Még nem látszik a vírustól, de már itt van a sarkon túl. Hamarosan rád ijeszt, ha merengve sétálsz maszkban a néptelen járdán. Igen a népszámlálás réme már itt leselkedik rád, felvidéki magyarra, s amikor a teljes valóságában szembe találod magad vele, fogalmad sem lesz, hogyan győzd le a népszámlálás rémét.
Miért is rém a szlovákiai népszámlálás a felvidéki magyar társadalom számára? Nos azon egyszerű oknál fogva, hogy félünk, ki fog derülni, nem is létezik. Mármint egy csomó magyar. Most még remegve reménykedünk, hogy talán mégis itt vannak valahol, csak jól elbújtak. Amúgy igen, ez az igazság. Jól elbújtak előlünk, nemzettudatos magyarok elől, akik a kemény magot képviseljük, hiszen velük egyre kevesebb a közös érintkezési pontunk, de ezt nálam sokkal jobban megírta Csonka Ákos, szűk egy hónappal ezelőtt.
A munkaértekezleteken zárt szobáiból már kirepült az első fecske. A szakemberek üzenetét átadták a nyilvánosságnak, miszerint a magyarságunk érték.
Nem azért szoktam tollat ragadni, hogy ha valami új, fontos hír megjelenik a közösségünkben, akkor azonnal rácsapva – mindenkitől okosabbnak tűnve – belekössek az adott témába. A következő sorok tehát kizárólag jó szándékkal születtek, abban a reményben, hogy eljutnak az illetékesekhez.
Kedves felvidéki magyar politikusaink, társadalomtudósaink, újságíróink és más közéleti személyiségeink!
Amennyiben azt szeretnénk, hogy a népszámlálással kapcsolatos üzeneteink eljussanak azokhoz, akiket leginkább meg szeretnénk szólítani, tehát az ingadozókhoz, a rejtőzködőkhöz, illetve legfőképpen azokhoz, akik már egyáltalán nem tájékozódnak a felvidéki magyar médiából, nos azokhoz egészen másképpen kell eljutnunk. Szlovákul kell velük kommunikálnunk.
A magyar kemény magunk ugyanis tudja a dolgát, és a polgármestereinkkel karöltve, kellő odafigyeléssel szinte minden településen meg tudjuk szervezni az ívek kitöltését, tehát őket nem meggyőzni kell, hanem odafigyelve rájuk, jól szervezetten kell megoldani, hogy „egy szem se vesszen kárba”.
Apropó polgármesterek, a maradék energiát és anyagiakat pedig a magyar polgármestereinkkel való közös munkára fordítanám, végre legyen már a választási kampányokon túl egy közös ügyünk a magyar polgármestereinkkel, önkormányzati képviselőinkkel.
Nos hát, miért is szlovákul kell kampányolni a szlovák médiában, hogy többen legyünk magyarok? A válasz végtelenül egyszerű, amely a valóságból táplálkozik: mert a célcsoportunk – azaz az elveszni látszók – már a szlovák médián szocializálódik, megveszi reggel a Čas-t, napközben Expes-t hallgat és este a JOJ Kriminoviny-n bóbiskol. Ez van, ebből kell kiindulnunk, ha el akarjuk őket érni az üzenetünkkel.
Mielőtt nekem esnének azok, akik úgy gondolják, hogy vesszen a férgese, vegyenek egy mély levegőt, számolják össze a tágabb rokonságukban, hogy mennyi ilyen „elfajzott” magyarjuk van és gondolkozzanak el azon, hogy most mi a fontosabb: a kirekesztésük, vagy a be-, illetve visszafogadásuk?
Ahhoz, hogy pozitív eredménnyel zárjuk a 2021-es népszámlálást, én ezt a módszert javaslom. Ja, és még egy fontos dolog: van lehetőségünk a statisztikai hivatal bugyraiba betekintést nyernünk az adatok összesítése során? Jó lenne, ha erre lenne mód, mert Szlovákia a korlátlan lehetőségek és variálások hazája. Mint az USA…
Utóirat: amúgy tíz éve a ruszinok így csinálták, azaz a szlovák médiában nyomták a kampányukat, és többen is lettek Szlovákiában. Meg kell tehát keresni a szlovák médiákban szereplő felvidéki magyar színészeket, művészeket, sportolókat, fel kell kérni őket a szereplésre és indulhat egy ügyes, okos kampány. A cél szentesíti az eszközt!
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
