(…) Caesar galliai hadjáratának egyik befejező aktusa volt a legnagyobb gall város, Alesia ostroma. Ennek során a városba szorult gallok élelmiszerkészletei kimerültek és az éhhalál fenyegette a védőket. Még az is felmerült, hogy kannibál módjára a harcra alkalmatlanok húsát kell enniük a védelem folytatásához. Erre, szerencsére, nem került sor, de mivel a várost nem akarták feladni, ezért a hadképteleneket, nőket, gyerekeket és öregeket kiűzték a városból; etessék őket a rómaiak. Ők azonban nem voltak erre hajlandóak, így a szerencsétlenek a város és az ostromlók közé szorulva, a saját hozzátartozók szeme láttára haltak éhen és szomjan. A város aztán, ennek ellenére is, az éhezés miatt megadta magát és vezérüket Vercingetorix-ot kiadták Caesarnak. Így meséli ezt maga Caesar a galliai háborúról írott feljegyzéseiben. Láthatjuk hát, hogy az éheztetés a legősibb hadi fogások közé tartozik, bármilyen kegyetlen is. A fenti roppant tanulságos történet azért jutott eszembe, mert olvasom, hogy egy bizonyos Katarina Barley nevezetű EU-parlamenti képviselő az találta nyilatkozni, a Deutschlandfunk német országos közszolgálati rádiónak, hogy Lengyelországot és Magyarországot „ki kell éheztetni”, mivel nem állnak be abba sorba, melyben a libsizmussal fertőzött országok menetelnek a multikulturális nihilbe. Az éheztetést úgy képzelte el a szolidáris EU-s honanya, hogy megkurtítják, vagy akár teljesen megvonják az EU-s támogatásokat a nevezett országoktól. Ezzel két legyet ütnek egy csapásra, egyfelől megbüntetik a két renitens országot, másfelől pedig példát is statuálnak, figyelmeztetve a többieket, hogy így jár, aki nem lép egyszerre: nem kap rétest estére.Zárójel. Katarina Barley életútja szépen tükrözi ama tétel igazságát, hogy előbb-utóbb mindenki eljut arra a pozícióra, melynek betöltésére már nem alkalmas. Mondjuk, láthatóan, nála ez igen gyorsan bekövetkezett. Mindenféle tisztségeket töltött be, mint SPD politikus, ám pártja – nyilván az ő és a hozzá hasonlóak szorgos tevékenysége eredményeként – zuhanórepülésbe kezdett, őt pedig eltávolították. Méghozzá úgy, ahogyan azt hipokrita társadalmakban manapság szokás: elküldték Brüsszelbe, mely mint egy gravitációs örvény szívja magába a hülyéket. Minél nagyobb hülye valaki annál gyorsabban vezető beosztásba kerül, így lett alelnök. És még mondja valaki, hogy a hülyeségnek nincs tömege. Zárójel bezárva. (…)MOST VÉGRE MEGTUDHATTUK: A LIBSIK SZERINT EURÓPAI ÉRTÉK AZ, AMIT NYERS ERŐVEL RÁKÉNYSZERÍTENEK VALAKIRE, AKINEK NEM FŰLIK A FOGA HOZZÁ. Túl mindezeken, a kijelentés és a mögött meghúzódó szándék valami végtelen lenézésről is tanúskodik. Azt az elterjedt vélekedést fejezi ki ugyanis, hogy a nyugat alamizsnái nélkül mind éhen dögölnénk. Kicsik vagyunk, hülyék és vagyontalanok, ha az EU nem lenne, kanál hiányában marokkal ennénk a levest. Se szeri, se száma, azon nyilatkozatoknak, a fejlett, haladó nyugat politikusai szájából, melyekkel éreztetik: kegyelemkenyéren élünk. Pedig hát… Pedig hát például az elmúlt évek részben azzal teltek, hogy kiskanalanként és méregdrágán visszavásároljuk tőlük a nekik elherdált családi ezüstöt. Amint az is közismert, hogy a szerződések alapján nekünk járó összegek 70-80-90 %-a közvetlenül hozzájuk folyik vissza.Az egész a klasszikus gyarmatosítás elvei alapján történik. Ott is, akkor is, a „civilizatórikus feladatra” hivatkoztak. Azért mentek csak oda – mondták – hogy a bennszülötteket leszoktassák mindenféle csúf szokásról, mint amilyen az emberevés például. Persze, ha már elvégezték a nemes feladatot és éppen ott jártak, ki is rabolták őket, elvégre érdemes a munkás az ő jutalmára. A kannibálok meg mind vegánok lettek. Bizonyára. Mi embert ugyan nem eszünk – persze az éheztetés során ez változhat –, ám van egy sokkal súlyosabb bűnünk: rendszeresen Orbánra szavazunk, mondjuk Fekete-Győr helyett. Na erről akarnak civilizatórikusan leszoktatni bennünket.Biztos ami biztos, töltsük fel a spájzot. Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »