A Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke és megalapítója, Gubcsi Lajos még 2017-ben Árpád fejedelem-díjjal tüntette ki Pászka Lehel lovasíjász világrekordert, aki egy 400 méteres pályán kantár és nyereg nélkül, vágtázó lóról 37,73 másodperc alatt 15 célzott lövéssel mindannyiszor célba talált.
Az akkori méltatásban elhangzott, hogy olyan személyiségek részesülnek elismerésében, akik képviselik, ápolják és védelmezik a magyar örökséget. Idén érkezett az újabb hír, miszerint Pászka Lehelt a Magyar Művészetért Díj kuratóriuma ezúttal Ex Libris Díjjal tüntette ki, mert védelmezi és kitartóan műveli is a magyar lovasíjászat hagyományát. A Sagittis Siculorum nevű épülő lovasiskolában, Pászka Lehel lovasíjásszal beszélgettünk az elmúlt időszakról, és terveiről.
– A rekord után hogyan alakult az életed?
– Ebben a harminchét másodpercben teljes életem munkája benne van. Az egy jól sikerült teljesítmény volt, szerencsére felfigyeltek rám, és sok meghívást kaptam. A hétköznapokban teljes mértékben a lovak körül forog az életem. Az elmúlt pár évben, ha én elmentem valahová, akkor az vagy lovas tábor volt, vagy lovas harcászati bemutató.
– Milyen településekre jutottál el?
– Többnyire itthon az országban, Nyárád mentén, Mezőségen, valamint Szatmár környékén tartottam bemutatókat különböző rendezvényeken. Aztán megfogalmazódott az igény a lovas táborok iránt, és így már több éve rendszeresen járok vissza táborokba.
– Mi volt a késztetés a lovas táborok szervezésére?
– Több alkalmi bemutató után helyi önkormányzatok vezetői kerestek meg, hogy mivel náluk még mindig nagy szerepet játszik a ló a megélhetésben, érdemes lenne a fiatalokat megtanítani a lovakkal való bánásmódra, az igavonáson túl is, ez által is ápolva a magyar lovasíjászat hagyományát. Így megszerveztük az első táborokat, s látva a helyi fiatalok érdeklődését és fejlődését, rendszeressé váltak ezek az események. Pályázati úton támogatott a megyei, valamit a városi tanács is, itthon, Sepsiszentgyörgyön is tábort tudtunk szervezni, amit ezúttal is köszönök szépen. Mindezt azért fontos megemlítenem, mert nemcsak a helyi lovasokat támogatták, hanem lehetőség nyílt a többi, táborokban megismert, tanított lovasíjász-növendéket is meghívni, s így az ismeretségek révén sikerült lovasíjász magyar harcászati hagyományunkat jobban bevinni a köztudatba.
– Az idei év világjárványa mennyire forgatta fel a megszokott életvitelt?
– Nem volt egyszerű, elmaradt az összes bemutató, így a hétvégéim szabadok lettek. A hagyományőrzés háttérbe szorult, de bízom benne, hogy egyszer túl leszünk rajta. Mint mindenkinek, nekem is van egy munkahelyem, nem a lovazásból élek, inkább azt mondanám, hogy azért dolgozok. Mivel lelassult az élet, sokat gondolkodtam, hogy mi legyen. Aztán nekiálltam, és egy régebben vásárolt területre, a városi lőtér mellett elkezdtem építeni a Sagittis Siculorum lovas iskolát.
– Miért fontos számodra az iskola?
– Elsősorban azért, mert látom, hogy sok a tehetséges fiatal, így hiánypótló létesítmény lesz, ha elkészül. Tudom, hogy nekünk milyen nehéz volt gyakorolni, amikor nem volt erre lehetőségünk, de fejlődni akartunk. Vidéki focipályákra kérezkedtünk be, de hamar kitiltottak, mert a lovakkal feltörettük a gyepet. Másodsorban meg azért, hogy aki csak lovagolni óhajt, vagy meg szeretné tanulni saját szórakozására, tudjam megadni ennek a lehetőségét odaillő és biztonságos körülmények között városi környezetben is.
– A lovarda honnan kapta latin nevét?
– ,,A magyarok nyilaitól ments meg minket, Uram!”, a latin nyelvű feljegyzések szerint így könyörgött az ellenég, ebből indultam ki én székelyként, és így született meg a név. Viszont valamiért mégis Pászka Lehel-lovasiskolaként vonult be a köztudatba.
– Milyen stádiumban van az építkezés jelenleg?
– Elkészült a födött pálya, valamint egy kinti gyakorlótér, de én úgy fogalmaznék, hogy a terület fele alkalmas jelen pillanatban lovas edzésekre, a másik fele még mindig építkezési terület, bízunk benne, hogy pár éven belül elkészül. Ettől függetlenül várjuk mindazokat, akik lovagolni vagy íjazni szeretnének, vagy akár mindkettőt megtanulni, mert erre van lehetőség korosztálytól függetlenül.
Huszár Szilamér / Háromszék
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
