2021. január 1-jén türelemmel viselt, hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Albert Miklós aranykoszorús orgonaépítő mester, Győrasszonyfa díszpolgára. Orgonaépítő és szakrestaurátori tevékenységével párhuzamosan orgonaszakértőként is országszerte elismert nagy tekintélyű szakember, orgonalógus, feltaláló volt.
Jelentős számú új orgona építése mellett a Győri Egyházmegye számára évtizedeken keresztül fontos szolgálatot végzett az orgonaállomány karbantartásával, tisztításával, javításával, hangolásával, de más felekezetek és kulturális intézmények is sokat köszönhetnek lelkiismeretes, szakszerű és pontos munkájának.
A legutóbbi nagy értékű és örökségvédelmi szempontból kihagyhatatlanul fontos munkái között meg kell említeni Elgasz Ferenc téti műemlék orgonájának megmentését, ami nemcsak a Győri Egyházmegye orgonaállománya egyik szinte megsemmisült darabjának feltámasztását jelentette, hanem rávilágított a nagy tapasztalatú mester szakmai eszközkészletének szinte kimeríthetetlen bázisára, találékonyságára és mély alázatára.
Albert Miklós orgonaépítőt kommunikatív együttműködés, szakmai nyitottság és hagyományhűség, mély hit, valamint professzionális szaktudással elköteleződés jellemezte. Vállalkozását, munkáit becsületesen, a határidők maradéktalan teljesítésével szervezte, a szerződésekben vállalt műszaki és esztétikai tartalmat nem szűkítette a megállapodás érvényességének szintjére, minden hangszert olyan állapotban adott át, ami emberileg és szakmai szempontok szerint méltó a szent liturgia szolgálatához. Gyakran vállalt olyan munkát is, ami nem eredményezett a vállalkozása számára profitot, de az Egyház szükségleteire és sokszor a konkrét egyházközség anyagi helyzetére való tekintettel segített. Ő ezt ajándéknak nevezte, kijelentve, hogy ennél sokkal többet kapott attól, akinek mindent köszönhet.
Az örök világosság fényeskedjék neki!
*
Az alábbiakban Albert Miklós szerettei által összeállított búcsúztató emlékezés részleteit olvashatják:
„Édesapánk, Albert Miklós 1955-ben született, és tízéves koráig Győrasszonyfán élt, ahová erős szálakkal kötődött. 2009-ben díszpolgári címet is kapott, és szülőfaluja iránti tiszteletét nemrégiben egy orgona építésével és ajándékozásával fejezte ki.
Mikor családjával Győrbe költözött, nyüzsgő művészeti közösségre lelt, melyben először a képzőművészetek, majd a hangszerkészítés izgalmas rejtelmeibe vetette bele magát. Saját érdeklődésből, hatalmas lelkesedéssel ismerkedett a hangszerek királynőjével, majd hamarosan elkészítette első kétmanuálos és -pedálos, tizenöt regiszteres mechanikus orgonáját. Csak ezután került Szakács István győri orgonaépítő mester műhelyébe tanulónak.
1979-ben alapított családot, négy év alatt háromgyermekes családapa lett, s közben hangszerészvizsgáját is megszerezte, így 1983-ban megvalósult az álma: már hivatalosan is orgonaépítőként dolgozott.
Édesapánk műhelye az otthonunk része volt, s így gyermekkorunktól nemcsak beleláttunk, de részt is vettünk munkájában, igazi családi vállalkozásként. Rengeteget tanultunk a csodálatos mesterségéről, melynek ajándékait a mai napig kamatoztatjuk hivatásunkban és magánéletünkben. Munkáit egyedivé és különlegessé tette, hogy (mivel fiatalon képzőművészettel is foglalkozott) minden művészi tervet, majd az alapján a faragást, festést, díszítést is maga készítette el az adott hangszerre, templomra, megrendelő művészre jellemző egyedi kivitelben. Az elmúlt közel negyven év alatt több száz javítást, restaurálást végzett, s vagy félszáz új orgonát épített. Műhelye, melyet önerőből épített fel, egy apró épületből nőtte ki magát európai színvonalúvá keze nyomán, s a historikus és modern orgonaépítés minden részmunkájához megfelelő eszközökkel és tudással rendelkezett. Számunkra varázslatos volt látni, ahogy egy ilyen bonyolult felépítésű hangszer megszületett először a gondolataiban, majd rajzban és a valóságban is.
Édesapánk végtelen szorgalommal és alázattal dolgozott, hihetetlen munkabírással és munkatempóval. Számára nem volt lehetetlen, mindenre talált megoldást úgy a mindennapokban is, mint a munkájában. Elhivatottan foglalkozott az orgonaépítő mesterségre fogékony fiatalok képzésével, műhelyében minden érdeklődőt tárt karokkal fogadott, és magas szakmai és emberi színvonal példáját adta át nekik. (…) Az elmúlt három évben, a nyugdíjas évek megkezdése mellett is ugyanazzal az alázattal, szeretettel és szorgalommal folytatta a munkáját, amely mindig jellemezte. Emellett a legnagyobb örömöt az utolsó években még hét unokája szeretete és az éneklés jelentette számára. Gyermekeinket tanította, játszott, énekelt és zenélt velük. (…) Számára az elhivatott munka, az orgonaépítés, -javítás, -restaurálás, az éneklés, zenélés, a családdal és a hatalmas baráti körrel töltött idő teljes és maradéktalan életet adott. Sajnos 2017 óta szíve komoly betegséggel küzdött, mely végül 2021. január 1-jén megszűnt dobogni.
Szellemi örökségét, hagyatékát mi, három gyermeke, Veronika, Nóra és Miklós gondozzuk tovább, gondoskodva róla, hogy az utókor is részesülhessen Albert Miklós hatalmas tudásából és örökül hagyott alkotásaiból.
Forrás és fotó: Győri Egyházmegye; Albert Miklós családja
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
