"Egyrészről kikérem magamnak, hogy a magyar zászló mellé odarakják a buzi zászlót. Ne akarjuk a normalitás alternatívájaként föltüntetni a beteg életformát vagy a torzó életformát!" – jelentette ki a Hír TV-ben Osztie Zoltán katolikus pap (korábban a Keresztény Értelmiségiek vezetője is volt), reflektálva az elmúlt idők eseményeire, és azt gondolom, ezzel minden jóérzésű ember egyet is ért. Persze tudjuk, nem csak ilyenek élnek ebben az országban.
Kerekedett is hatalmas felháborodás. A liberális média rögvest pellengérre állította, és ahogy egykor, tehát 2 ezer évvel ezelőtt korai elődeik ordítozták Pilátus előtt, „Barabást”, „feszítsd meg”, úgy ők is ebben a szellemiségben fröcsögik tele a közbeszédet. Egyébként a magát még mindig „keresztény és konzervatív nemzeti néppártként” (nem tudtam leírni röhögés nélkül) meghatározó Jobbikhoz köthető Zsúrpubi is hőzöngött egy sort.
De nem csak a 444 és társai, illetve jobbikos szárnysegédjeik támadták bátor kijelentésért Osztie atyát, hanem, ami sokkal szomorúbb, a liberális szellemiségű keresztények (fából vaskarika) közül is volt, aki annak adott hangot, ez nem keresztényi kijelentés.
A Szemlélek elnevezésű portál írja ugyanis:
Az csupán a kisebbik probléma ebben a szomorú történetben, hogy egy katolikus pap törvénytelenséget támogat, bár ez sem jelentéktelen (máris beindult a szerecsenmosdatás a világháló bugyraiban, hogy ez "nem is olyan zászló", mert nem nemzeti jelkép, de teljesen világos, hogy más tulajdonát nem szedjük le, nem rongáljuk meg, más épületére nem mászunk fel, rendőrök elől nem futunk el stb.). A nagyobbik gond az, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének korábbi elnöke eme megnyilatkozásai által se nem értelmiségi, se nem keresztény gondolkodásmódról tett tanúbizonyságot.
Pedig de, bizony, nagyon is keresztényi gondolkodásmódról tett tanúbizonyságot. A jézusi tanítás két pillére az igazság és az irgalmasság, mindkettőt tudni kell alkalmazni kellő arányban, de az nincs rendben, hogy az igazságot sohasem merjük elővenni, mert nem akarunk senkit megsérteni. Keresztény tanítás továbbá az is, hogy a bűnt gyűlöli, nem pedig a személyt, személyében pedig senkit nem gyalázott meg Osztie atya, tökéletes összhangban fogalmazta meg véleményét a katolikus tanítással.
Másrészt viszont ez már réges-régen nem arról szól, kinek mi a szexuális orientációja, ugyanis azzal szoktak visszavágni, a szexualitás magánügy. Ám legyen, magánügy, viszont ők csinálnak belőle közügyet azzal, hogy pofátlanul a többség képébe tolják, tajtékzanak, fröcsögnek, teleordítják vele a világot, szinte már kötelező lelkesedni értük! Emellett pedig folyamatosan támadják értékeinket, rombolják a hagyományos családmodellt, ez innentől kezdve egy ideológiai háború, szó nincs már arról, kinek mi egyébként a magánéletben megélt szexuális orientációja.
A világcsalás korában az igazság kimondása forradalmi tett – írta egykor Marschalkó Lajos, éppen ezért kötelességünk szolidaritásunkról biztosítani Osztie atyát. Meggyőződésünk, hogy túl vagyunk már azon a ponton, hogy félszegen lehajtjuk fejünket, mikor már például a Momentum azt pedzegeti, az óvodákban is „érzékenyíteni” kellene a különféle szexuális devianciákat irányába a kisgyerekeket, nem lehet helye több „bocsánat, hogy élünk” jellegű motyogásoknak. Az elmúlt évtizedekben ez a „egy lépés előre, kettő hátra” taktikája csak azt eredményezte, amit látunk is. Ma már csak az számít szalonképesnek, aki széles vigyorral az arcán kitűzi a homokosok nemzetközi zászlóját. Akkor teszünk a szalonképességre. Senkit nem érdekel. Védekezés helyett támadnunk kell most már.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
