Egy papnak lehet annyi hite, mint a kutyának! – idézi fel egy tanára mondását a Gulágot megjáró Kerényi Lajos, utalva az élő hit fontosságára. A kilencvenhárom éves szerzetes, óraadó tanár egyike azoknak, akik elsőként kapták meg a koronavírus elleni vakcinát. Lelkészként aktívan szolgál kilenc budapesti kórházban, horgászik, és várja, hogy újra focizhasson.
– Óraadó tanára a Szent Margit Gimnáziumnak. Online vagy offline tanít szívesebben?
– Az online meg se közelíti a „padi tanítást”. Annyira szükséges, hogy legyen egy erőtér a diákok és köztem. Ez online nincs meg annyira. Tanítás közben ráadásul rengeteget kapok én is tőlük. Fontos mindenkinek a kisugárzása. Azt mondanám, a legfontosabb és legjobb dolog a tanításban a mosoly, a kedvesség, az optimizmus, a derű, amelyen keresztül be tudunk lépni a másik ember szívébe, majd ki tudjuk csaljuk belőle ezeket.
– Mi az, amit érdemes még kicsalni a fiatalok szívéből?
A bizalmat. Ezáltal szeretettel tudnak gondolni a tanárra, egymásra. Önmagukban is kell bízzanak. Úgy vélem, a mai világ a kiüresedés időszaka, mert a szép, a szent, a nagyszerű sokszor kimarad. Éppen ezért nekünk az ellopott istenséget – a transzcendenciát, a természetfölöttit – kell visszavarázsolnunk a fiatalok lelkébe. Az emberiség most boldogtalan. Hozzáteszem: mindannyiunknak őrállóknak kell lennünk. Ott a feladatunk és küldetésünk, hogy gondozzuk embertársainkat, szellemileg is gazdagítsuk egymást, és reményt adjunk másoknak. A nyomorult emberiséget az igazi értékekre kell beoltani, a transzcendens felé való nyitottságra.
(…)
– Önnek mi segít abban, hogy ne üresedjen ki?
– Mióta a pesti piarista rendházban élek, azóta a közösségben több időm van töltekezni. Nem szabad leállni, kiszáradni. A kegyelmi erőket biztosítani kell magunk számára, ebben segít a szentmise, a csönd, s kell, hogy ezek ne fárasztó, szokványos kifejezésekből álljanak. Elmélkedek. Meditálok. És persze a karitatív szolgálat is az élő hithez tartozik.
– Emellett olvas, tanít, focizik, horgászni jár.
– A betegekhez is jártam, járok. Ez nagyon fontos az életemben, azért is, mert majdnem orvos lettem. Úgy is mondhatnám, hogy a szegényeket segíteni az nekem fontos, a vallásosságomhoz tartozik.
(…)
– Beoltatja magát a koronavírus elleni vakcinával?
– Hogyne! Az első injekciót már meg is kaptam. Két hét múlva kapom a másodikat.
– Mint idős, mint tanár, vagy mint egészségügyi dolgozó?
– Egészségügyi dolgozóként. Kérdeztem az egyik kórházban – ahova 50 éve járok –, hogy milyen lehetőségem van oltásra. Végül a múlt héten már be is oltottak. Ezzel nagyobb biztonságban vagyok.
– Nem érzi, hogy kivételezett azzal, hogy kórházlelkészként már most megkapta az oltást?
– Ez hozzá tartozik a kórházi ellátáshoz, és én így be tudok kapcsolódni a munkába. 93 éves vagyok. Számomra elsősorban az volt a fontos, hogy én ne fertőzzek meg másokat azzal, ha elkapnám a betegséget. Így nyugodtan megyek betegek közé. Egyébként annyi dolgon mentem keresztül a háborúval és az életem során, hogy én már nem félek.
(…)
– 93 éves. Az még gombócból is sok… Hogyan kell megöregedni?
– Sose szabad megvénülni lelkileg. Ez persze sok mindenből tevődik össze. Egyrészt az alapanyag, amit a szüleidtől kapsz. Másrészt az edzettség, azaz, hogy mennyire vagy felkészülve, mennyire edzed magad. Ne legyen az ember lekváremberke! Kívánom, hogy az akció ne hiányozzon, legyen meg az irgalmasság cselekedeteinek bármelyike! Hiszen az a minden, abból lesz szeretet. Szeretet nélkül meg nincs semmi.
A teljes interjú ITT olvasható.
Forrás: Márkus Roland SP (Piarista Rend Magyar Tartománya)
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
