikor a feminizmus nevében a nőket bemocskolják?
Hol a rend, mikor bármit megtehetsz?
Hol a rend, mikor bárkit megvesztegethetsz?
Hol a hit, mikor nincs áhítat?
Hol a hit, mikor eretnek oktat?
Hol a remény, mikor minden sötét, mint egy kémény?
Hol a remény, mikor minden elfoszlik, mint egy árnyék?
Kérdik: Hová tűnt mind eme érték? Tán az Úr tétlen lenne?
Mire én ennyit mondok: Nem, mert mi vagyunk azok.
/Kónya Dorián/
Az alábbiakban testvérünk korábbi cikkeivel emlékezünk rá.
Utolsó írása év eleji köszöntőnkben jelent meg: Újévi gondolatok 2021
Ebben az évben is több, eltérő témával foglalkozott szerkesztőségünk; Az amerikai zavargásokon át, az Egyház válságán túl, az LMBTQPIA+ propagandagépezetén keresztül, egészen a cigánykérdésig, szinte mindenről írtunk, ami a jobboldali kultúrharcost érdekelheti. Szerkesztőtársaim munkájáról kizárólag a legmélyebb tisztelettel tudok beszélni, hisz tevékenységük szívből jövő és hiánypótló! Mégis ha körülnézek a jobboldalon, annak a berkeit vizslatom, csalódottság vesz körül. Csalódottság, mert a FIDESZ 10 éves kormányzása alatt elkényelmesedtünk, sokan pedig rájuk tekintenek origóként, holott csak alulról építkezve érhetünk el metapolitikai változást, nekünk kell meghatározni a csapásirányt! Vannak „új játékosok” a jobboldalon, kik ennek bölcsességét felismerték, de az irány merre vezetni kívánnak minket, csupán tébolyhoz és széthulláshoz vezet! Mikor a legnagyobb szükségem volt rá, s oldalunk terményét néztem át, az Úr vezette kezemet, mikor újraolvastam Pater Anonymus zseniális. „Az Egyház ismét elengedi a kétkezi munkások és a földművelő parasztság kezét” címre hallgató cikkét. Revelációként hatottak rám sorai, megismételhetetlen az a bölcsesség és sebészi pontosság, mellyel diagnosztizálja társadalmunk egyik, ha nem a legégetőbb problémáját, melyet ki kell mondanom, nem csupán az Egyház, de az egész jobboldal méltatlanul hanyagol! Így ránk, Zöldingesekre hárul a feladat, hogy a Hungarista Mozgalom és Nyilaskeresztes Párthoz hűen, egyedül harcoljunk a munkás és paraszt hivatásrend jogaiért a jobboldalon! Ahogy a hőskorban „Zöldinges bolsevikoknak” titulált minket a Horthy-rendszer, de mi az igazságért mégis rendületlenül tartottuk a hungarizmus pajzsát a munkás és paraszti réteg védelmére, úgy eme vészterhes időkben is fel kell vennünk a régi pajzsot, nem törődve az Orbán-kormány romlott körének megvető tekintetével! Miután pedig megtettük pajzsként kötelességünket, egy szebb világ új hajnalán eljő egy mozgalom képében a kard, mellyel kivívjuk a Hungarista Munka- és Parasztállam létjogosultságát, hogy végre szabadon kiálthassuk az égbe, míg az Úr is büszkeségtől telve meghallja: Nacionalisták vagyunk és Szocialisták!
Normalitás
Nem hagyhatjuk
Rövid gondolatok: mi hozzuk vissza a levegőt
László Imre az ellenségem, az igazság viszont a barátom
Nincs több idő
Üzenet a Katolikus Válasznak!
Tömör filozófia: Megölnéd Hitlert csecsemőként?
Rövid gondolatok: Mi vagyunk az antibiotikum, de a probiotikum is!
A Norbi ügy margójára: Elég volt a meninizmusból és a feminizmusból!
A buddhista expanzió – két tanulmány c. cikkünknek az egyik tanulmányát írta
Lapszemle – 2019.12.21.
A Remény Napja – Ünnepi írások a hatalomátvétel 75. évfordulójára I. Rész c. cikkünkben ezt írta:
Október 15. Dicsőséges nap, ami több szempontból állhat példaként előttünk, legyen szó a nemzet élni akarásáról, a Horthy rendszer elkerülhetetlen bukásáról, Budapest heroikus védelméről, vagy ’56-ra gyakorolt hatásáról. Számomra mégis egyetlen szó kifejezi ennek a dátumnak lényegét, ez a szó pedig a remény. Remény Édesanyánkként szeretett nemzetünk dicsőségének visszatéréséhez, ahol a vezető magyar nép és a nemzetiségek békében együtt élhetnek. Remény egy igazságos társadalom kialakítására, eltörölve mind a rangkórságot, mind a proletár fertőt, helyettük egy valódi munkaállam biztosítása, ahol minden hivatásrendnek megvan a helye. Remény, hogy a Krisztus Urunk iránt érzett hódolat egy emberként hassa át a Kárpát-medence lakosainak szívét és elméjét, nemzetünk oltalmát pedig ismételten felajánljuk Szűz Mária Édesanyánknak. Ennek a reménynek megnyilvánulása, mikor a paraszt rendületlenül műveli a földet és ápolja a kultúrát, szembenézve a kulákká nyilvánítással, s a nagyvállalatok térnyerésével egyaránt. A munkás verítékes szolgálata, sosem lankadván, pedig csak beszélő szerszámként kezelik. Az igaz értelmiségi állhatatos harca az igazság kivívásáért, nem törődve az államapparátus üldöztetésével, sem saját, mindig megalkuvást kereső körének megvető tekintetével. A nő, azaz anya, ki a legszentebb hivatást követve emberéleteket ád hazájának, dacolván sötét erőkkel, kik a Sátán ármányával élve hamis szabadsággal kecsegtetik őket, amit milliónyi néma sikoly kísért. Az ifjúság, kik mindig is a nemzet zálogát fogják képviselni, mert bizony, az erős fa értéktelen magok nélkül, mindig a mag hordozza valami lényegét és jövőjét. A katona élet-halál harca szeretteinek védelmében, esküjét sosem megszegve, álljon akár kínvallatás előtt, akár hálátlan asszonyként viselkedő hazai bíróság előtt, ahol háborús bűnösnek nyilvánítják.
Kedves Testvérek! A reményt mi hordozzuk, egy új világ reményét, mert mi vagyunk az eszme! Legyetek hát büszkék, amiért tudjátok, hogy a helyes úton jártok, de alázattal és áhítattal hordozva a magyar októberek lángját, tisztelegve őseink előtt, kiknek köszönhetjük a remény napját!
Greta Thunberg legnagyobb hibája – A szélsőség
Lapszemle – 2019.04.07.
Miért silány a keresztény szórakoztató média?
Lapszemle – 2019.02.19.
Lapszemle – 2019.01.29.
Szerkesztőségünk mély együttérzést fejezi ki Dorián családjának! Osztozunk fájdalmukban és gyászukban!
Zöldinges.net – Csikós Gergő
A A hungarizmus fekvő harcosa emlékére bejegyzés először Zöldinges.net-én jelent meg.
Forrás:zoldinges.net
Tovább a cikkre »
