Hogyan és milyen megfontolásból lettél három és fél éve az Erdély.ma tulajdonosa? Hogy történt? Hazamentél és szóltál a nejednek, hogy „drágám, vettem egy internetes újságot”?
Vissza kell kanyarodjak az 1994-1998 közti évekig, amikor a Baróti Szabó Dávid Szakközépiskola Suli Lapijának, az iskola újságjának szerkesztésében segítettem s ott anyagokat közölhettem. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy talán az újságírás lesz az a szakma, amit magamnak választanék. Egyetemre készültem, ami tőlem távolálló okok miatt nem sikerült, majd a helyi regionális lapnál, az Erdővidéknél dolgoztam. Itt kerültem igazából a mélyvízbe és itt szerettem bele az újságírásba, köszönhetően az akkori laptulajdonosnak, néhai Antal István laptulajdonosnak és Benedek Huszár János főszerkesztőnek, aki jelenlegi baróti polgármester. A friss újság illata, a nyomda, a riportalanyok, események, szerkesztőségi ülések stb., mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy célt fogalmazzak meg magamnak: nekem is kell egy lap. Majdnem két évtized kellett ehhez, de végül 2017 áprilisában szólt egy barátom, hogy vegyem át az Erdély.ma hírportál szerkesztését, megvan a lehetőség erre. Pár nap alatt megegyeztünk az akkori tulajdonossal, meggyőztem a nejem is és így teljesült az egyik fiatalkori álmom. Hozzátenném, hogy félig, mert korábban nyomtatott, „hús-vér” újságra gondoltam, dehát, ami késik nem múlik.
Milyen volt ez a 2017 májusa és 2021 január közepe közötti három és fél év, az Erdély.ma fedélzetén? Gondolom rengeteg érdekes és kevésbé érdekes tapasztalatot nyertél az internetes média sodrában.
Mint mondtam, nem ez az első találkozásom a médiával, a már említett Suli Lapi és Erdővidék mellett az egyik Kovászna megyei napilaphoz, a Háromszékhez is küldtem be cikkeket és magyarországi lapokban is jelentek meg írásaim. Az Erdély.ma oldallal munka volt s nem is kevés, hiszen majdnem minden nap 10-13 órát töltöttem el a szerkesztésével. Persze voltak olyan időszakok is, mikor szabadnapot vagy szabadnapokat engedtem meg magamnak, de így is kijön a napi nyolc óra. Az érdekesség addig van, míg van téma s téma pedig mindig van! Az az újságíró, aki azt mondja, hogy nincs miről írjon, nincs téma, az hagyja abba az újságírást. Közben rengeteg embert megismertem, s ez számomra fontos volt, mert alapvetően szeretek ismerkedni, de ezek az emberek ugyanakkor szakmailag is sokat segítettek, túl a haverságon, barátságon. Tavaly februárban éreztem először meg a rutin iszonyatát és mellette a kérdésben megfogalmazott kevésbé érdekes tapasztalatot. S az előző munkahelyeken szerzett tapasztalatok azt mutatták, mutatják, hogy a rutin bármilyen tevékenység lehető legrosszabb tanácsadója.
Sztorizzunk egy kicsit. Mi volt a legkedvesebb és mi a legfájdalmasabb élményed a portál vezetése során?
Rengeteg kedves élmény van, de talán az oldal felújítását és ennek a felújított, „faceliftes” Erdély.ma oldalnak az elindítását nevezném a legkedvesebbnek, amit az egyik legjobb barátomnak köszönhetek, aki heteken, hónapokon keresztül végtelen türelemmel igyekezett, hogy az oldal új pompájában tündököljön. Ugyanakkor kedves emlék marad az oldalhoz bedolgozó munkatársak önzetlensége is, vagy az Olvasók kitartása az oldal mellett. Felejthetetlen emlék marad a partnerekkel való együttműködés, a különböző intézményekkel való majdnem napi szintű kapcsolattartás. Itt kiemelném a sepsiszentgyörgyi polgármesterrel, Antal Árpád úrral megtörtént esetet: tavaly, a világjárvány terjedésének elején sajtótájékoztatót hívott össze, s szóltam a polgármester úrnak, hogy nem tartom jó ötletnek, hisz pont a politikusok, polgármesterek kellene példát mutassanak és ezeket a személyes találkozókat mellőzzék. Talán 1-2 óra telhetett el és meg volt szervezve az on-line sajtótájékoztató. Mit mondjak, jól esett ez a gesztus. Ennek ellenkezője a Hargita Megyei Tanács elnöke, Borboly Csaba, akinek ugyanezt leírtam, de még válaszra se méltatott, és a sajtótájékoztató a megszokott módon zajlott le. A világjárvány meg épp tombolt. Vagy ugyancsak vele történt meg, hogy egy eseményt jeleztem neki, kérdéseket tettem fel, amelyekre nem válaszolt s rá pár órára a megszokott élő videós bejelentkezésével az általam (gondolom, hogy időközben más által is) jelzett eseményről tudósított. Hát ez minden volt, csak épp a beharangozott respekt nem, egy akármilyen újságíró iránt. Persze szokása megsértődni, ha egy-egy lap a viselt dolgaival foglalkozik. A legfájóbb dolog az oldaltól való búcsú volt. Az elköszönő írásom alatti hozzászólások viszont enyhítettek ezen, hisz rengeteg kedves szót kaptam az Olvasóktól.
Ebből az elköszönő írásodból úgy tűnt, hogy meghiúsult terveid miatt válsz meg a portáltól. Elfáradtál?
Igen, ennyi a történet. Nem volt más okom erre, hisz az oldal fenntartotta magát, még sok évig vezetgethettem volna így, de azt vallom, hogy az ember állja a szavát. Mehetett volna ilyen formában még nagyon sokáig, de minek? Mi a cél? Ha nincs cél, akkor régen rossz. Elfáradtam-e?! Isten ments, dehogyis! Ha valaki 40 évesen azt mondja magáról, hogy elfáradt, akkor ott valami gond van. Nem, nem fáradtam el, végzem a többi dolgomat, vezetem a vállalkozásomat, napi teendőimet, de most már több szabadidőm van. Szépen be is tuszkoltam magam basszusgitár tanfolyamra, hogy ellensúlyozzam a problémát a szabadidővel (nevet).
Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt három és fél évből?
Természetesen a lányomra! (nevet). Komolyra fordítva: arra vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült megőriznem az Erdély.ma oldalain az arany középutat. Vallom, hogy ebben az időszakban ha nem is a Kárpát-medencében, de Erdélyben mindenképp az Erdély.ma volt az egyetlen teljesen független hírportál. Egy dologtól függött: az Olvasóktól. Melyik hírportál mondhatja el magáról, hogy publicisztikai rovataiban bírálta Orbán Viktort, ha épp „rossz fát tett a tűzre” vagy dicsérte, ha épp egy intézményt avatott fel Erdélyben, Felvidéken avagy Kárpátalján? Melyik az a hírportál, amely keményen bírálta az RMDSZ-t, de ugyanakkor kiállt Horváth Anna mellett? Melyik az az oldal, amely kiállt a nők bántalmazása ellen, többek közt Parászka Boróka esetében, de ugyanakkor helyt adott a megvádolt kolléga levelének is? Estig sorolhatnám ezeket a példákat. Kaptam is a fejemre ezek miatt (nevet), mert hol sorosbérenc, hol fidesznyik, hol libernyák, hol nemzetáruló, hol meg „udemerájos” voltam, cikktől függően. Az egyik erdélyi kastély-örökös, újabban nagy művelődési tótumfaktumként tündöklő úriember még a magyar állampolgárságom visszaadására is felszólított. Mondanom se kell, hogy válaszra se méltattam.
Két hete már csak olvasója vagy az Erdély.má-nak. Milyen érzés úgy felkelni, hogy nem vár a napi szerkesztési rutin? Nincs olyan érzésed, hogy hirtelen rengeted időd lett?
Hiányzik, de ugyanakkor jobban érzem magam. Nincs meg a drukk, hogy szerkeszteni kell, dolgozni kell és már teljesen a vállalkozásom másik ágára tudok figyelni. Természetesen eddig sem hanyagoltam el azt, de most még jobban odafigyelek rá. Mint mondtam, nekiláttam a basszusgitár rejtelmeinek felkutatásához, majd utána következik a fuvola, amelynek tanulmányozását pont az időhiány miatt is hagytam abba. Neki kellene állni fogyókúrázni is (sóhajt). Na meg kell egy új kihívás!
Teljesen kiszálltál a sajtóból vagy lesz visszatérés valamikor, valahol?
Mondtam, hogy kell egy új kihívás! Tervben van egy dolog, de addig, míg részleteiben nincs meg, addig nem beszélnék erről. Ha addig meg lesz valami mondanivalóm, s azt nyilvánosan akarom elmondani, illetve leírni, akkor természetesen megteszem. Feltéve, ha lesz igény rá.
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
