Elsőre szörnyű ötletnek tűnt a nyolcvanas évek erősen idejétmúlt slágerfilmjét, A karate kölyköt tévésorozatként folytatni, de a Cobra Kai már három évad óta töretlenül bizonyítja, hogy sz**ból is lehet várat építeni.
Jon Hurwitz és Hayden Schlossberg arra specializálta a karrierjét, hogy lerágott csontnak tűnő, folytathatatlan filmekhez készít folytatást. Pár éve ők voltak azok, akik csodás humorral hozták vissza a sírból az Amerikai pite franchise-t, utána pedig egy különleges ötlettel elérték, hogy folytathassák az 1989 óta tetszhalott állapotban levő, egyetlen vérszegény remake-et felmutatni tudó A karate kölyök filmszériát. Ez az ötlet az volt, hogy fogták az első film gazdag rosszfiúját, Johnnyt, és a folytatást elsősorban az ő szemszögéből kezdték el mesélni, bemutatva, hogy nem minden fekete vagy fehér még egy ízig-vérig hollywoodi történetben sem, és aki sokak számára hősnek tűnhet, mások szemében könnyen lehet a rosszfiú. Ez a váltás frissességet hozott a sorozatba, ami először YouTube prémium szériaként mutatkozott be, ám miután ott viszonylag kevés a fizető néző, az alkotók a további folytatások reményében átköltöztették a Cobra Kait a Netflixre, és ezzel el is indult egy elképesztő sikertörténet, aminek még nem tudni, hol lesz a vége.
Hurwitz és Schlossberg showrunnerként pompásan ráérzett, hogy egyrészt a nyolcvanas évek nosztalgiának van helye a mai popkultúrában, másrészt a dolog olykor röhejes tud lenni, ezért a sorozatban szándékosan és sikeresen egyensúlyoznak a dráma és az ironikus kikacsintások vékony határmezsgyéjén. Tényleg olyan az egész, mint egy mai fejjel elkészített nyolcvanas évekbeli karatés tinisorozat, és ennek főképp az előnyeit érezhetjük. Például egész gyorsan túl tudjuk tenni magunkat azon, hogy a Cobra Kai világában bárki a nulláról pár hétnyi edzéssel feketeöves karatéssá és helyi bajnokká edzheti magát, és a sorozat valósággal sportot űz a szereplői pálfordulásokból: akit az egyik részben még jófiúnak gondolunk, a következőben már rossz lesz, aztán megint jó satöbbi. Ez akár zavaró is lehetne, de mivel ez egy nagyon laza, magát csak egészen ritkán komolyan vevő show, ezt elnézzük neki, sőt, szeretjük is benne. Ami egy másik sorozatban történetmesélési hiba, az a Cobra Kaiban erénnyé, sőt védjeggyé tud válni, és ebben rejlik a showrunnerek titka. A három évad alatt a már elhunyt Pat Morita kivételével lassan minden ikonikus szereplő visszatért, de a Cobra Kai nemcsak A karate kölyök-filmek egykori sztárjaival bánik jól, a fiatalításban is jeleskedik. A kamasz szereplők karakteresek, szerethetők, és jobban bunyóznak, mint a filmek egykori sztárjai, de a Cobra Kai ettől még egyértelműen Ralph Macchio és William Zabka sorozata, a kettejük közti kapcsolat és kémia adja az évadok húzóerejét. Különösen Zabka játéka lehengerlő: karaktere, Johnny az utóbbi évek legszerethetőbb lúzere a tévéből.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
