„Egy pillanat alatt szájról szájra ment, hogy az idegenek egyike »Haynau, az osztrák hentes!«, s midőn a táborszernagy két kísérőjével az udvaron át már a kapu felé menne, egyszerre minden helyiségéből a roppant gyárnak tódult össze a sok munkás és napszámos, és fenyegetőleg kiabálták: »le a hentessel! Üssétek le a vérebet!«” – elevenítette fel majd két évtized múltán is a Vasárnapi Újság 1869. június 20-i számában Julius Jacob von Haynau londoni kirándulásának pillanatait.
Haynau Itáliában és magyar földön elkövetett kegyetlenkedéseinek híre Európa nyugati felét is bejárta. Angliában osztrák mészárosként, itáliai rémtettei miatt bresciai hiénaként emlegették. Mivel a parancsára Ruszkabánya piacterén megvesszőztek egy – honvédtiszteket elszállásoló – erdélyi asszonyt, Maderspach Károlynét, sokan asszonykorbácsolóként emlegették.
Az angol lapokban 1849 nyarán több, merőben alkotmányellenes kiáltványát is leközölték, és pontosan tudtak a nevéhez köthető számos kivégzésről. Többek között a király által kinevezett Batthyány Lajos miniszterelnök haláláról is, ami kontinensszerte hatalmas felháborodást keltett.
A már a Bécsnek is terhes Haynaut 1850 nyarán nyugdíjazták, ő pedig nyugat-európai körútra indult. A szolgálataiért kapott pénzből egyébként Szatmár megyei birtokokat vásároló táborszernagyot többen is óva intették Brüsszelben, hogy átkeljen a Csatornán, mert a ködös Albionban esetleg kellemetlenségek érhetik. A londoni osztrák nagykövetség ügyvivője, báró Koller egyenesen azt ajánlotta neki, hogy borotválja le hosszú, sárgás bajuszát, hátha úgy nem ismerik fel.
Haynau 1849-ben
Haynau azonban nem törődött a figyelmeztetésekkel. Eleinte nem is történt inzultus, hiszen a londoni világkiállításra számos idegen érkezett. 1850. szeptember 4-én két kísérőjével a southwarki Barclay és Perkins sörfőző gyárat kívánta megtekinteni, amelynek vendégkönyvébe a szokásoknak megfelelően beírta a nevét.
Pillanatok alatt híre ment a gyárban, ki is tette tiszteletét náluk. Az udvaron megjelenő Haynau először egy kötés szénát kapott a fejére a padlásajtóból, majd a munkások és az ostoraikat pattogtató kocsisok fejébe nyomták a kalapját, és dobálni kezdték mindennel, amit csak találtak (többek között trágyával), majd seprűkkel páholták el.
A nyugalmazott hadvezér kiszaladt a gyárból, ám az utcán már mintegy félezer fős tömeg várta. Az utcagyermekek, kőszénhordók letépték róla kabátját, húzogatták a bajuszát, és „elkísérték” a Bankside nevű úton. Üldözői elől később egy kocsmában bújt el. A kocsmárosné futárt küldött a rendőrségért, akik kiszabadították szorult helyzetéből, és átmenekítették a Temze túloldalára, számolt be a történetnek legalaposabban utánajáró Kropf Lajos 1903-ban a Budapesti Szemlében.
A botrány után Haynau hamar elhagyta az angol fővárost. A később Brüsszelben és Párizsban is inzultált táborszernagy miatt Bécs és London még hónapokig levelezett, Schwarzenberg osztrák miniszterelnök gyors és szigorú eljárást sürgetett. Vizsgálat nem indult az ügy kapcsán, de egy színes ábrás emléktábla ma is hirdeti, hol verték meg egykoron a londoniak az osztrák hiénát.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
