409 éve, 1612. január 20-án halt meg a prágai Hradzsinban II. Rudolf Habsburg-házi német-római császár, I. Rudolf néven magyar király. Az ingatag és önkényes Rudolf uralkodásra nem volt alkalmas, de számos tehetséggel volt megáldva. Kiválóan festett, ügyesen fúrt-faragott, kora legnagyobb műgyűjtője volt, értett a zenéhez és a tudományokhoz, udvarában dolgozott Johannes Kepler matematikus-csillagász. A babonás császárt azonban leginkább az alkímia izgatta, környezetében nyüzsögtek a kalandorok és sarlatánok, a Hradzsint afféle elvarázsolt kastéllyá változtatta.
II. Rudolf 1552. július 18-án született. Dédanyját őrült Johannaként ismeri a történettudomány, apja, II. Miksa német-római császár és anyja, a spanyol Habsburg Mária első unokatestvérek voltak.
Vakhitű katolikus anyja fiát gyermekként Madridba küldte, nehogy vallási téren türelmes apja befolyása alá kerüljön. Rudolf a komor spanyol udvarban tanúja volt annak, ahogy II. Fülöp politikai okokból meggyilkoltatta saját fiát, Don Carlost, és magába zárkózó, de dühkitörésekre hajlamos fiatalemberként tért vissza Bécsbe.
Rudolfot 1572-ben magyar, 1575-ben cseh királlyá koronázták. Apját 1576-ban követte a császári trónon. Az államügyek intézése iránt legyűrhetetlen undort érzett, a döntésektől is irtózott, így jobbára prágai lakosztálya mélyére vonulva kedvenc óráival és alkimistáival foglalkozott, asztalán pedig csak gyűltek az elintézetlen akták.
Uralkodása első felében ez nem is okozott nagyobb gondokat. 1591-ben azonban kitört a török elleni tizenöt éves háború, ráadásul Rudolf ekkor lépett fel a reformáció ellen, a magyar rendeknek pedig megtiltotta sérelmeik országgyűlési tárgyalását, ami miatt 1604-ben kirobbant a Bocskai-felkelés. (Rudolf magyar földön soha nem járt, csak katonáit szabadította rá a háborúban elszegényedett országra.)
A helyzetet súlyosbította Rudolf és öccse, az ambiciózus és tehetséges Mátyás főherceg viszálya. A testvérek viszonya azért romlott meg, mert Mátyás váltig családalapításra, a dinasztia folytatására noszogatta Rudolfot, aki viszont horoszkópja miatt félt a nősüléstől.
A felbőszült császár kitiltotta öccsét az udvarból, és még a birodalmat minden irányból fenyegető veszedelmek közepette sem volt hajlandó fogadni őt. A családi tanács végül 1606. április 25-én Rudolfot bárgyúságánál fogva alkalmatlannak minősítette az uralkodásra, és Mátyást választotta a család fejévé.
A fivérek között nyílt háborúság tört ki. Mátyás a protestánsoknál és a magyaroknál keresett támogatást: 1606-ban Rudolf tiltakozása ellenére megkötötte az Erdély önállóságát és a protestánsok szabad vallásgyakorlását biztosító bécsi békét Bocskai Istvánnal, és még ugyanebben az évben aláírta a tizenöt éves háborúnak véget vető zsitvatoroki békét.
II. Rudolf császár páncélban (kép forrása: Wikimedia Commons)
1608 júniusában Mátyás 25 ezer fős osztrák, cseh és magyar katonákból álló sereg élén vonult Prága alá, aminek hatására Rudolf kénytelen volt kiszolgáltatni a Szent Koronát és lemondani az örökös osztrák tartományokról.
1611-ben elvesztette a cseh koronát is, és csak a császári címe maradt meg. Utolsó hónapjait a Hradzsin foglyaként töltötte, 1612. január 20-án halt meg.
Az ingatag és önkényes Rudolf uralkodásra nem volt alkalmas, de számos tehetséggel volt megáldva. Kiválóan festett, ügyesen fúrt-faragott, kora legnagyobb műgyűjtője volt, értett a zenéhez és a tudományokhoz, udvarában dolgozott Johannes Kepler matematikus-csillagász.
A babonás császárt azonban leginkább az alkímia izgatta, környezetében nyüzsögtek a kalandorok és sarlatánok, a Hradzsint afféle elvarázsolt kastéllyá változtatta. Az örökébe lépő II. Mátyás vallási ellentétektől szabdalt birodalmat örökölt, és már nem volt képes megakadályozni a harmincéves háború kitörését.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
