Portisch Lajos a magyar sakkozás élő legendája. A magyar sakkcsapat első tábláján játszva gyakran vezette diadalra az együttest. Negyven éve Garri Kaszparov alattomos húzásának következtében a magyar válogatott csak második lett a máltai sakkolimpián. A Magyar Nemzet interjújában a kiváló magyar sakkozó erről is beszél.
Húsz részvétel, 260 játszma, 121 győzelem, összesen 176,5 pont. Szikáran, számokkal így írható le Portisch Lajos szereplése a sakkolimpiákon 1956-tól egészen 2000-ig. A Nemzet sportolója az érintett négy kategóriában egyaránt a sakkolimpiák történetének rekordere! S van, ami számokkal nem fejezhető ki: a mögöttük rejlő regényes történelem. Portisch Lajos az 1978-as győzelmünkről és az 1980-as ezüstérmünkről is kuriózumokat árult el. Utóbbi kereken negyven esztendeje ért véget, a magyar válogatott rendkívül pechesen csúszott le az aranyéremről, amiben Garri Kaszparov dicstelen szerepet játszott. A kerek évfordulón felül mindezt annak apropóján elevenítjük fel, hogy a Nemzetközi Sakkszövetség ma várhatóan Magyarországnak ítéli a 2024-es sakkolimpia rendezését.
Portisch Lajos történelmi időkben debütált a sakkolimpián. Az 1956. évi tornát ráadásul egy hónappal a magyar forradalom kitörése előtt éppen Moszkvában rendezték.
Portisch Lajos megállta a helyét, nyolc partijából négyet megnyert, négyszer remizett, összesen hat pontot gyűjtött, tehát jelentősen hozzájárult a magyar csapat bronzérméhez. Érdekesség, a jelenlegi tizeneggyel szemben akkoriban az előcsatározásokkal együtt még húsz fordulós volt a sakkolimpia.
1956-ban szerepelt a magyar válogatottban utoljára Benkő Pál, aki a következő évben disszidált, majd később az amerikai csapat játékosaként találkozott újra a magyarokkal.
1956 azért is mérföldkő, mert a II. világháborút követően a magyar válogatott ekkor végzett először dobogós helyen. Az akkori bronzérmet 1966-ban tudta megismételni, s a hetvenes években szilárdította meg a helyét a legjobbak között.
– jellemezte az akkori erőviszonyokat Portisch Lajos.
Érezte-e valaha is azt a kényszert, hogy a Szovjetunió ellen nem illett győzni?
Az 1978-as Buenos Aires-i olimpia a szovjet nyomás élő cáfolata.
Feszült hangulatban zajlott az olimpia. De nem a szovjetekkel való rivalizálás miatt. Hanem, mert az argentin katonai junta nagyon ferde szemmel nézte a szocialista blokk csapatait. Arról nem is beszélve, hogy mindennap közelharcot kellett vívnom azért, hogy ne szárnyast, hanem steaket adjanak vacsorára. A szarvasmarha tenyésztés országában! Az utolsó fordulóban, a jugoszlávok elleni mérkőzésen biztosítottuk be a győzelmünket. Ribli Zoltán partija volt a siker kulcsa.
Ribli szokatlanul gyorsan húzott, nehogy Ljubojevics felálljon az asztaltól, s valamelyik társa megsúgja neki, a vesztébe rohan. Mire eszmélt, már veszve volt. A szovjetek relatíve sportszerűen fogadták, hogy megszakadt az 1952 óta tartott győzelmi sorozatuk, Karpov hiányával magyarázták a címük elvesztését, aki az olimpiával egy időben játszotta a Korcsnoj elleni világbajoki mérkőzést. (1976-ban sem a szovjetek nyertek, mert a teljes szocialista tábor bojkottálta, természetesen az érintett sakkozók bánatára a haifai olimpiát – a szerk.) A házigazda argentinok annál kevésbé örültek a sikerünknek, még a magyar himnuszt sem voltak hajlandóak eljátszani a tiszteletünkre. A népes Buenos Aires-i magyar közösség lelkes tagjai pótolták ezt a mulasztást, rengetegen kikísértek bennünket a reptérre, ahol felejthetetlen ünneplésben részesültünk.
Az utolsó fordulót napra pontosan negyven esztendeje, 1980. december hatodikán játszották. A magyarok és a szovjetek is 3,5-0,5-re nyertek. A mieink Izland, a szovjetek Dánia ellen. Nálunk sajnos Sax Gyula rontotta döntetlenre jobb állását, egy peches királylépéssel örökös sakkba tudott menekülni az ellenfele.
Amikor már felsejlett, hogy a két csapat az utolsó fordulóban azonos eredményt ér el, ezért a Bucholz-pontok döntenek, mindenki számolgatni kezdett. Baturinszkj ezzel a feladattal Kaszparovot bízta meg. Kiderült, hogy kellően röhejes módon a skót–görög meccs döntött az első helyről. Korábban mi 4-0-ra kiütöttük a skótokat, a görögökkel viszont nem játszottunk. A szovjetek fordítva. Még a 2-5-1,5-ös skót vereség is nekünk kedvezett volna. Már eleve szerencsétlen előzmény volt, hogy a skótok éljátékosa, bizonyos Pritchett nemzetközi mester a pocsék körülmények miatt a verseny közben hazautazott. Ő volt a skótok egyetlen valamire való sakkozója, akik talán nélküle is szerezhettek volna másfél pontot, ha Kaszparov nem „szekundál” a görögöknek…
– elevenítette fel a máig fájó esetet Portisch Lajos.
Végül a görögök nyertek 3,5-0,5-re, s így kerültek másfél Bucholz-ponttal a szovjetek a mieink elé. Így lett oda két év után az újabb arany.
Portisch Lajos bizakodik, hogyMagyarország elnyeri a 2024-es torna rendezését. Természetesen ő s tisztában van azzal, hogy a magyar válogatott jelenleg nem tartozik az esélyesek közé, de mint mondja, korai még azt latolgatni, mi lehet majd négy év múlva.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
