Negyvenezren voltak. Legyilkolták, lemészárolták őket. Azért, mert magyarok voltak. A rendszerváltásig elhallgatták az egész történetet. Itthon és Jugoszláviában is. Azóta sem sokat beszélünk róla.
Keretes rész a történelemkönyvekben. Elrejtett lábjegyzet. Mintha meg sem történt volna. Tito partizánjai és a jugoszláv kommunisták negyvenezer magyart mészároltak le 1944 és 1945 között a bosszú ürügyén. Valójában tudatos, eltervezett népirtásról volt szó. A Délvidék „megtisztításáról”. Elszlávosításáról.
Tüzes trónra teszlek, onnan is leveszlek – valami ilyen démoni dolgot műveltek a bozsori pappal. Bevittek egy sparheltet a templomba, és rárakták a plébánost. Megégették. Van szemtanú, aki szerint túlélte, és még a halottas szekéren magához tért, más szerint már ebbe belehalt. Mennyit bír egy mártír?
A falu teljes magyar lakosságát kiirtották, a nőket és gyerekeket lágerekbe zárták. Számtalan csecsemő és gyermek halt éhen, mert tudatosan éheztették a rabokat. Hulljanak csak a magyarok, gondolták a jugoszláv kommunisták, a hős partizánok. A németekkel, akik ott maradtak (hiszen bűnük nem volt), még kegyetlenebbül bántak.
Ezzel és a következő műsorral a délvidéki áldozatokra emlékezünk. Negyvenezer magyarra és nyolcvanezer svábra. Akikért a harang sem szólt.
Itt a PestiTV A Hálózat című műsorának első adása a délvidéki népirtásról:
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
