„Megpróbáltuk felébreszteni (…) Szörnyű volt. Aztán a többieknek is szólni kellett. Tulajdonképpen azon a reggelen mindenki egyfajta emelkedett állapotban volt. Aztán közölnöm kellett Jimmyvel és Roberttel a hírt. Iszonyatos haragot éreztem az elvesztése miatt.” John Paul Jones, a Led Zeppelin basszusgitárosa így emlékezett vissza 1980. szeptember 25-ére, amikor másodmagával megtalálta barátja, John Bonham holttestét. Egy rocklegenda búcsúzott.
John Henry Bonhamot az isten is dobosnak teremtette. Az angliai Redditchben született fiú már ötéves korában a konyhában található konzervdobozokból és edényekből állított magának össze dobfelszerelést. Kamaszként már teljesen a dobolásnak élt, és gyakorlatilag autodidakta módon vált nagy dobossá.
A helyi iskolaigazgató a fiú eltökéltségét és tehetségét látva megjegyezte, hogy az ifjúból „vagy kukás lesz, vagy milliomos”. Bonham 14 évesen esélyt sem adott magának, hogy egy köztisztasági vállalat alkalmazottjává váljon, hiszen már ekkor beugrósként, két évvel később pedig első állandó zenekarában, a Terry Webb and the Spiders-ben verte a dobokat. A verte igét pedig szó szerint kell értenünk, mert Bonham dobjátékának egyik meghatározó eleme az erőteljesség volt.
Erről később így nyilatkozott: „Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy mi a dobtechnikám? Erre visszakérdeztem, hogy mi az ördög az a technika? Aztán azt mondtam: ez az én technikám – felemeltem a kezemet magasra, és keményen leengedtem. A fejtől a dobig, és minél keményebben, annál jobb.”
Bonham a hatvanas évek derekán számos bandában megfordult, és 1967-re viszonylagos ismertségre tett szert az angol rockzene világában. 1968 októberében már a Led Zeppelinben dobolt. A hard rockot többek közt blues, funk és soul elemekkel vegyítő brit együttes nagyon gyorsan ismertté vált nem csak Nagy-Britanniában, de a nemzetközi porondon is.
A Led Zeppelin fellépése Chicagóban, 1975. január (kép forrása: Wikimedia Commons)
A Led Zeppelin a hetvenes évek rockzenéjének egyik legmeghatározóbb bandájává vált, amelynek gerincét a ritmusszekció, John Paul Jones basszusgitáros és John Bonham dobos adta. A Jones-Bonham duó olyan pazar módon tudott együtt zenélni, hogy a két zenész minden idők egyik legjobb basszusgitáros-dobos párosává nőtte ki magát.
A Led Zeppelin sikeréhez természetesen a másik két bandatag, Jimmy Page gitáros és Robert Plant énekes tehetsége és munkája is nagyban hozzájárult, és nem volt elhanyagolható az sem, hogy a négy zenész barátként tökéletesen tudott együtt dolgozni.
A közöttük lévő ideális állapotot Bonham így értelmezte: „Egyes bandák túlságosan össze vannak zárva és a legenyhébb dolgoktól is szétrobbannak. Mi éppen annyira vagyunk összezárva, amennyire kell. Nálunk soha nem fordulhat elő, hogy valaki elejt egy mondatot, és mindenki szét akar széledni.”
Bonham a dobok mögött 1975-ben (kép forrása: Wikimedia Commons)
Bonham karrierjének a csúcsát a Led Zeppelin jelentette. Az erőteljes dobjátékát tűpontos játék és elképesztő sebesség jellemezte. Géppuska gyorsaságú jobb lábáról legendák születtek. A zenének és a dobolásnak élő Bonham a stúdiófelvételek és a koncertek közti szüneteket, ahogy kortársai általában, gyakran kisebb vagy nagyobb intenzitású bulizással hidalta át. A feszültséglevezetés azonban tragikus véget ért: a dobos az alkohol bűvkörébe került, rengeteget ivott.
A halála előtti nap során a visszaemlékezések szerint 40 feles vodkát (azaz 1–1,4 liter 40% alkoholtartalmú italt) ivott meg Jimmy Page windsori otthonában, ahol már az újabb, amerikai turnéjuk részleteiről beszélgettek. Bonham ezt a találkozást az alkohollal már nem élte túl. Másnap barátja, John Paul Jones és a zenekar egyik segítője, Benji LeFevre holtan találtak rá az ágyában. A dobvirtuóz szervezete álmában próbált megszabadulni a mérgező anyagtól, Bonhamet testhelyzetéből adódóan saját hányása fullasztotta meg.
Azt, hogy Bonham milyen fontos tagja volt a Led Zeppelinnek, jól mutatja, hogy barátai és zenésztársai nem tudták folytatni a közös zenekari munkát. A korszak meghatározó hard rock együttese még abban az évben, 1980 decemberében feloszlott.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
