Mi kellett hozzá? Néhány banánhéj, vagy egy szörnyű kettős gyilkosság? Ahhoz, hogy az országos rendőrfőkapitányt, a legfőbb különleges ügyészt, vagy a legfelsőbb bírák egyikét bilincsben vigyék el. Akárcsak a hozzájuk hasonló pozícióban levő további két-három tucat gyanúsítottat.
Az ügyek az írás születésekor még nincsenek bírósági szakaszban vannak, távolról sem mondható ki végérvényes ítélet. Maga a kérdés azonban, hogyan fajulhatott idáig a helyzet, megér egy rövidebb vizsgálatot.
Vihar, Ocsú, Isten Malma, Forgószél, Tisztítótűz. Másfél év leforgása alatt ilyen fedőnevek alatt bonyolította le a szlovákiai rendőrség, illetve annak a Nemzeti Bűnügyi Ügynökség (NAKA) nevű szerve azokat az eljárásokat, amelyek során az ország talán legillusztrisabb rendőri és igazságügyi társaságát helyezték fokozatosan vizsgálati fogságba.
A bevezetőben említetteken kívül a NAKA volt igazgatója, a Pénzügyi Rendőrség hírszerzési igazgatója, a belügyminisztérium gazdasági részlegének vezetője; továbbá járási és megyei bírók, ügyvédek, az adóhivatal pénzügyi nyomozói hivatalának vezetője, az igazságügyi minisztérium államtitkára és további polgári személyek kerültek lakat alá.
Ha teljes és pontos listát akarnánk közölni, annyi címet kellene felsorolnunk, hogy talán még a felületes olvasó is megdöbbenne, az igazságügy és a rendőrség ilyen magasrangú társaságát vádolják bűnszervezetben való részvétellel. A válasz egy lesújtóan egyszerű igen, az út viszont, amely idáig vezetett, sok-sok gazsággal, visszaéléssel és egyre inkább felfuvalkodott, beképzelt politikusi és gazdasági szereplői viselkedéssel terhelt.
Az ősbűnt Vladimír Mečiar egykori kormányfő követte el, aki elfogadottá tette azt a nemzetközi gyakorlatot, hogy pártját (HZDS) kétes mecénások, szponzorok vagy oligarchák támogatják pénzügyileg, a párt pedig úgy viszonozza ezt, hogy sikeres választások után ezeknek az embereknek állami megrendeléseket, gazdasági pozíciókat és további előnyöket biztosítanak. Ezt a rendszert működtette a Mečiart váltó Dzurinda-kormányzat is, és minden jel szerint a háromszoros miniszterelnök, Robert Fico Smer nevű pártja háromszoros kormányzása alatt a politikai vállalkozás olyan méreteket öltött, hogy az már túlnőtt a klasszikus pártfinanszírozási cserekereskedelem keretein, és önálló gazdasági életet kezdett élni.
A Smer párt 2002-ben indult először a választásokon, ahol még várakozáson alul szerepelt. Választási kampánya viszont már akkor óriási összegeket emésztett fel, szponzorai futottak a pénzük után. A következő választásokon, 2006-ban már fényes győzelem született. Igaz, kampányukra a párttörvényben megengedett maximális keretnél a legóvatosabb becslések szerint is a tízszeresénél többet költöttek. Hogy honnan, kitől volt erre pénz, ezt ma is homály fedi, az viszont tény, hogy létezik egy nyilvánosságra hozott hangfelvétel, amelyen egy, a Ficóéhoz kísértetiesen hasonló hang arról számol be a párt bennfenteseinek, hogy saját ügyességével egyedül is képes volt több milliót szerezni.
A kifutófélben levő, konkurens HZDS egyik képviselője, Jaroslav Jaduš mondta el már 2005-ben a sajtónak, hogy Fico pártja mintegy részvénytársasági rendszerben működik, ahol a maroknyi gazdag részvényes – mint befektető – konkrét személyeket nevezhet a választási listára, illetve egyes kormányzati pozíciókba, ahonnan ezek már saját rendezésben részesítik gazdáikat konkrét előnyökben. A protekciós előnyök viszont a gazdasági és politikai élet többi szereplője számára hátrányokat jelentettek, akik ezt nyilván nem akarták annyiban hagyni, ezért folyamatosan biztosítani kellett az igazságszolgáltatás elleni védelmet. Ez elsősorban azt jelentette, hogy egyes vizsgálatok-nyomozások el sem kezdődnek, vagy ha már elkezdődtek, azokat hosszú időre elfektették, vagy ha befejezték, akkor bűncselekményre utaló jelek hiányára hivatkozva nem kerültek vádemelési szakaszba.
Ehhez elsősorban szervilis rendőri vezetésre volt szükség, amely ezt a folyamatot garantálni tudta. A gyakorlat párhuzamos megvalósulásának lehettünk tanúi a legfőbb ügyészségen, ahol Dobroslav Trnka hivatali idejében nemcsak hogy a politikai szövetségesek elleni ügyeket fektették el, hanem arra is sor került, hogy a szövetségesek ellenfeleit hozták nehéz helyzetbe. Az igazságszolgáltatás következő szintje, a bíróságok rendszere szintén nem maradt ki e polip karjai közül, ahol olykor egy márkás ridikülért vagy pár ezer euróért megfelelő döntést hozó bírók száma szaporodott el.
A Smer párt 2016-ban kezdődött harmadik kormányzati idejére a rendszer már olajozottan és szinte önállóan működött. Ennek, a mostani információk szerint, mintegy helytartója vagy franchise vezetője az a Norbert Bödör volt, akinek a családi vállalkozásában működtetett Bonul nevű őrző-védő szolgálatuk évek óta az állami megrendelések kedvezményezettje volt, családi rendezvényükön pedig Robert Fico mondott ünnepi beszédet.
Norbert Bödör nem volt a szlovák rendőrség tagja, a borospincéjében tartott eligazításokon viszont jelen volt a rendőrség most őrizetbe vett csúcsvezetése. Ezeknek az eligazításoknak a fő célja az éppen aktuális ügyek megbeszélése, a feladatok és az inkasszált kenőpénzek, védelmi pénzek elosztása volt.
Előfordult, hogy a rendőrségi operatív módszerekkel megszerzett információkkal vettek rá vállalkozókat, hogy ha fizetnek, békén hagyják őket. A rendőrségi–ügyészségi–bírói hálózat tudott egymásról, legalábbis áttételesen mindenki mindenkinek a rendelkezésére állt közülük. Természetesen nem ingyen. Ilyen közös kapcsolódási pont volt közöttük az önmaga tévedhetetlenségét, sikerességét és bennfentes kapcsolati hálóját lépten-nyomon hangoztató „másként” vállalkozó, elsősorban az okirathamisításban, váltócsalásban, áfa-visszaigénylésben gyanúsított és első fokon elítélt Marián Kočner, akinek a személye még jogerős ítélet nélkül is összekapcsolódott a fenti üzelmekről folyamatosan beszámoló Ján Kuciak újságírónak és kedvesének, Martina Kušnírovának 2018. tavaszi meggyilkoltatásával.
Kočner önteltsége is hozzájárult ahhoz, hogy már mintegy harminc személyt tartóztattak le ebből a bűnbandából. A vállalkozó, mint köztudott, telefonjában törlés nélkül tárolta többezer üzenetét, amelyek mintegy térképként szolgáltak a gyilkosság, illetve Kočner üzelmeinek nyomozásakor.
Joggal tehető fel a kérdés, hogyan lehetséges, hogy a rendőrség ilyen vehemenciával fogott hozzá annak a Kočnernek a vád alá helyezéséhez, aki egészen addig az államigazgatás, a rendőrség és az igazságszolgáltatás kedvenceként szerepelt? A választ a már említett tragédiában, kettős gyilkosságban kell keresni, amely akkora felháborodást váltott ki az országban, hogy nemcsak a most leültetett Tibor Gašpar országos rendőrkapitánynak kellett mennie, hanem a rendőrség munkáját garantáló Robert Kaliňák belügyminiszternek is.
A másik ok a 2020-as februári parlamenti választások eredménye, amely kilökte a kormányból a Smer pártot és két asszisztáló segédjét, a Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) és a Most–Híd pártot. Az új belügyi és igazságügyi posztokat éppen azok az emberek foglalták el, akiket a Smer–SNS–Híd hármas fogat ellehetetlenített. Ilyen például az új belügyminiszter, Roman Mikulec, illetve az új igazságügyi miniszter, Mária Kolíková. A megváltozott belügyi és igazságügyi légkör hozzájárult ahhoz, hogy a Bödör-féle bűnszövetkezetet, akár annak legfelsőbb szintjéig, vád alá vonják, és legtöbb tagja ellen, az egykor magas pozíciókat betöltő személyek esetében is vizsgálati fogságot rendeljenek el.
Ezek közül az egyik Ľudovít Makó, az adóhivatal pénzügyi nyomozói hivatalának volt igazgatója, akit az Isten Malma akcióban tartóztattak le, és az elsők között ajánlotta fel együttműködését a nyomozó hatóságnak. (Makót egyebek mellett egy rendőrtiszt elleni gyilkosság előkészítésében való részvétellel is gyanúsítják.) Az ő beszámolója is hozzájárult a Tisztítótűz akcióhoz, amely során a rendőrség egykori csúcsvezetőit tartóztatták le. De nemcsak őket, hanem Dušan Kováčikot, a különleges ügyekkel foglalkozó ügyészi részleg sokéves vezetőjét is, aki – érdekesség – tízezer euróval a zsebében kezdte a napját, amikor az érte jövő rendőrök bilincset kattintottak a kezére. Figyelemre méltó, amit az őrizetbe vételét kezdeményező fiatal ügyész, Ondrej Repa mondott aznap a sajtónak: „Biztosnak tűnik, hogy újabb ügyek kerülnek a felszínre.”
A helyzet, sajnos, nemcsak a konkrét vádemelések kiváltotta megkönnyebbülést hozza magával a társadalomban. Az első meglepetések után, hogy az érinthetetlenek is sorra kerülhetnek, felmerülnek a rendszer működésével kapcsolatos aggasztó kérdések, vajon mi a garancia arra, hogy a megkezdett munka nem vész kárba, és egy esetleges gyors kormányváltással nem rendeződik-e vissza a helyzet? Erre Jaroslav Spišiak, az egykori reformpárti rendőrkapitány (jelenleg a belügyminiszter tanácsadója) annyit mondott a Denník N napilap szerkesztőjének, hogy amennyiben sikerül néhány törvénymódosítást elvégeznie a mostani koalíciónak, nagy a valószínűsége, hogy ezután már nem lehet fű alatt, csendben, rendeletekkel irányítani a rendőrséget. Az igazságügy reformját pedig Kolíková miniszter kezdeményezte, ennek a tervezete cikkünk írásakor már a pozsonyi törvényhozás előtt van.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/48.számában)
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
