A tegnapi nap folyamán, Budapesten lezajlott az első nagyobb magyarországi tüntetés, amelyet a sokadjára meghosszabbított korlátozások szigorúsága ellen rendeztek. A rendezvényen részt vett a Mi Hazánk Mozgalom is, amely egyedüli pártként áll a kisemmizett kis- és középvállalkozók oldalán. A rendőrök pedig több emberrel szemben is intézkedést hajtottak végre.
Dacára az elmúlt hét sűrű történéseinek, a kormány nemhogy nem hajlik a megegyezésre, de barátságtalan lépéseket helyezett kilátásba azok ellen, akik "polgári engedetlenségből" mégis kinyitnák vendéglátóipari egységüket, vagy szimplán azok ellen is, akik egyáltalán kiállnak a tönk szélére juttatott emberekért. Hol lehet a vége ennek az őrületnek?
Szemben az árral
Paradox módon most nem csak a radikális jobboldal úszik az egyre fokozódó elnyomás és kétségbeesés árjával szemben, hanem fordítva, a kormánypártok is nehéz helyzetbe kerültek. Persze nem kétséges, hogy a saját szemfényvesztő módszereikkel ismét megpróbálják "megoldani a problémát" (szigorúan idézőjelben), de minden hasonló korszakban eljön az a pont, amikor már kellő létszámú ember lát át az ingadozó rendszeren ahhoz, hogy többé már ne működjenek ezek a trükkök. Több vendéglátós is jelezte már korábban, hogy az "állami segítség" valójában semmit nem ér ("félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is"), a mindennapok instabilitása pedig a politikai rendszerek egyik legfőbb erodálója.
Vakok lettek, vagy tudatos menetrend szerint dolgoznak?
Jó lenne azt hinni, hogy a kormánypártok egész egyszerűen nem látják át a súlyos helyzetet és önként vették az irányt a szakadék felé, de senkinek nem ajánlom, hogy ebbe az álomba ringassa magát. Nehéz megjósolni, hogyan fog kinézni a "terepasztal" (globális és hazai szinten egyaránt), miután vége a járványnak, de az egyértelmű, hogy országos szinten is hatalmas gazdasági átrendeződések lesznek. Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy az egyre nagyobb elégedetlenkedés és a nyilvánvaló arculat- és támogatásvesztés dacára is, valamiért megéri a Fidesznek végigmenni ezen a kissé rögös úton. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy egy olyan pártban, ahol mindig úgy mondanak valamit, hogy valójában sosem mondanak igazán semmit, ahol "grammra pontosan kimérik", melyik lépéssel mekkora támogatást szerezhetnek/veszíthetnek, nem számoltak azzal, hogy az egyre végeláthatatlanabb bezárásokból fokozódó elégedetlenkedés lesz? Valami miatt mégis megéri a kockázatot, s ez a valami természetesen nem a "járvány" visszaszorítása.
Megvezetett emberek, kádári tempó a kormánymédiában
A mindenben bólogató hátország mindeközben teszi a szokásos dolgát. "Minden rendben lesz, az ország teljesítőképessége nem romlik" stb-stb. Akarva-akaratlanul a Titanic című filmklasszikus azon ikonikus jelenetei jutnak eszembe, amikor a legénység úgy nyugtatja a süllyedő hajón az "átlag utasokat" (természetesen a gazdagok ekkor már a normális létszámmal fel sem töltött csónakokban lebzseltek, mint ahogy a NER-oligarchák is túlélnének mindent), hogy ők maguk is tudják, mekkorát hazudnak. Noha egyre több embernek van elege az egybites, lebutított kommunikációból, még mindig van tetemes létszámú "hívő", akik akkor is hergelhetőek és akkor is a Fideszre szavaznának, ha az deklarálná, hogy el akarja pusztítani az országot. Őket nem kell hosszadalmas (vagy akár rövid) gondolatmenetekkel ostromolni, egyszerűen csak be kell dobni pár "varázsszót", amelyek sajnos akkor is működnek, ha éppenséggel nem igazak, mint ahogy ez ebben az esetben is így van. Tudniillik, valamilyen érthetetlen okból voltak olyan hangadók, akik szerint tüntetni a kormány által hozott korlátozások ellen "libsi dolog", s akik így tesznek, "aláássák a rendet". Magyarra lefordítva, csináljon a kormány akármit, te vagy mindenhez bólogatsz, mint egy igazi agyhalott, vagy liberális vagy, aki természetesen a balliberális összefogás emlőin nevelkedik. Átmenet esetleg? Arany középút? Még csak véletlenül sem.
Tudom, ez így elég röhejesnek hangzik és őszintén bízom benne, hogy egyre többen látnak át a foszladozó ködfelhőkön, de ahogy élesedik a helyzet, ezek a lózungok is egyre hangosabbak lesznek, s a legnagyobb röhej az egészben az, hogy még csak nem is kizárólag a kormánymédiumok, hanem elsősorban a közönségük részéről. A tegnapi demonstráción ugye részt vett a Mi Hazánk Mozgalom is, s ezzel kapcsolatban volt "szerencsém" olyan Facebook-hozzászólásokat olvasni a Fidesz-szektás nehézgyalogságtól, hogy az életkedvem is elszállt jó néhány órára. A leghajmeresztőbbek (a teljesség igénye nélkül): "megvette őket Gyurcsány", "ők is csatlakoznak a balliberális összefogáshoz", "idióták, most lelepleződtek" stb-stb. Miután persze az életkedvem visszatért, már inkább nevetségesnek hatott az egész egy kis szánalommal vegyítve, valamint visszafordíthatatlanul bebizonyosodott, hogy a két, országunkat fogva tartó politikai pólus közül nem csak a balliberálisoknak, de a kormánypártoknak is ugyanúgy van egy gondolkodni nem képes, internethuszár csőcseléke (hogy a kettő közül melyik a népesebb, arról lehetne vitatkozni).
Hagyjuk most a történelmi példákat, hogy ez a fajta kiirthatatlan butaság milyen szomorú helyzetekbe sodorta már az országot az elmúlt ezer évben, inkább koncentráljunk arra, hogy egy kis fényt vigyünk oda, ahová még lehet és megpróbáljuk megmenteni azt az országból, ami még megmaradt belőle. Mivel mind a kormánypártok, mind pedig a balliberális ellenzék a saját "alternatív valóságértelmezésével" van elfoglalva, a mentést rajtunk kívül senki más meg nem teheti. Mert mi nem elégszünk meg azzal, hogy "a kutya ugat, a karaván meg halad".
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
