Az utóbbi években elszoktunk a robbantásoktól. Pedig a boldog 90-es években gyakran kedveskedtek egymásnak az alvilágban egy-egy kézigránáttal, Molotov-koktéllal vagy pokolgéppel. Akkor bevett szokás volt ilyen módon megszabadulni az üzleti ellenlábasoktól, haragosoktól. Sajnos volt olyan robbantásos merénylet is, melyben ártatlan járókelők is életüket vesztették.
A rendszerváltás után gyakorlatilag mindent felrobbantottak, amit lehetett. Bomba robbant többek között az Országház mellett, a Mátyás-tepomnál, de kapott a Fidesz-székház, és Torgyán József is egy-egy meglepetéscsomagot. Természetesen nem maradhatott ki a balliberális oldal sem, jutott bőven csőbomba az MSZP-nek és az SZDSZ-nek is.
Elmúltak már azok az idők, amikor az átlag budapesti úgy keresett parkolóhelyet, hogy lehetőség szerint ne egy nagy fekete Mercedes mellett parkoljon. Hétfőn hajnalban azonban valaki, ha csak egy rövid időre is, de visszacsempészte a 90-es éveket Budapestre. Az eddig ismeretlen elkövető egy XIII. kerületi bankfiókot repített a levegőbe.
A robbantásos merényletekben közös, hogy szinte sosem kapták el az elkövetőket. Sok esetben az is rejtély volt, hogy a merénylettel mi céljuk volt az elkövetőknek. A teljesség igénye nélkül felidézzük a magyarországi legjelentősebb és legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó merényleteket:
1994. június 11. – Budapesten egy időzített szerkezettel berobbantották az Országház 19-es kapuját. Személyi sérülés nem történt, a kapun kívül jelentős kár nem keletkezett a Parlamentben. A mai napig nem derült ki, hogy miért robbantottak. Magyar szokás szerint elsikálták az ügyet, egyesek a szlovák titkosszolgálatokra gyanakodta, de kézzelfogható bizonyíték sohasem került elő.
1994. július 23. – Budapesten a Mátyás-templom Halászbástya felőli traktusán bomba robbant. Személyi sérülés nem történt, de jelentős anyagi kár keletkezett. Betört többek között tizenhat ólomkristály ablak. A bűncselekménnyel sosem gyanúsítottak meg senkit.
1998. március 11. – Bomba robban Budapesten, a Király utca és a Nagykörút sarkán lévő Halló bár előtt. Egy személy könnyebb sérülést szenved. Az alvilág körökben akkor népszerű Halló bár a merénylők törzshelye lehetett, mert többször is felrobbantották a mulatót.
1998. március 16. – Robbantás történik Torgyán József, az FKGP elnökének rózsadombi társasházi lakásán. Személyi sérülés nincs, de a lakás, az elnök fiának ügyvédi irodája és a környéken lévő gépkocsik megrongálódnak. A detonáció betörte a környező házak ablakait. A környék háborús állapotokat idézett. Természetesen az elkövetőt ebben az esetben sem fogták el. Azt sem sikerült megállapítani, hogy a merénylőknek mi volt a célja a robbantással. Feltételezések szerint, alvilági csoportok próbáltak a politikusokra és a közvéleményre nyomást gyakorolni.
1998. május 1. – Szájer Józsefnek, a Fidesz alelnökének Futórózsa utcai lakása előtt pokolgép robban. Személyi sérülés szerencsére nem történt. Az elkövetőt ebben az esetben sem fogták el soha.
1998. május 24. – Budapesten a Nagytétényi út és a Dózsa György út sarkán az MDF kerületi irodája előtt robbantás történik. Két személy könnyebben megsérül. Bármilyen hihetetlen, de ebben az esetben sem sikerült megállapítani az elkövető személyét.
1998. június 15. – Pokolgép robban a Fidesz Lendvay utcai székházában egy magasföldszinti erkélyen. Az épület megrongálódik. Sem az indíték, sem az elkövető személye nem derült ki soha.
1998. július 2. – A budapesti Aranykéz utcában egy ott parkoló Polski Fiat 126-os gépkocsi alatt nagy erejű pokolgép robban. 4 ember meghal, több mint 20-an megsérülnek, köztük külföldi állampolgárok is. A merénylet célpontja és egyik áldozata a Boros Tamás néven ismert vállalkozó volt. Ez a merénylet volt az eső, amikor ártatlan járókelők is áldozatul esetek a merényletnek. Addig az alvilágban kínosan ügyeltek arra, hogy a merényletekben csak a célszemély sérüljön meg. Az alvilági körök nem akarták a fölöslegesen magukra haragítani. Az elkövetéssel már akkor meggyanúsították Jozef Rohác-ot és szlovák társait, akikről kiderítették, hogy a Béke Hotelben készültek a támadásra, a bombát is ott „pihentetve”, mielőtt beépítették volna a merénylethez használt kispolskiba.
Az autót Josef Hamala vásárolta álnéven, hamis papírokkal. Rohác és csapata szlovák diplomata útlevéllel és szlovák rendszámú autókkal közlekedtek. Egy, a közelben zongoristaként dolgozó grafikus végzettségű szemtanú tökéletes fantomképet is rajzolt róluk, akikre ezen kívül egy megbízható belső informátoruk is rámutatott, valamint a térfigyelő kamerák képein is beazonosították őket. Az Aranykéz utcai merénylettel kapcsolatban, noha a magyar rendőrség szinte a kezdetektől elegendő bizonyítékkal rendelkezett és rendelkezik, csak tizenöt évvel később, 2013. március 4-én hallgatták ki először gyanúsítottként. Valakinek, vagy valakiknek nem állt érdekében, hogy ezt az ügyet feszegessék.
1998. augusztus 18. – Egy Porsche személygépkocsi menet közben robban fel a dél-budai tehermentesítő úton. A gépkocsi vezetője, egy százhalombattai vállalkozó életveszélyes sérülést szenved. Ez a merénylet egy közönséges leszámolás volt, a háttérben elszámolási vita állt.
2001. június 18. – Pokolgépes merényletet hajtanak végre egy távirányítású robbanószerkezettel a Dembinszky utca 10-es számú házban. A detonáció következtében egy 48 éves férfi meghalt, élettársa egy 21 éves nő súlyos sérüléseket szenvedett.
A 2000-es évek elején a nagy merényletek és gránátdobálások kora lejár. Az alvilágban tisztázódnak az erőviszonyok, beáll, egy azóta is tartó status quo. Természetesen egy-két mulató ennek ellenére leég. De a 90-es évekre jellemző napi szintű robbantások megszűnnek.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
