Huszonhét évvel ezelőtt ezen a napon halt meg a harmadik magyar köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke, Antall József. A saját kormányát kamikaze kormánynak tartó, realista konzervatív politikus tanárból és múzeumigazgatóból lett a „tárgyalásos rendszerváltozás” vezéralakja.
Antall József Budapesten született 1932. április 8-án, szülei második gyermekeként. Kisnemesi családja a Veszprém megyei Oroszihoz kötődik. Antall József a közösség és a magyarság iránti felelősségvállalást édesapja személyes példáján keresztül tanulhatta meg. A minisztériumi tisztviselő id. Antall József több minisztériumban megfordulva szociálpolitikával és szegénygondozással foglalkozott a harmincas években. 1939 és 1944 között kormánybiztosként a Magyarországra menekülő lengyel zsidók megsegítésén dolgozott, 1944-ig több mint ötezer zsidó Nyugatra menekülésének megszervezésében vett részt.
Id. Antall József, a Magyar Külforgalmi Rt. elnöke 1946. október 8-án (Fotó: Nemzeti Fotótár/ Mafirt)
A háborút követően a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőjeként, illetve Tildy Zoltán és Nagy Ferenc kormányában újjáépítési miniszterként vett részt a politikai életben, de a Rákosi-korszakban párttársaihoz hasonlóan hamar a politika oldalvonalán túlra szorították őt is. Halála után emberi helytállásáért a Világ Igaza kitüntetést adományozta posztumusz az izraeli Yad Vashem Intézet.
Id. Antall József emléktáblája Izraelben (Fotó: Nemzeti Fotótár/Soós Lajos)
Antall a budapesti piaristákhoz járt gimnáziumba, majd az ELTE bölcsészkarán történelem–magyar nyelv és irodalom szakon tanult, de szerzett diplomát levéltár, muzeológus és könyvtár szakon is, és a doktori címet is megszerezte. Az Eötvös József Gimnáziumban 1955-ben kezdett tanítani, ahol az ’56-os forradalom idején forradalmi bizottságot alakított, de részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében is.
Politikai nézetei miatt a hatóságok rendszeresen zaklatták és őrizetbe vették. 1957-től a Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított, ám ’59-ben a hatalom eltiltotta tanári hivatás további gyakorlásától. Utóbb többen a Megáll az idő című klasszikus Gothár-film Szombathy tanár urának erényes, konzervatív figurájában is Antallt vélték felfedezni.
Jozef Kroner a Megáll az idő című film Szombathy tanár urának szerepében (Fotó: Wikipedia)
Ezt követően könyvtárosként dolgozott, majd a Magyar életrajzi lexikon szerkesztőinek felkérésére nyolcvan orvos életrajzának összeállítását kezdte meg. Ez jó alapot adott neki ahhoz, hogy később, az 1963-ban megnyíló Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban először kutatóként, majd igazgatóhelyettesként helyezkedhessen el. 1974-től megbízott főigazgató, majd 1984-től főigazgató az intézményben, így lehetősége volt több külföldi konferenciára is elutazni. Az állambiztonság ez idő alatt, egészen 1989-ig folyamatos megfigyelés alatt tartotta Antall Józsefet kisgazda kapcsolatai és ’56-os szerepe miatt.
Politikai érdeklődése az alulról szerveződő ellenzéki életbe való bekapcsolódással lobban újra lángra. Csoóri Sándor hívására 1988-ban részt vesz a Magyar Demokrata Fórum munkájában és a második lakitelki találkozón, szeptember 3-án már ő is jelen van. Kezdetben a történelmi pártok újjáélesztésén dolgozik, így a családi hagyományt folytatva az FKGP felélesztésében segédkezik, mint ahogy a KDNP-ben is, de egyik párt összetétele sem alakult úgy, hogy az megfelelt volna a kormányzóképességről alkotott elképzeléseinek. Bár egy darabig vacillált, melyik párthoz köteleződjön el, amely kellően széles néppárt ahhoz, hogy valódi politikai erőt képviseljen, végül az MDF-hez csatlakozott.
A Magyar Demokrata Fórum mintegy 370 képviselője a Lakitelken tartott tanácskozáson (Fotó:Nemzeti Fotótár/E. Várkonyi Péter)
Az ő főigazgatói irodájában kezdődik meg egyébként az Ellenzéki Kerekasztal nem hivatalos munkája: 1988. december 5-én Csoóri Sándor, Göncz Árpád, Bába Iván, Bihari Mihály, Mécs Imre, Mészöly Miklós, Vigh Károly, Szabó Miklós megkezdi a tanácskozást a békés átmenet első lépéseiről és a további egyeztetés kereteiről.
1989 februárjában az addigra a sajtón keresztül már ismertté váló szervezettel az állampárt is megkezdi a tárgyalást. Az Ellenzéki Kerekasztal majd a Nemzeti Kerekasztal munkájában az MDF delegáltjaként vett részt, és bár nem volt jogász végzettségű, elsősorban az alkotmány módosításával foglalkozó, úgynevezett I/1-es szakbizottságon belül dolgozott. Itt ő javasolta az kommunista modell szerinti Elnöki Tanács helyett a korlátozott jogosítványokkal bíró köztársasági elnök intézményének létrehozását, visszanyúlva az 1946-os, még a Nemzetgyűlés által elfogadott törvényhez.
Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés elnökének meghívására az MDF küldöttsége, Csengey Dénes, Antall József és Csoóri Sándor a vendégpáholyból figyelhette az Országgyűlés munkáját. A fotó egy nappal Antall pártelnökké választása előtt készült (Fotó: Nemzeti Fotótár/Cseke Csilla)
A Magyar Demokrata Fórum tagsága második országos gyűlésén, 1989. október 21-én választja meg elsöprő, mintegy 97 százalékos szavazataránnyal elnökévé Antall Józsefet. Innentől kezdve a párt tulajdonképpeni miniszterelnök-jelöltjévé is ő válik.
Antall Józsefet az akkor még Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tartott gyűlésen választották az MDF elnökévé (Fotó: Nemzeti Fotótár/Kerekes Tamás)
Az 1990 tavaszán megtartott, első szabad országgyűlési választásokat az MDF nyerte, ám 42,49 százalékos parlamenti mandátumarányával nem tudott többséget szerezni. A pártnak az Antallal jó viszonyt ápoló FKGP-vel és a KDNP-vel kellett koalíciót kötnie.
Antall József miniszterelnök az eskütételéhez készülődik a parlamentben (Fotó: Nemzeti Fotótár/Varga László)
Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőjeként – lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni – mondta Antall József a választási győzelem után az MDF országos gyűlésén 1990 júniusában. A magyar politika addig nélkülözte a Kárpát-medence magyarságáért való felelősségvállalását, Antall szállóigévé vált mondata azonban visszahelyezte történelmi jogaiba az államhatárokat nem ismerő, a magyar nemzetet egységként kezelő szemléletet.
Antall József realista politikusként tisztában volt azzal a mozgástérrel, amit a történelem kijelölt kormánya számára, és kendőzetlen őszinteséggel beszélt erről, amikor „kamikaze kormánynak” nevezte azt.
Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja 1990 júniusában fogadta Antall József miniszterelnököt (Fotó: Nemzeti Fotótár/Kovács Attila)
Antall József Magyarországot, mint szuverén, szabad és demokratikus országot helyezte fel a világtérképre. Három és fél év alatt a korszak kiemelkedő politikusaival találkozott, a német újraegyesítésen dolgozó német kancellárral, Helmut Kohllal, Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel, Jacques Chirac francia elnökkel és George H. W. Bush amerikai elnökkel. Magánkihallgatáson II. János Pál pápa fogadta.
Antall József miniszterelnök beszél a Fehér Házban, a South Lawn-on az ünnepélyes fogadtatáson, mellette id. George Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke (Fotó: Nemzeti Fotótár/Kovács Attila)
Antallnak a parlamenti többségnél jóval több és nagyobb legitimáció kellett ahhoz, hogy megvalósíthassa a demokratikus átmenet, ezért április 29-én egyezséget kötött az MDF és az SZDSZ arról, hogy a szabaddemokraták megadják a rendszerváltás utáni időszak legfontosabb kereteit adó kétharmados törvényekhez a szavazatukat, cserébe az SZDSZ adhatja – Göncz Árpád személyében – a harmadik magyar köztársaság első elnökét.
Antall József és Göncz Árpád az Országgyűlés rendkívüli ülésszakán (Fotó: Nemzeti Fotótár/Kovács Attila)
A kormány és az ellenzék mézeshetei Göncz augusztusi megválasztását követően hamar véget értek. 1990. október 23. után Antall előre eltervezett módon kórházba vonult, hogy súlyosbodó betegségét kezeljék, amire addig külföldi útjai miatt nem volt lehetőség.
Október 25-én Budapest és több nagyváros főbb közlekedési csomópontjain a taxisok blokádokat emeltek az elszabadult benzinárakra hivatkozva, és ezt az SZDSZ is aktívan támogatta.
A politikai mélyütést Göncz Árpád vitte be a kormánynak a blokád másnapján, kihasználva Antall távollétét és a zűrzavart, a televízióban beszélt a nagyvilághoz. Bár már közel voltak a taxisok és a kormány képviselői a megegyezéshez a benzinár kérdésében, de Göncz bátorítóan ható szavaira végül visszaléptek a további egyezkedéstől.
A kormány és a taxisok csak október 29-án tudtak megegyezni a benzinárak időleges csökkentéséről. Miután a felek aláírták a megállapodást, Antall Józsefnek jeleznie kellett, hogy a kormány (és a kormányfő) a helyén van: a kórházban betegágyából adott interjút a helyzettel kapcsolatban. A pizsamás interjúként elhíresült beszélgetésben elmondta: szerinte a megállapodás létrejötte után előállt helyzetben nincsenek vesztesek és győztesek, és ígéretet tett arra, hogy a blokád résztvevőivel szemben nem lép fel a kormány.
Antall az interjú zárásában ígéretet is tett: „én szolgálok. Addig, ameddig a szolgálatom hasznos. Teszem ezt a legjobb tudásom szerint, ameddig tudom, és a magyar nemzet igényli. Hiszem, hogy népünk bizalmát meg fogjuk érdemelni az elkövetkező időben. Nem tudom, hogy még milyen nehézségek állnak előttünk, de egyet ígérhetek: mindig meg fogom mondani a nehézségeket.”
Antall súlyos betegsége dacára is folytatta kormányfői munkáját. Bár időleges javulást sikerült elérni a taxisblokád alatti kórházba vonulás idején, később kiderült: a kormányzás évei jelentősen rontottak állapotán.
Személyes sorsának egyre közeledő, tragikus beteljesedése, a legyőzhetetlen kórral szembeni harc metaforikus kapcsolatba került a szövevényes, hatalmi érdekkel szembeni szélmalomharccal, amelyre saját kormánya is kárhoztatott. Úgy is fogalmazott egyszer: minden magyar miniszterelnöknek örök tanulság, hogy az első törvényes magyar miniszterelnök vértanúhalált halt.
A belpolitikai válság jól jelezte előre az első kormányra váró politikai nehézségeket és a társadalom végletes megosztottságát. A kiélezett helyzetben Antall számára a személyiségéhez egyébként közel álló, kompromisszumkész, integrátor szerepe várt.
Miközben Antall Józsefnek a társadalmi átalakulás és a gazdasági válság kellős közepén az ország életét kellett újraszerveznie és valamiféle egységet teremtenie, mind a koalíciós partnerek, mind saját párttársai akadályozták ebben. A jobbközép összefogás már 1991-ben megbicsaklott, amikor a kisgazda képviselők egy része a párton belüli hatalmi harcok következményeként Torgyán József vezetésével kilépett a koalícióból.
Antall József Torgyán Józseffel, az FKGP frakcióvezetőjével beszélget a parlamentben (Fotó: Nemzeti Fotótár/Kovács Attila)
De az MDF sem úszta meg a négy évet belső konfliktusok nélkül: már a kormányzás legelején figyelmeztette Antallt a tragikusan fiatalon, 1991 áprilisában elhunyt országgyűlési képviselőtársa, az író Csengey Dénes arra, hogy a pártállam emberei túlságosan erősek maradtak, és a később lángra kapó médiaháborúra is ő figyelmeztetett az elsők között.
A legnagyobb válságot mégis a párt alelnöke, Csurka István okozta, aki nyilvánosan ostorozta a miniszterelnököt. „Paktumpapucssággal” vádolta az 1992. augusztus 20-án, a Magyar Fórumban megjelent, antiszemita szólamokat sem nélkülöző politikai röpiratában, amely szerint a kormány túlságosan aláveti az akaratát a béke érdekében az SZDSZ-nek és a volt kommunistáknak. Csurka arról is írt: a miniszterelnök betegsége felveti a párton belüli utódlás kérdését is.
Csurka István író, politikus, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója beszél az alternatív szervezetek fórumán. Mellette Antall József (Fotó: Nemzeti Fotótár/Cser István)
Korábban, 1991 őszén épp az SZDSZ-es Göncz Árpád segédletével, a Sólyom László vezette Alkotmánybíróságon bukott el a Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvény, amelyet a kommunisták által elkövetett bűnök számonkérése érdekében fogadott el az Országgyűlés. A rendszerváltozás utáni közjogi rendszer működés közben mutatta meg, hogy milyen árai vannak a kompromisszumos politikának.
Tetszettek volna forradalmat csinálni – hangzott el Antall József szállóigévé vált válasza a rendszerváltozás puhaságát kritizálóknak, ami arra emlékezteti az utókort: a békés és vértelen átmenetnek ára van.
Antall József az Országgyűlésben augusztus 31-én, napirend előtt válaszolt Csurka dolgozatára és annak visszhangjára. Az MDF parlamenti frakciója lassan forgácsolódni kezdett: Csurkát kizárták a pártból, de több, vele szimpatizáló (vagy éppen Csurka ellen felszólaló képviselő, mint például Elek István vagy a ma a Demokratikus Koalíciót erősítő Debreczeni József is) erre a sorsra jutott.
Hosszan tartó, a kormányzását beárnyékoló, ám méltósággal viselt betegsége következtében Antall József 1993. december 12-én délután elhunyt. Halálhírét a televízió adását megszakítva Boross Péter belügyminiszter jelentette be. Szavai szerint „a váratlanul rátört újabb betegségen már közismert akaratereje sem tudott úrrá lenni”.
December 17-én ravatalozták fel a Parlament épületében. Személyesen rótta le kegyeletét mások mellett Helmut Kohl német kancellár, Al Gore, az Egyesült Államok alelnöke, Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök, Simon Peresz, ekkor még izraeli külügyminiszterként és Lech Wałęsa, lengyel elnök is.
Margaret Thatcher is lerótta kegyeletét Antall József ravatalánál december 18-án az Országház Kupolatermében (Fotó: Nemzeti Fotótár/Kovács Attila)
1993. december 18-án a harmadik magyar köztársaság első miniszterelnökének koporsóját ló vontatta ágyútalpra helyezték, és a gyászmenet a Parlament előtti egyházi gyászszertartás után a Kossuth térről a Kerepesi temetőbe kísérte. Az út mentén tízezrek vettek végső búcsút Antall Józseftől.
(Fotó: Nemzeti Fotótár/Kerekes Tamás)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
