Negru. Románul ez feketét jelent. Sem többet, sem kevesebbet. Amikor Sebastian Colțescu kimondta ezt a szót, nem gondolta volna, hogy véget ért a karrierje.
Nem gondolta volna, hogy botrány lesz belőle, hogy a török elnök is megszólal az ügyben, hogy a mimózamilliárdos futballisták sírós, érzékenykedő kislányokká vedlenek, és igazságért siránkoznak. Nem, mert csak annyit mondott: „a fekete”.
Ennyit mondott a PSG–İstanbul Başakşehir BL-meccsen, amikor a szintén román vezetőbíró megkérdezte tőle, hogy ki szólt be kinek a pályán, kinek mutassa fel a piros lapot, mire Sebastian Colțescu azt mondta, hogy „a fekete”. Nem azt mondta, hogy az a rohadék, aljadék, szemétláda fekete.
De Pierre Webo a „negru” szó hallatán dühbe gurult, és mindenki más is hisztizett annak libsi rendje és módja szerint. A török játékosok nem akarták folytatni a meccset, a PSG színes bőrű játékosai is reklamáltak, mintha nem több millió eurót kereső futballisták, hanem óvodás kislányok lennének. Csodálom, hogy nem térden állva vonultak le a pályáról – a Black Lives Matter iránti szolidaritásból.
Így ér véget egy karrier. Sebastian Colțescunak alighanem vége van. Lehet, nem jutott eszébe a játékos neve, és a bőrszíne alapján nevezte meg. Degradálta ezzel? Vérig sértette? Belegázolt a becsületébe? Ugyan már, miről beszélünk: nem Black Lives Matternek nevezik a legújabb amerikai fosztogatómozgalmat is? Akkor az a fekete rendben van, ez a fekete meg nincs rendben, mert román mondta? Azzal nem a bőrszínére redukálnak egy embert? Szörnyű, hogy ilyeneket egyáltalán magyarázni kell.
És közben a csapból is azt folyt, hogy a román játékvezető, a román gazember, a román érzéketlen. A román. Az a kelet-európai felvilágosulatlan barom. Mert azt nyilván lehet, hisz ő fehér. És aki fehér, az vessen magára, az megérdemelné, hogy naponta véresre önostorozza a hátát. Ha ráadásul román, akkor szöges ostorral tegye ezt.
És nemcsak a nemzetközi liberális honlapok, hanem egyes magyar hírportálok is elkezdtek a román játékvezető múltjában turkálni. Nem viccelek, tényleg ezt tették: azt sejtették, hogy voltak erre utaló jelek, mármint arra, hogy előbb-utóbb „feketézni” fog. Veszélyes fickó, több ügye volt, azt ugyan nem írták le, hogy pontosan milyen ügyei voltak, de voltak! És akinek „ügyei” voltak, az csakis egy rasszista román szemétláda lehet. Sőt még a török elnök is beszállt a nyugati libsik kedvenc meccsébe, és olajat öntött a tűzre a Twitter-oldalán.
Szóval ma „je suis” román. Mert mind románok leszünk, ha hagyjuk a gondolat- és rasszizmusrendőrség garázdálkodását.
Pataki Tamás / Magyar Nemzet
Román köszönetözön a Magyar Nemzetnek
Szinte az összes román hírportál, lap kiemelt helyen és nagy teret szentelve számolt be arról, hogy a Magyar Nemzet véleménycikkben állt ki a fekete szó használata miatt rasszizmussal vádolt Sebastian Colțescu játékvezető mellett.
A bukaresti médiumok öles betűkkel közölték a Magyarországról érkezett szolidaritás tényét, hosszan idézték Pataki Tamás jegyzetét.
Több hírtelevízió – köztük a Digi 24 – rövid híradásban tájékoztatott a magyarországi kiállásról. Több médiabeszámolóban is megjegyezték, hogy az Orbán Viktor miniszterelnököt, illetve a Fideszt támogató Magyar Nemzet újságírója védelmébe vette a román játékvezetőt, míg a bukaresti kormány csendben maradt vagy éppenséggel elítélte Colțescu tettét.
Cozmin Gușă volt parlamenti képviselő, több vezető politikus, így Vlad Plahotniuc moldovai exkormányfő, Traian Băsescu volt államfő, valamint Adrian Năstase egykori miniszterelnök tanácsadója, jelenleg a médiában is érdekeltségekkel rendelkező üzletember éles hangú Facebook-bejegyzésben reagált a Je suis román című írásra.
„Szolidaritás és korrektség Orbán sajtója részéről. […] A Magyar Nemzet napilap olyan címmel közölt írást, ahogyan az Romániában nem történt meg. […] Ütős leckét adtak ezzel a román sajtó talpnyalóinak, a román hatóságoknak és Ionuț Stroe miniszternek, aki sietett megfeddni a mi románunkat és ostobán bocsánatot kérni valamiért, amiért mi románok nem voltunk hibásak”
– fogalmaz állásfoglalásában az geostratégiai elemzőként is ismert Gușă, aki magyar nyelven köszönte meg az állásfoglalást.
A Magyar Nemzet cikkéről szóló román médiabeszámolók óriási népszerűségnek örvendtek az olvasók körében. Rengeteg hozzászóló méltatta lapunk szerzőjének gesztusát, több ezren köszönték meg kommentekben a Magyarországról érkező szolidaritást. Az erdélyi magyar sajtó egy része is beszámolt a Magyar Nemzet munkatársának jegyzetéről. A Kolozsváron szerkesztett Krónika online kiadásában idézett a véleménycikkből. A hozzászólók szinte kivétel nélkül egyetértettek a szerzővel.
Az Erdély.ma hírportál is foglalkozott az üggyel. Az erdélyi portál Bolhából elefánt című véleménycikkében a szerző úgy fogalmazott:
a románoknak úgy kellett ez az orrukra koppintás, mint éhesnek egy falat kenyér, mivel a mindenkori román kormányok és sajnos a közvélemény is száz éven keresztül azt hitte és most is azt hiszi, hogy természetes módon cselekszik, ha mindenféle módszerrel folyamatosan bántalmazza a magyar kisebbséget! Kimerítve nemcsak a túlzott nacionalizmus, hanem a rasszizmus fogalmát is.
Pataky István (Marosvásárhely) / Magyar Nemzet
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
