Az SZFE diákjainak keddi sajtótájékoztatóján a hallgatóság soraiban ott volt Upor László is, az úgynevezett modellváltás előtti rektorhelyettest, őt kértük, hogy röviden értékelje a helyzetet. Interjú.
Élő közvetítésünket itt láthatja:
A járvány második hulláma, és a rendkívüli jogrend alatt még nehezebb helyzetbe kerül az SZFE polgárainak küzdelme. Meddig tarthat ki az ellenállás lendülete?
Az egyetem közössége egységes, az első pillanattól kezdve. Az oktatók és a hallgatók együtt tiltakoznak, tiltakoztak az ellen, ami velünk történt, és ez továbbra is így marad. Hogy a társadalmi támogatás mennyire fullad ki, vagy erősödik meg, az azon is múlik, hogy mennyire ismeri föl a társadalom, hogy itt róla is szó van, nemcsak rólunk. Ami minket illet, az oktatást folytatjuk, ahogy folytattuk eddig is, és próbálunk mindenfelé erős jelzéseket küldeni, mert nem így kellene történnie ebben az országban a dolgoknak. Hogy erre ki mennyire rezonál, az már nem rajtunk múlik.
De vajon másik oldal mennyire rezonál ezekre a gesztusokra?
Tulajdonképpen minden lépésük csak arról árulkodik, hogy semmiféle együttműködésre, tartalmas és valóságos együttműködésre nem gondolnak. Számtalan olyan pont lett volna, amikor valamit visszavonhatnak, valamit ajánlhatnak, azért, hogy akiket vezetni szeretnének, azokkal tárgyalhassanak, ám minden egyes üzenet parancs formájában jelent meg. Az nyilvánvalóan nem működik, hogy először megtiltunk valamit, azután meg leülünk arról tárgyalni. Ez méltatlan minden félhez. Akár a fenntartó, akár a volt fenntartó valódi tárgyalási alapot teremt, újra lehet gondolni a dolgokat, de eddig ilyen nem történt.
De ugye milyen hülyeség, hogy így kell beszélni? Egyik oldal, másik oldal? Együttműködő munkatársakként kellene dolgozunk, ám hogy az egyetem vezetősége nem a partnerünk, az már önmagában nonszensz.
Azzal a helyzettel mit lehet kezdeni, hogy a Neptun-rendszerbe nem engedik be a tanárokat?
Szerintem beírni a történelemkönyvekbe, mint valami egészen elképesztő abszurditást. Ezt nem lehet kommentálni.
Ön szerint mi lesz ennek a folyamatnak a vége?
Fogalmam sincs, lassan egy éve zajlik valami, aminek az ezer pillanatában történtek olyan események, amiket addig tökéletesen elképzelhetetlennek tartottunk volna, következésképpen a jövőben is előfordulhat rengeteg minden, amivel ma még nem számolhatunk.
A legfontosabb kérdés mégiscsak a hallgatók helyzete. Ők tudják-e folytatni a tanulmányukat, és mindezt hivatalos formában?
Ha valaki azt állítja, hogy ez nem hivatalosan elfogadható képzés, az nem ismeri a felsőoktatási törvényt, nem ismeri a felsőoktatás természetét, nem ismeri a fenntartó jogait és kötelességeit. Amennyiben a hallgatók tanulnak, az oktatók oktatnak, az oktatás érvényes. Márpedig itt szeptember közepe óta folyik az oktatás, minden ellenkező híreszteléssel szemben, méghozzá úgy, hogy ezt dokumentumokkal bizonyítani tudjuk. Nem mintha egyébként bármilyen fenntartónak, pláne vezetőségnek dolga volna tanfelügyelőként, vagy tanellenőrként fellépni. De ha éppen ez a szándéka, megteheti, tisztában lehet azzal, hogy mi zajlik az egyetemen.
Hogy érzik magukat a hallgatók?
Úgy látom, hogy mindenki tele van energiával és tervekkel, de nyilván fel kell dolgozni azt, hogy úgy, ahogy eddig léteztek az épületekben, nem lehet tovább. De nem a csalódás dolgozik bennük, hanem az a kreativitás, aminek millió jelét adták eddig is. Ezen az úton próbálnak tovább haladni.
Büszke rájuk?
Hogy a fenébe ne?! Nagyon könnyű rájuk nagyon büszkének lenni.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
