A maják, az inkák, a mississippiek, a Húsvét-szigeti és az Indus-völgyi civilizációk – csupán néhány példa a történelem viharai által elsodort civilizációkra, amelyek – nagy mennyiségű épített örökség és régészeti leletek mellett – számos megválaszolatlan kérdést hagytak az utókorra.
A Maja Birodalom összeomlása talán a legismertebb példája egy civilizáció teljes eltűnésének: nagyszerű épületeiket, csodás városaikat és úthálózatukat mind elnyelte a közép-amerikai dzsungel. Habár a maja nyelv és kultúra továbbra is él, a civilizáció önmaga árnyékává vált.
A birodalom virágkorát az úgynevezett klasszikus időszakban élte (ezt követte a 9. századi hanyatlás), amikor a maják nagyszabású mezőgazdasági és építészeti vívmányai a Yucatán-félsziget egészén jelen voltak, a mai Mexikótól egészen a mai Guatemaláig és Belize-ig.
A maják kiterjedt kézírásos kultúrával bírtak, és a matematikában is mély ismeretekkel rendelkeztek. Különleges naptárat is alkottak, ragyogó mérnöki képességeik által pedig nem csupán legendás piramisaikat tudták felépíteni, de a művelhető földterületet növelő teraszokat és öntözőcsatornákat is.
Habár a Maja Birodalom fokozatos hanyatlásának oka sokáig teljes rejtély volt, a bizonyítékok arra utalnak, a civilizáció leromlását a Yucatán-félsziget éghajlatában bekövetkezett változások, valamint az éhínséghez és a városok elnéptelenedéséhez vezető, állandó fegyveres konfliktusok következtében áldozott le a maják napja.
Az ókor egyik legfejlettebb civilizációja volt az Indus-völgyi (más néven Harappa-) civilizáció. Bár sajnálatos módon történelméről nincsenek írott források, a régészeti leletek alapján a Kr. e. 4. évezred során kezdtek el az itteni őslakosok területén megjelenni a nyugat és dél felől érkező bevándorlók.
A birodalom, amelyet létrehoztak, a mai India, Pakisztán, Afganisztán és Irán területére is kiterjedt, és Kr. e. 2500 és Kr. e. 1700 között élte virágkorát. Ebben az időszakban a világ akkori lakosságának tíz százalékát foglalta magába, azaz körülbelül ötmillió embert.
Nagyjából háromezer éve kezdték el a birodalom lakói elhagyni városaikat, amelyek széles sugárútjai mentén szennyvízcsatornák is futottak. A városokban kovácsműhelyek és többemeletes téglaházak is megtalálhatók voltak.
Igen keveset tudni a Harappa-civilizáció mindennapi életéről, és még kevesebbet hanyatlásának okairól. Valószínű azonban, hogy – a majákéhoz hasonlóan – e civilizáció sorsát is a klímaváltozás pecsételte meg. A szakértők szerint a csökkenő csapadékmennyiség miatt a birodalom nagyszámú lakosának élelmezését már nem tudták tartósan megoldani, ami az összeomláshoz vezethetett.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
